VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS

VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS

Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd

2008.09.09.

Utolsó frissités ( 2010.08.13. )

Ha valaminek a megtervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására vagy megjavítására kötünk szerződést, az mindig vállalkozási szerződésnek fog minősülni. A vállalkozási szerződésre vonatkozó, alábbiakban közölt általános szabályokat kell alkalmazni a speciális vállalkozási szerződések - pl. építési és tervezési szerződés - esetében is. A vállalkozási szerződés fogalma Fogalma: A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. Alanyai: Vállalkozó - Megrendelő Tárgya: Valamilyen munkával elérhető eredmény létrehozása Alakszerűség: Nincs alakszerűséghez kötve (azonban a kutatási szerződés és az utazási szerződés csak írásban érvényes, illetve az építési és tervezési szerződések többsége is már csak írásban köthető) Ellenszolgáltatás megnevezése: Vállalkozói díj [1959. évi IV. tv. 389. §]. Fontos: A vállalkozási szerződés az eredmény-kötelmek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó akkor teljesíti a szerződést, ha az abban rögzített eredményt megvalósítja, létrehozza. A vállalkozó akkor is szerződésszegést követ el, ha az eljárása során a lehető legnagyobb gondossággal és szakszerűen járt el, de az eredményt nem produkálta. A bírói gyakorlat alapján a szolgáltatás mennyiségileg és minőségileg történő pontos meghatározása és a vállalkozói díj mellett a teljesítési határidő megjelölése is lényeges elemnek minősül. Az egyes tevékenységekhez szükséges engedélyek hiánya (ún. kontárszerződések) önmagukban még nem érvénytelenek, csak akkor, ha a szerződés tárgya jogszabályba ütközik. Jár díjazás az ajánlatkészítésért? A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. Magáért az ajánlat elkészítéséért tehát csak akkor kérhet a vállalkozó díjat, ha ebben előzetesen megállapodtak. A megrendelő a részletes ajánlatot - a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában - szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. A felek a szolgáltatást műszaki tervekre - amely a szolgáltatás minőségét és mennyiségét tartalmazza - és a szolgáltatás ellenértékét rögzítő költségvetésre utalással is meghatározhatják [1959. évi IV. tv. 390. §]. Ki viseli a költségeket? A Ptk. szerint a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el, és köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését [1959. évi IV. tv. 391. §]. A költségviselés kérdését azonban érdemes a feleknek részletesen meghatározni a szerződésben, hogy később ebből ne származhasson vita. Költségek alatt természetesen nem kizárólag az anyagok, alkatrészek ára, vagy a dolgozók munkabére, hanem minden, a szolgáltatáshoz kapcsolódó költséget érteni kell (pl. rezsiköltség, közterület-használati díj, stb.). Milyen feltételekkel lehet alvállalkozót igénybe venni? Alvállalkozó: az a személy, cég, akivel a vállalkozó a megrendelővel kötött szerződésben foglalt részfeladat (vagy az egész szolgáltatás) megvalósítására szerződik, de nem munka vagy megbízási jogviszonyban.A vállalkozó - a felek eltérő rendelkezése hiányában - jogosult alvállalkozó igénybevételére. A megrendelő és az alvállalkozó között nem keletkezik közvetlen szerződéses kapcsolat. A vállalkozó felelőssége az alvállalkozóért: a) ha jogosan veszi igénybe, az alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna - mentesül a felelősség alól, ha ő és az alvállalkozó is úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; b) ha jogtalanul veszi igénybe, felelős minden olyan kárért is, amely az alvállalkozó igénybevétele nélkül nem következett volna be: - az elvárható magatartás tanúsítása esetében sem mentesül a felelősség alól, csak akkor, ha rajta és az alvállalkozón kívüli esemény miatt következett be a kár (pl. természeti katasztrófa) [1959. évi IV. tv. 391. §]. Meddig terjed a megrendelő utasítási joga? A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni, de az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé (a felek ezektől a rendelkezésektől is eltérhetnek, így például meghatározott keretek közé helyezhetik az utasítási jogot, vagy feltételekhez köthetik). A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. A megrendelő az értesítést követően tud határozni a szükséges lépésekről, éppen ezért a vállalkozó az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős. A műszaki tervnek megfelelően elkészített létesítmény hibájáért a kivitelező kártérítéssel tartozik, ha a megrendelőtől kapott tervek hibáját felismerhette, a megrendelőt azonban erre nem figyelmeztette, vagy a munkát a jogszabály tilalma ellenére elvégzi. A közös károkozásra vonatkozó szabályok szerint az így keletkezett kár a tervező és a kivitelező között megosztható, de a megrendelővel szemben a felelősségük általában egyetemleges - lásd: GK 54. szám. A vállalkozó köteles figyelmeztetni a megrendelőt, ha az alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot a vállalkozó - elállhat a szerződéstől; - ha nem áll el a szerződéstől, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni; - nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne (díjat ezért nem követelhet és az ebből eredő kár is őt terheli) [1959. évi IV. tv. 392. §]. Munkaterület biztosítása Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Erre nem kizárólag a munka megkezdésekor köteles a megrendelő, hanem a munkafolyamat közben is, fokozatosa - ha ez szükséges. Ha a megrendelő ezt a kötelezettségét: - nem teljesíti a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkahely nem alkalmas a munkavégzésre; - a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem teljesíti, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkának gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A munka nem megfelelő megszervezésével másnak okozott kárt a mulasztó köteles megtéríteni. Több vállalkozó munkavégzése esetén az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a megrendelő és a vállalkozók szerződést köthetnek egymással. A szerződésben meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhető megtakarítások és egyéb előnyök, valamint az egyes feleknél felmerülő többletköltségek megosztásának módját [1959. évi IV. tv. 393. §]. A munka ellenőrzése A megrendelő a munkát és a vállalkozó által beszerzett felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti (a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles). Fontos tudni, hogy nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. A megrendelő által biztosított anyagok ellenőrzése a vállalkozó feladata, és ő ezért felelősséggel is tartozik. Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti. Ha a vállalkozó nem értesíti megfelelő időben a beépítésről a megrendelőt, köteles saját költségén lehetővé tenni az ellenőrzést [1959. évi IV. tv. 394. §]. A feleknek a szolgáltatás átadásakor közösen kell elvégezniük azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. Eltérő szakmai szokás hiányában a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő - a vállalkozó költségére - biztosítja, a próbát pedig a vállalkozó végzi [1959. évi IV. tv. 396. §]. Titoktartási kötelezettség Ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti. Ha ezt mégis megteszi - a szerződés külön rendelkezésének hiányában - köteles az ebből eredő kárt megfizetni a vállalkozónak [1959. évi IV. tv. 394. §]. Megrendelő elállási joga a) Általános elállási jog A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ha a szolgáltatást átvétele akkor már nem jogosult elállni a szerződéstől. A Ptk. ezt a jogot anélkül biztosítja a megrendelőnek, hogy bármilyen érdekmúlást vagy okot bizonyítania kellene. Ebből következik az is, hogy a vállalkozónak járó kártérítés összegénél sem kell vizsgálni a felróhatóságot (a kárt objektíven, a körülményektől függetlenül állapítják meg, beletartozik az anyag- és munkaköltség, valamint az elmaradt haszon is). Ha a megrendelő elállása esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell főszabály szerint visszaállítani, de ez vállalkozási szerződések esetében ritkán valósulhat meg. Ezért a Ptk. kimondja, hogy ha az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság - bármelyik fél kérelmére - a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő azonban ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni. b) Speciális elállási jogok - Késedelem miatti elállási jog A megrendelő elállhat a szerződéstől, ha már a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében. A megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet. Természetesen nem állhat el jogszerűen a megrendelő a szerződéstől, ha a vállalkozó előrelátható késedelmét az ő magatartása idézte elő (pl. késve biztosította a szükséges anyagokat). A késedelem miatti elállási jog is csak a szolgáltatás átadásáig és átvételéig gyakorolható. - Hibás teljesítés miatti elállási jog A megrendelő elállhat a szerződéstől, ha a munka végzése során a körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, feltéve, hogy a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére megfelelő határidő adott a vállalkozónak és ez is eredménytelenül telt el. A megrendelő gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat [1959. évi IV. tv. 395. §]. c) A szerződésszegés általános szabályai szerinti elállási jog A vállalkozási szerződés külön szabályai mellett érvényesülnek a szerződésszegéshez kapcsolódó egyéb elállási jogok is, így például a kötelezett késedelme vagy a hibás teljesítés eseteiben. Például: Vállalkozói munka minősége mintával - un. referencia munka minőségével meghatározható. A mintának meg nem felelő minőségű munkavégzés esetén hibás teljesítés miatti érdekmúlás címén a megrendelő elállhat a szerződéstől (lásd: BH1991. 445.). Használati útmutató A vállalkozó köteles a megrendelőnek a szolgáltatott dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz szükséges tájékoztatást megadni (pl. használati útmutató, a kezelő betanítása). A használati-, kezelési útmutatóról és a minőség tanúsításáról szóló 2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendelet tartalmazz a fogyasztási cikkekre vonatkozó előírásokat. előírásokat. A jogszabály előírja, hogy a vásárlókat a termék jellegétől és tulajdonságaitól függően, írásban, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termék használatának, kezelésének módjáról (használati-kezelési útmutató) és minőségi jellemzőiről (minőségtanúsítás). A használati-kezelési útmutató a minőségtanúsítás együttesen képezi a vásárlási tájékoztatót.A használati-kezelési útmutató a termék rendeltetésszerű használatához, működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges feltételeket és ismereteket tartalmazza (szöveges használati-kezelési útmutató helyett jelek, jelképek is alkalmazhatók). A minőségtanúsítás a terméknek a vásárló számára lényeges tulajdonságait, főbb minőségi, műszaki és egyéb jellemzőit, minőségi osztályát tartalmazza. A vásárlási tájékoztatón belföldi termék esetén a gyártót, importtermék esetén az importálót fel kell tüntetni. Nem hozható forgalomba az a termék, amelyet az előírt, illetve szükséges vásárlási tájékoztatóval nem láttak el [2/1984. (III. 10.) BkM-IpM egy. rend. 1-2. §]. Ha a vállalkozó a tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget vagy téves tájékoztatást ad, és a megrendelő ezt nem ismerheti fel, a megrendelő kártérítést kérhet. A megrendelő mindaddig nem köteles a díjat megfizetni, amíg a vállalkozó tájékoztatási kötelezettségének eleget nem tett, feltéve, hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatba nem vehető [1959. évi IV. tv. 396. §]. Vállalkozói díj A vállalkozói díj - ha jogszabály kivételt nem tesz vagy a felek másképpen nem állapodnak meg - a vállalkozás teljesítésekor esedékes [1959. évi IV. tv. 396. §]. Fontos: a vállalkozói díjjal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló XXXII. számú Polgári Elvi Döntés a) A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek.A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, a bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerződés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni: - a szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, - a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, - a felek ráutaló magatartását, - a vállalkozás tárgyát, - a mű jellegét, - általában az eset összes körülményeit, továbbá - vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerződésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt, akár pedig ráutaló magatartásukból megállapítható módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is. Ha a szerződés - az említettek szerint - valamely szolgáltatásra kiterjed, a vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelő a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjat köteles a vállalkozónak megfizetni. b) Ha a vállalkozó a szerződés (a módosított szerződés) kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelő alkalmazásával rendezhető. Törvényes zálogjog A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek [1959. évi IV. tv. 397. §]. 2007. júliusától 2010. márciusáig, kizárólag építési szerződések esetén - inkébb elvi - lehetőség volt ingatlanokra bejegyezhető törvényes jelzálogjog alkalmazására is, de ezt az Alkotmánybíróság megsemmisítette [1959. évi IV. tv. 402. §]. Szerződésszegés speciális rendelkezései Az alvállalkozó vagy más közreműködő hibás teljesítése alapján a vállalkozó - az általános szabályoktól eltérően - mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a vállalkozó a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve, hogy a vállalkozó a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. Ha az alvállalkozó vagy más közreműködő teljesítésekor a hiba felismerhető volt (ún. nyílt hiba) vagy a vállalkozó nem ellenőrizte a minőséget, az alvállalkozó vagy más közreműködő felelőssége főszabály szerint az ő teljesítésétől számított hat hónapig áll fenn, függetlenül attól, hogy a vállalkozó mikor adta át a dolgot a megrendelőnek. Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és a lehetetlenné válás oka - mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel: a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg; - a vállalkozó érdekkörében merült fel: a vállalkozó díjazásra nem tarthat igényt; - a megrendelő érdekkörében merült fel: a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna. Ha a lehetetlenülés valamelyik félnek felróható, akkor az általános szabályokat kell alkalmazni [1959. évi IV. tv. 398-399. §]. Ki viseli a kárt? A megkezdett, valamint a befejezett, de át nem adott mű tekintetében a kárveszély a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó szabályok szerint oszlik meg a megrendelő és a vállalkozó között, vagyis ha a károsodás olyan okból következik be a) amelyért egyik fél sem felelős, és - mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel: a vállalkozó és a megrendelő köteles a kárt megosztani egymás között; - a vállalkozó érdekkörében merült fel: a vállalkozó viseli a kárt; - a megrendelő érdekkörében merült fel: a megrendelő viseli a kárt, de a vállalkozónak járó kártérítésből levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna; b) amelyért a vállalkozó felelős: a megrendelő a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet; c) amelyért a megrendelő felelős: a vállalkozó mentesül a szerződésből fakadó kötelezettségei alól, és követelheti kárának megtérítését. A vállalkozó a senkinek fel nem róható ok következtében elpusztult mű újbóli előállítására, a megrendelő pedig annak átvételére nem köteles. Ha a felek másképpen állapodnak meg, vagy a vállalkozó megkezdi a mű újbóli előállítását és a megrendelő ez ellen nem tiltakozik, az előbbi szabály nem érvényesül (vagyis a megrendelő az újból elkészített dolgot köteles lesz átvenni és kifizetni a vállalkozói díjat). A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagokban és eszközökben esett kár viselésére az általános szabályokat kell alkalmazni, ennek megfelelően, ha anyagokban és eszközökben esett kár a) egyik félnek sem felróható: azok tulajdonosa viseli a kárt; b) a vállalkozó vagy teljesítési segédjének felróható magatartása miatt keletkezett a kár - a megrendelő által átadott anyagokban és eszközökben: a vállalkozó köteles azt megtéríteni, - a vállalkozó anyagaiban és eszközeiben: a megrendelőtől nem követelhető annak megtérítés c) a megrendelő felróható magatartása miatt keletkezett a kár: - megrendelő által átadott anyagokban és eszközökben: a megrendelő viseli a kárt,, - a vállalkozó anyagaiban és eszközeiben: a megrendelő köteles azt megtéríteni [1959. évi IV. tv. 400. §]. Mi az a fővállalkozás? Fővállalkozás: önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette. A fővállalkozási szerződés általánosságban tehát azt jelenti, hogy a fővállalkozó vállalja a munkavégzés összehangolását és a munkafeltételek megteremtését, de nem ő köti meg a többi vállalkozó és a megrendelő közötti szerződéseket. Fontos kiemelni, hogy az építési szerződések esetében a gyakorlat ettől eltérő meghatározást alakított ki [1959. évi IV. tv. 401. §].