Penzugyi jog

A pénzügyi jog fogalma, tárgya, a jogág belső rendszere
I. A pénzügyi jog fogalma, tárgya
A pénzügyi jog fogalma: a gazdasági–pénzügyi politika megvalósítása érdekében - az ország társadalmi, gazdasági tervének koncepciója, a kormány gazdaságpolitikai programja alapján - a pénzügyi alaprendszer intézményein keresztül, illetve annak intézményeihez kapcsolódva pénzügyi viszonyokkal szabályozza a társadalmi össztermék (GDP) meghatározott részének centralizálását és elosztását az állam funkcióinak és feladatainak ellátása érdekében.
A pénzügyi jog keretében az állam szabályozza továbbá a gazdálkodó szervezetek (állami, nem állami és non-profit szervezetek) pénzgazdálkodását,
 a monetáris
 és devizapolitika területeit,
 valamint meghatározott jogalanyok pénzügyi jogi kötelezettségeit.
A pénzügyi jog tárgya: a pénzügyek, a pénzügyi viszonyok és a pénzügyi mechanizmus.
Közpénzügyi viszony: ami pénzügyi jellegű beavatkozás, a közszükségletek kielégítésére szolgál – az állam mint közfeladatot lát el – az állam normális működéséhez szükséges
Állami feladatok:
o közhatalmi
o igazgatási
o szociális, jóléti
o gazdasági
A modern állam által felvállalt felvállalt feladatok (eü, oktatás) ► egyre magasabb szintre ►egyre több pénzt igényel
Az állam három feladatot lát el:
o allokáció: az állam megteremti a kiadás forrásait
o redisztribúció: a megtermelt és elvont jövedelmeket az ÁllamHazTartas alrendszerein keresztül újra elosztja
o stabilizáció: a gazdaság egyensúlyának megteremtése

Ø Pénzeszközök mozgatását elvonási, elosztási viszonyoknak tekintjük, a pénz itt nem fizetési eszköz. A közhatalom jogosult elvonni, és elosztani, ami kielégíti a meghatározott közszükségleteket, s ennek érdekében a nemzeti jövedelmet központosítja, és újra elosztja.

Ø A pénzviszonyok: alá és fölérendeltségi viszony – hatalmi viszony (kényszer útján is pl: adó.). Hierarchizált viszony – pénzelvonás – a pénz elosztására irányul. (Ezzel szemben pl. a polgári jogi viszony mellérendeltségi viszony.)

II. A jogág belső rendszere

Általános rész
pénzügyi jog fogalmának, tárgyának meghatározása
pénzügyi rendszer definiálása
pénzügypolitika
pénzügyi jogviszony

Különös rész
A törvények által szabályozott azonos tárgyú társadalmi viszonyok szerint:
Ø Államháztartási jog: alrendszerei (1992. évi XXXVIII. tv. ÁHT.):
                        - központi költségvetés
                        - TB költségvetés
                        - önkormányzati költségvetés
                        - államilag elkülönített pénzalapok
Pozitív jog alapján az államháztartási jog keretébe tartozik még:
- államadósságügy szabályozása
- állami vagyongazdálkodás szabályai
- speciális költségvetési, számviteli szabályozás
1. Közbevételek joga:
                         - adójog
                         - illeték
                         - vámjog
                         - jövedékek
                         - ezekhez kapcsolódó eljárás
2. Monetáris irányítás pénzügyi joga (bankjog): a kétszintű bankrendszer létrejöttével lett külön pénzügyi jogi szakterület. Korábban elkülönült terület volt a Devizajog: a devizamonopólium fokozatos feloldásával kiüresedett ez a terület
3. Nemzetközi pénzügyi jog (nemzetközi pénzügyek, pénzügyi intézmények): összekapcsolja az államok pénzügyi jogának köreit illetőleg egymástól elhatárolja pénzügyi felségjogaikat.
Különálló területek:
- nemzetközi organizációk pénzügyi joga
- az integrációk pénzügyi joga Az integrációknak saját belső pénzügyi jogrendjük van, az egyes integrációk egymással is szerződéses kapcsolatba kerülnek.
A fenti részterületek nemzetközi jogforrásokkal (szerződés, egyezmény megállapodás) módosított területe, amely összekapcsolja az államok pénzügyi jogának köreit, illetőleg egymástól elhatárolja a pénzügyi felségjogokat.

4. Számviteli jog: a gazdasági-pénzügyi folyamatok és a vagyonváltozás regisztrálásának eszköze, egyben a tervezés és ellenőrzési jog eszköze.

A pénzügyi jog funkciója: elsősorban fiskális funkció,
tehát az állam működéséhez szükséges jövedelmek biztosítása
és a feladatok finanszírozása,
a monetáris szférában pedig közvetlen vagy közvetett ráhatás a pénzügyi szférára.
Ehhez kapcsolódnak még más közgazdasági funkciók, elsősorban az államgazdasági érdekek oldaláról. A pénzügyi jog pénzügyi viszonyokat működtet. (ld. Tárgya)

A pénzügyi rendszer fogalma, elemei

a.) Nem más, mint egy pénzügyi mechanizmus, amely útján az állam elvonja és elosztja a megtermelt nemzeti jövedelem egy részét és ezzel kielégíti a szükségleteket. Pénzügyi mechanizmus, amely pénzügyi eszközök, intézmények, módszerek funkcionálását és kapcsolatait érinti. Az állami pénzügyi tevékenység színtere.

b.) Más felfogás szerint nem más, mint pénzügyi alapok sok csatornából álló összefüggő rendszere. Ezek között a pénzalapok között bonyolódik az az állampénzügyi tevékenység, amely útján kielégítésre kerülnek a közfeladatok. A pénzalapok meghatározott pénztömeggel rendelkeznek, a pénzmozgások jogilag szabályozottak. Mindig kógens szabályok vannak, a pénzmozgás nem a felek szabad akaratán múlik. Hatalmi-vagyoni viszony, nincs mellérendeltség, alá-fölérendeltség van.

A pénzügyi rendszer konkrét szerkezetét a pénzügyi jog szabályozza. A pénzügyi jog törvényi, rendeleti és önkormányzati szinten (rendelet) szabályozott különböző jogviszonyok összessége, ezzel a heterogenitással az állam gazdasági-pénzügyi politikai céljainak megvalósítása érdekébe funkcionál. A rendszer motorja az államháztartás.

Megkülönböztetünk négyféle pénzalapot:
államháztartás pénzalapja
vállalkozások pénzalapja
monetáris szféra pénzalapja
lakossági pénzalap
A pénzügyi politika fogalma, funkciói

Ø A pénzügyi politika fogalma: Meghatározott célok és eszközök (intézmények) összessége.
Ø A kiválasztott céloknak és eszközöknek különféle szintjeit lehet megkülönböztetni. Ami valamely döntés szempontjából eszköz, az egy másik döntési szinten célnak is minősülhet a pénzügyi politika mindkét területén: a fiskális és a monetáris politikában.
Ø A pénzügypolitika dolgozza ki a pénzügyi eszközrendszer alapelveit, koncepcióját, meghatározza a pénzmozgások és pénzkapcsolatok konkrét céljait és eszközeit.
Ø A pénzügyi politika a pénzügyi jog meghatározója.
Ø A politikai szférában az állampénzügyekre vonatkozó döntések: programok, irányelvek, koncepciók összessége, amelyeket a demokratikus jogállamban többpárti akarat alakít ki alkotmányos keretek, illetőleg formák között.
Ø Keretébe tartozik: - fiskális politika (költségvetési és adópolitika) - pénzpolitika (monetáris politika)
Ø Új kategória: vagyonpolitika -privatizáció pénzügyi jogi szabályozásához is tartalmaz döntéseket
Ø Külkereskedelem egyik fő szabályzó eszköze: a vámjog – külön politikai elméleten (vámpolitika) és döntéseken alapul
Ø Mai rendszerünkben a pénzügyi politika centrális helyén a költségvetési politika áll. Az MNB a rendelkezésre álló monetáris (pénz- és hitelpolitika) eszközökkel támogatja a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósítását. A monetáris politikai irányelveket az MNB önállóan alakítja ki, az éves monetáris politikai irányelveket az MNB elnöke bemutatja az OGY-nek, de előbb ezekről a kormány állást foglal.
Ø Politikai döntéseket megelőzi: a tervezés. A pénzügyi-politikai terv a pénzügyi eszközöket és célokat koordinálja, ezek átfogó rendszere, amelyekben a célok és gazdasági folyamatok összhangja fejeződik ki. Ez az ún. gyakorlati (döntéshozó) pénzügyi politika. Előfeltétele: elméleti pénzügyi politika (tudományos feladat). A tudomány dolgozza ki a célrendszert, valamint a szabályozó rendszerek eszközét, pl. költségvetési politika eszközeit, és variánsokat dolgoz ki a politika számára, amelyből a többpárti állásfoglalás alapján a jogszabályban megjelenő döntés lesz.

Ø A pénzügyi politikai nem választható el a politikából, aminek két része van a társadalmi és a gazdaságpolitika. A gazdasági politikában van a pénzügyi politika funkcionális célrendszere – hogy kitűzze a célrendszert – mint a polgári demokratikus társadalom felépítése – a gazdaságpolitika konkretizálja, ennek fontos összetevője a pénzügyi politika, ami = azon felső szintű döntések összessége, amely kijelöli a célrendszert és ennek megvalósításához szükséges eszközrendszert.

Ø Két része van a pénzügyi politikának:
o fiskális, eszközei:
Ø automatikus (közvetett)
Ø diszkrecionális (közvetlen)
o monetáris, eszközei
Ø közvetett
Ø közvetlen
Ø A pénzügyi politika legalapvetőbb céljai:
- magas foglalkoztatottság
                                    - árak stabilitása
- külső egyensúly
                            - elosztás igazságossága
                                              - közjavakkal való ellátottság
                                      - regionális fejlesztés
                                              - környezetvédelem
A deklarált és ténylegesen érvényesülő pénzügyi politika nem esik egybe. Gyakran már a célok felismerése sem egyszerű feladat. A célok rövid idő alatt nagymértékben változhatnak a döntési folyamatban.



Ø A célokhoz rendelt eszközök:
o Befektetések
o Beruházások
o szubvenciók és egyéb támogatások
o belföldi transzferek
o külföldi transzferek
o működési kiadások
o hitelnyújtás
o kezességvállalás
o államadósság
o adópolitika


Az adóztatás alapelvei, funkciói

Adójog ► azon anyagi és eljárási jogszabályok összessége, ami az adókra vonatkozik. Az adórendszert az adójog határozza meg. ► adórendszer adott időben hatályban lévő adónemek összessége ► alapelvek kellenek, hogy eligazodást nyújtsanak az adórendszerben
Adózási alapelvek ► Klasszikus és modern alapelveket különböztethetünk meg:
o Klasszikus és alkotmányos ► ezek alkotják a horizontális és vertikális adóviszonyokat meghatározó kettős keretet, amelyen belül az adójogi normarendszer részletes szabályai kiépülhetnek ► pozitív módon lehetővé teszik az adóztatást, az adózói autonómia korlátozásával, másrészt az adózás korlátait meghatározó negatív rendezés is megtörténik ► ez az elszigetelt adózó és a társadalom védelmét jelentheti ► arra kell választ adni, milyen célok érdekében, minek a függvényében, milyen körülményekhez viszonyítva történjék az adózás
§ Általános ► Terjedjen ki a társadalom minden tagjára (minél szélesebb körére). Elvileg  kizárja az adózók szűk körére korlátozódó mellékadókat
§ Egyenlőség ► egyenlő feltételek melletti adózás ► adóprivilégiumok és diszkrimináció tilalma
§ Igazságosság ► Igazodjék a jövedelmi-vagyoni viszonyokhoz, méltányos legyen, ne sújtson bizonyos rétegeket, csoportokat, ne büntető jellegű legyen.
§ Arányosság ► az adózók vagyoni, jövedelmi egyenlőtlenségét kell az adózás általánosságának és egyenlőségének elvével összhangba hozni ► legyen alkalmas progresszivitás (teljesítőképesség) megalapozására ► létminimum adómentesség
§ Olcsó ► Apparátus működtetése legyen olcsó. Lehető legkisebb költségráfordítással a lehető legnagyobb eredményt érje el. (Járulék és adóbefizetés. Most már ugyanaz a rendszer működteti.) Lehetőleg ne kerüljön aránytalanul sokba, optimális legyen, a legkisebb ráfordítással lehessen megoldani.
§ Kényelmes ► Az adózónak a legkisebb terhet okozza. Adórendszer jellemzően önadózó, bevallásos, kivetéses. Az adózóknak ne legyenek olyan plusz terhei, amelyeket nehezen teljesíthet. Az adófizetők érdekeit helyezze előtérbe.
SMITH adózási alapelvei:
általános
igazságos
kényelmes (legalkalmasabb időszakban fizethesse)
olcsó (beszedés a lehető legkevesebbe kerüljön)
Az általános elv azt jelenti, hogy a feudális adórendszerrel szemben ne legyenek adómentes személyek, csoportok. Az igazságosság, hogy mindenki képessége, teherbírása szerint adózzon. Az olcsóság elve azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a legkisebb költséggel járjon az adófizetés terhe, míg a kényelmesség az adófizetők érdekében arra irányult, hogy az adófizetés módja és időpontja a lehető legkisebb terhet rója az adóalanyokra.

o Modern (anyagi jogi) elvek:
§ Fiskális elvek ► például fedezeti elv
§ Etikai szociálpolitikai elvek ► jövedelmek és vagyonok megfelelő újraelosztása
§ Diszkrimináció tilalma
§ Káros adóverseny korlátozása ► adóparadicsom (hiányzó vagy névleges adókulcsok)
§ Versenysemlegesség ► ’80-as években nem jellemezte az adórendszert. Ha valaki kisváll, v. egyéni váll., ugyanazt a tevékenységet végzi, akkor nagyjából ugyanaz a teher sújtja. Ne attól függjön az elvonás mértéke, hogy milyen formában működik.
§ Pénzügyi szükségletek fedezése ► túladóztatás tilalmához áll közel
§ Létminimum adómentessége ► (Negatív) Létminimumot ne adóztassa, akiknek még az sincs azt egészítse ki. Nálunk még nincs meg ez az alapelv.
§ Inflációt ne gerjessze az adórendszer. Segítse elő az egészséges gazdasági növekedést, támogassa a foglalkoztatottságot ’90-ben 30% körüli volt. Jövedelemadó drasztikus emelése ► infláció gerjesztés.
§ Arányos és méltányos közteherviselés ► Az adózók vagyoni, jövedelmi egyenlőségét kell az adózás során figyelembe venni

Horvát S.: Modern alapelvek
Arányos közteherviselés: gyakran szinonimaként szerepel mint az igazságos, méltányos közteherviselés elve. Az arányosság követelménye azt jelenti, hogy az adózás igazodjék egyrészt a teljesítőképességhez, másrészt hogy jelölje ki milyen jövedelemhez, bevételhez, vagyonhoz kapcsolódjék az elvonás. Az adózók egyenlőtlen jövedelmi, vagyoni helyzetét kell ezen alapelv szerint összehangolni az adózás általánosságának és egyenlőségének elvével. Az általánosság ma azt a követelményt fogalmazza meg, hogy mindenkire, aki megfelel a törvényi feltételeknek, terjedjen ki az adókötelezettség. Az egyenlőség elvének követelménye azt az elvárást tartalmazza, hogy mindenki egyenlő feltételek szerint adózzon, amit megfogalmazhatunk úgy is, mint a diszkrimináció tilalma.
Gazdasági fejlődés támogatása: Az adórendszerrel szemben gazdaságpolitikai követelmény, hogy segítse, támogassa a gazdaság egészséges fejlődését, ne torzítsa a piac működését. Az állam gazdasági szerepvállalása csak a szükséges mértékre korlátozódjon, segítse elő a gazdaság hatékony, minél eredményesebb működését. Az adórendszer a maga sajátos eszközeivel támogassa a működő tőke beáramlását, és emellett a hazai beruházások bővülését, fejlődését.
Jövedelem nivellálás: A jövedelmi, vagyoni viszony kiegyenlítésének egyik eszköze az adórendszer, amellyel mérsékelhetők, kiegyenlíthetők a különbségek. Ennek egyik eszköze a vagyon illetve a progresszív jövedelemadózás.
Foglakoztatás elősegítése: Ez az alapelv összefügg a gazdasági fejlődés támogatásának elvével, mert azon a követelményen alapul, hogy az adórendszer támogassa, segítse elő új munkahelyek létrejöttét, és a régiek megtartását. A foglalkoztatás fenntartásának, bővítésének egyik eszköze az adórendszeren keresztül nyújtott kedvezmények, támogatások köre, amelyeket azonban egyéb gazdaságpolitikai eszközökkel is ki kell egészítenie az államnak illetve a helyi önkormányzatoknak.
Létminimum adómentessége: A társadalomban vannak olyan vagyoni jövedelmi helyzetű csoportok, amelyek az adóteher viselés minimumára sem képesek. Az általános és igazságos közteherviselést és a teherviselő képességhez igazodó adózásban rejlő ellentétet ezen elv alkalmazásával lehet feloldani. Az adófizetés alól az államnak mentesíteni kell azokat, akiknek saját illetve családjuk létfenntartását, életét veszélyeztetné az adófizetési kötelezettség. Az egyenes adókra vonatkozó anyagi jogszabályok tartalmazhatnak megfelelő garanciákat (adómentes jövedelemhatár), de elképzelhető az ún. negatív jövedelemadózás rendszere. Természetesen nemcsak az adórendszeren keresztül lehet a létminimum adómentességét biztosítani, hanem egyéb szociálpolitikai eszközökkel is. Az egyenes adóknál megvalósítható ez, ezzel szemben a közvetett adóknál annak rendszere miatt (átháríthatóság) ezt érvényesíteni kizárt. A közvetett adóknál szociálpolitikai szempontok legfeljebb az adókulcsok meghatározásánál érvényesíthetők (kedvezményes ÁFA kulcs).
Versenysemlegesség: Az elmúl időszakban alapvető követelményként fogalmazódott meg az állammal, a közhatalommal szemben, hogy tartózkodjon a felesleges beavatkozástól a gazdaságba, ne torzítsa a gazdaságban, versenyszférában kialakuló piaci viszonyokat, árakat, béreket. A versenyszféra szereplői között az állam ne alkalmazzon se pozitív, se negatív diszkriminációt.

Az adóztatás funkciói
Az adó funkciói alatt azokat a feladatokat, célkitűzéseket értjük, amelyek elérésére, megvalósítására az adórendszert létrehozták, működtetik. Az adóknak megkülönböztethetünk általános és speciális funkcióit. Általános és legfőbb funkciója az adóknak, hogy az állam működéséhez szükséges bevételeket biztosítsa. Az állami pénzszükséglet fedezését fedezeti funkciónak nevezzük. Emellett természetesen egyéb más funkciókat is ellátnak az adók, így az adóalany keresletének szabályozása, jövedelmek, vagyonok újraelosztása, gazdasági növekedés biztosítása, működő tőke beáramlása, export támogatása, szociális támogatások nyújtása, gyermeknevelés, gyermekvállalás ösztönzése.
► Sok olyan funkció van, ami mint alapelv is kell, hogy érvényesüljön.
o Fiskális (Fedezeti) funkció ► teremtsen fedezetet az államnak feladatai ellátásához ► elsődleges funkció. Közkiadások forrását megteremteni.
o Külföldi tőke behozatal ► Gazdaság átállítása, privatizáció fontos volt; külföldi működő tőke behozatala. Adórendszernek feladata volt biztosítani, hogy érdemes legyen behozni külföldi tőkét. Főleg helyi adó területén. Adóversenyhez vezet, régiók között is. Magyar adórsz-t még nem minősítették ilyennek.
o Szociális funkció ► Munkahelyteremtés, a széleskörű foglalkoztatottság megteremtése, családalapítás, gyereknevelés elősegítése (nem ez a célja, de van lehetőség rá, hogy mint eszközt használja)
o Jövedelem újraelosztó funkció ► Méltányos! ► Gazdasági fejlődés megfelelő egyensúlyban tartása.
o Igazságos és egyenlő teherviselés ► A teherelosztás egyenletes legyen
o Adórendszer lehetőleg ne inflációgerjesztő legyen, küszöbölje ki az inflációforrásokat.
o Politikai funkció ►tájékoztatja az állampolgárokat a közkiadások terheiről, befolyásolja a véleményt a következő választásoknál
Minden adónemnek megvan a sajátos funkciója ezeken kívül.
Ismert jelenség ► a deklarált célok és a ténylegesen érvényesülő célok, funkciók nem esnek egybe.
A fiskális és monetáris politika

A magyar pénzügyi mechanizmus mozgatói a fiskális és monetáris politika. Céljuk a pénzügyi stabilitás biztosítása. Kedvező, ha e két politika nagyjából azonos irányelvet követ.

I. A fiskális politika

A fiskális politika fogalma: az államháztartás kiadásainak és bevételeinek (adók, vámok, stb.) kialakításának folyamatát jelenti, amelynek célja, hogy elősegítse a konjunktúraciklusok csillapítását, és hozzájáruljon a magas foglalkoztatási szintű, inflációmentes gazdaság fenntartásához. Vezetője, irányítója a pénzügyminiszter.
A fiskális politikának két része van:
o A költségvetési politika: azt határozza meg, hogy milyen terjedelmű legyen az állami elosztás mértéke, a pénzt központosítja és az állam újra osztja és így teljesíti jóléti, szociális, igazgatási, közhatalmi feladatait.
§ A létező szocializmus a megtermelt jövedelem 90 %-át elvonta, ma az a cél, hogy központosítás 50 % alá kerüljön A fejlettebb országokban 35-45 % között mozog.
§ Ha a gazdaság fejlődik – többől a kevesebb is több lesz. És az állam jobban el tudja látni a feladatát.
o Adópolitika: elsajátítási viszony, durva beavatkozás, a megtermelt jövedelem elvonása. Az adópolitika a költségvetési politikának megteremti forrásait.
§ Olyan legyen, amit elviselnek az adózók, tudomásul vesznek és nem ütköznek ellenállásba, tehát konzisztens legyen az elvonás, összhangban egymással - nem pedig ellentétben az egyes elemek között.
§ Az adórendszerhez – kiérlelt, kidolgozott elvek kellenek.
 A fiskális politikának vannak automatikus és diszkrecionális eszközei:
1. Az automatikus (közvetett) stabilizátorok közé tartoznak
§ pl. a jóléti transzferek, vagy az adópolitika eszközei közül a progresszív adók.
§ Az adóprogresszió a gazdaság élénkülése esetén a jövedelmek nagyobb hányadát vonja el, így automatikusan visszafogja a keresletet, következésképpen mérsékli az élénkülést.
§ Ezzel szemben recesszió esetén a megnövekedett munkanélküli segélyek többletkeresletet támasztanak, ezáltal automatikusan segítenek a hanyatlás csillapításában.
2. A diszkrecionális (közvetlen) költségvetési politika eszközei a közmunkák, foglalkoztatási programok, az adókulcsok változtatása.

II. A monetáris politika

Monetáris politika: - Az MNB szerepére épül és az MNB rendelkezésére álló eszközök működését, alkalmazását jelenti. Középpontjában a gazdasági növekedés, külső egyensúly optimuma áll. Főként a kereskedelmi bankok tartalékainak, a tartalékképzés szabályaival fejti ki hatását.
Alapvető célja annak megakadályozása, hogy a pénz a gazdaságban nagyobb zavarokat idézzen elő. Az MNB a rendelkezésére álló monetáris eszközökkel támogatja a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósulását. A monetáris politikát az MNB önállóan alakítja ki, az éves monetáris politikai irányelveket az MNB elnöke bemutatja az OGY-nek, de előtte ezekről a kormány foglal állást.
Pénz és hitelpolitika, a bankrendszer működését és egyéb szférákhoz való kapcsolódását határozza meg:
o Alacsonyabb infláció
o Stabil pénz, olyan pénzügyi viszony megteremtése, ami az egészséges fejlődést teremti meg.
o MNB
o Pénzpiaci eszközök

A monetáris politika középpontjában is a gazdasági növekedés – árak – külső egyensúly optimuma áll. (MNB, jegybank elnöke)
A monetáris politika főként a kereskedelmi bankok tartalékainak, a tartalékképzés szabályozásával fejt ki anticiklikus hatást.
A monetaristák szerint a pénz- és hitelpolitika alapvető célja annak megakadályozása, hogy a pénz a gazdaságban nagyobb zavarokat idézzen elő.
A monetáris politikának is vannak közvetlen és közvetett eszközei.
o Közvetlen eszközök:
§ kamatszabályozás,
§ hitelplafonok (kontingensek) rendszere.
o Indirekt eszközök:
§ kötelező tartalékráta változtatása,
§ kötelező tartalék,
§ rediszkont politika,
§ refinanszírozás,
§ nyílt piaci műveletek.
/eszközök részletesen az MNB-nél 19.B tétel/

Az állampénzügyeket tanulmányozó tudományok

Pénzügyi tudományok: gyűjtőfogalom, egyes tudományágak pénzügyi viszonyokkal foglalkozó részterületei.
Pénzügyi jogtudomány: feladata a közpénzügyi viszonyokat szabályozó jogintézmények kutatása, ideértve a jogalkotás és a jogalkalmazás problémáit is. Részleteiben vizsgálja a jogforrásrendszert, az alkotmányos alapokat, a jogviszonyokat, a szankciórendszert, a kapcsolatokat más jogágakkal. Nemcsak leíró tudomány, hanem megállapításaival hat a jogalkotásra is.
A pénzügyi jogtudomány főbb irányzatai:
pozitivista irányzat: gyakorlat céljára rendszerezi a jogi normákat. Érdeme a pénzügyi jogdogmatika kidolgozása.
normativisták: kutatási területe a törvényhozó és végrehajtó hatalom pénzügyi jogosítványai, a jog szerepe az állami politika szolgálatában és más jogágakkal való kölcsönhatásai.
közgazdasági irányzat: pénzügyi jogviszonyok gazdasági hatása és szerepe az egész nemzetgazdaságban (public finance: a pénzügyi jog és a pénzügytan összekapcsolódása)
A pénzügyi jog jellemzői:
§ nem lehet általános része (a tudományos kutatás dolgozza ki)
§ szakosodás (költségvetési jog, adójog, vámjog, bankjog, stb.)
§ 19. században sajátos ágazatai alkultak ki: nemzetközi pénzügyi jogtudomány, integrációk pénzügyi jogtudomány
§ Módszere pl. az összehasonlító pénzügyi jog, amely más államok pénzügyi jogát tanulmányozza, melynek ismerete szükséges a nemzetközi pénzügyi egyezmények kidolgozásához

Pénzügyi szaktudományok:
A kapcsolódó tudományágak anyaga a pénzügyi jog, csak ennek vizsgálatát saját módszerükkel folytatják, a célok azonban közösek: a pénzügyi jogalkotás tudományos megalapozása és e tudományágak összefüggő szempontjainak megfelelően történő alakítása.
Pénzügytan: A pénzügyi jogtudomány közvetlen kapcsolódó tudománya a pénzügytan és a pénzügyi jog filozófiája.
Eredete a kameralizmus, amely a merkantil gazdaságpolitika elmélete volt.  (államjog, adójog, közigazgatás) A kameralista iskola célja volt az államhivatalnokok képzése a középkori kis német államok egyetemein.

Az állam pénzügyi feladatainak bővülésével kialakult a kameralizmus köréből a pénzügytan, amely részben az államtan részben a közgazdaság-tudomány egyik ága. Normatív irányzata azt vizsgálja, hogy milyennek kellene lennie az állami pénzgazdálkodásnak, pozitivista irányzata a tényleges helyzetet elemzi.
A kameralisták iskoláját követték az államgazdasági elméletek.
20. századtól erősödik a tisztán közgazdasági irányzat (az állam szükségletei: public needs, közjavak: public goods, közcélú szolgáltatások: public services).
A modern pénzügytan szakágai: költségvetés-elmélet, adóelmélet, államadósság tan.
  A pénzügytanon belül is elismert irányzat a történeti iskola és szociológiai iskola. A legújabb irányzat már integrálni törekszik a pénzügytant a közgazdaság-tudományba.
Kameralisták: Sekkendorff, Sonnenfeld, Justi. A klasszikus nemzetgazdaságtan szerzői: Smith, Ricardo, a német irodalomban: Wagner, Stein.
A pénzügytan egyik új ága a nemzetközi pénzügyekkel foglalkozó elmélet (international finances), ami szintén szakosodik  (nemzetközi adóelmélet).

A pénzügyi jog filozófiája, a közgazdaságtan egyik szaktudománya, tanulmányozza az állami gazdálkodás rendszerét, államkiadásokat, funkcióit, adózás alapelvét, közpénzügyek szerepét.

Pénzügyi szociológia és jogszociológia
A szociológia egyik szakága, és a jogszociológia speciális területe, amely a pénzügyek hatását vizsgálja a társadalom egyes csoportjainál, rétegeinél.
Minden gazdasági rendszer állampénzügyei hatnak a társadalomra (aktív hatás), és minden társadalmi alakulat kitermeli a saját pénzügyi rendszerét (passzív hatás).
A pénzügyi szociológiai kutatások az első világháború után kezdődtek. Iskolateremtők: Goldscheid, Sultan, Mann
Vizsgálati témáik: pl. a lakosság pénzügyi jogismerete. A pénzügyi jogszociológia bebizonyította, hogy fel kell ismerni az emberek viszonyát az egyes pénzügyi viszonyokhoz (ellenállás az adózásban), vizsgálni kell a jogszabályok hatékonyságát.
A pénzügyi szociológiának és a jogszociológiának egyik legfejlettebb szakága jelenleg az adószociológia.

3. Pénzügyi pszichológia
A pénzügytan (a pénzügyi szociológia) új ágának tekintik a pénzügyi pszichológiát, melynek célja megismerni az államgazdaság folyamataiban a politikusok, a hivatalnokok, az adófizetők magatartását és gondolkodását.
A tudományág megalapítója Puviani. Központi témája az adómorál, melynek kedvezőtlen képét az egyéni körülményekben, esetleg a pénzügyi politika túlzásaiban lehet keresni. A pénzügyi pszichológia hat a pénzügyi politikára, de a jogpolitikára is.
4. Pénzügytörténet és pénzügyi jogtörténet
o Az egyes államok pénzügyeinek alakulását tanulmányozzák társadalmi, gazdasági és jogi szempontból, elsősorban a reformokat, egyes jogintézmények fejlődését, pl. a jövedelemadók alakulását Európában. Rendelkezésre állnak a törvények, amelyek a történelem fontos forrásai.
o A magyar állam pénzügyeinek egységes és részletesen feldolgozott története nincs, más periodizációt követ, mint az általános történetírás. A politikai és pénzügyi reformok a korszakváltók 1848/49 Kossuth reformjai,1867 osztrák jog recipiálása, 1897 államszámviteli törvény, 1948 Gazdasági Főtanács költségvetési reformja, 1968 gazdasági mechanizmus reformja.
5. Pénzügyi statisztika
Feladata az állampénzügyi statisztika rendszerének kidolgozása, a piacgazdaság pénzügyi mozgásának értékelése. Feltárja a fiskális következményeket és a közpénzügyek hatását a társadalom gazdasági életére. A pénzügyi jogalkotásra való ráhatásásval a jogfejlesztés egyik tényezője is .
A pénzügyi statisztika mindig függ az aktuális pénzügyi jogtól, mint megfigyelési tárgytól. A német szaktudomány dolgozta ki először rendszerét, főbb szakterületei:
o költségvetési statisztika,
o közületi vállalatok és monopóliumok pénzügyi statisztikája,
o a vagyon- és adósságstatisztika,
o a nemzetközi pénzügyi statisztika.
Irodalmi megalapozói: Zahn, Mengert, Norberg
Statisztikai törvényünk meghatározza a statisztikai adatok közlésének kötelezettségét és módját (1993. évi XLVI. tv.) Az integrációs együttműködés azonban új statisztikai rendszert kíván, ilyen egységes rendszer kidolgozása már folyik az Európai Gazdasági Közösségek megbízásából.
A pénzügyi statisztikának nyilvánosnak és megbízhatónak kell lenni.
Statisztikai adatok az MNB, APEH, és a vámszervek gyűjtésében rendelkezésre állnak.

A magyar pénzügyi jogfejlődés

Az első pénzügyi jog intézményeinek megjelenése az állam kialakulásához kötődik, Az állam működéséhez anyagi eszközökre, forrásokra van szükség, megjelentek az első adók, regálék és más királyi bevételek. Az állam kialakulásával a modern értelemben vett adózásról beszélhetünk, ez kezdetben terményben fizetett adó volt, mely a pénzgazdálkodás megjelenésével pénz lesz.
o először: fejadó (kapuadó, kéményadó)
o később: vagyonadó megjelenése (az adóalany vagyontárgyait vették alapul)
1342 Magyarországon az első írásos emlék: Károly Róbert kivetette a kapuadót. (kamara haszna, bányaregálék, harmincadvámok) Az általa veretett új pénz a dénár a kor egyik legelfogadottab pénzneme.
Az illetékek megjelenése, mely a közigazgatási eljárásokhoz kapcsolódott.
o Szt. László törvénykönyve, illetékrendszer – tőkézési illeték, pervesztes illetékfizetési kötelezettsége, okirati illeték
szubszídiumok megjelenése Zsigmond és Mátyás uralkodása alatt, rendkívüli adók, melyet a rendi országgyűlés évente szavazott meg, a többi adót az uralkodó maga vethette ki
1593 az ország 3 részre szakadt, e két adónem (fejadó, szubszídium) egyesítése és szubszídiumnak hívják tovább.
1836-ig nemesi adómentesség, mely a közteherviselés kimondásával megszűnt.
1769 záloglevelek kiadása (Magyarország iparilag fejletlen, a mezőgazdaságban a nagybirtok dominál, mely megterhelhetetlen volt. Nem volt tőke, amit be lehetett volna fektetni. Átmenetileg megoldás, Poroszországban Bübring adta ki, a mezőgazdaság finanszírozását szolgálták, 1819-ben ismertetik Magyarországon ezt, 1825-ben első ilyen megjelenése: partiális obligatió-nak nevezték, a nagybirtok finanszírozását elégítette ki)
1840 első váltók megjelenése, 6% fix kamatozású volt.
Az első hazai pénzintézetek osztrák alapításának, majd 1836-tól Fáy András féle pénzintézetek Magyarországon. A modern pénzügyjog fogalmai is megjelentek. (adó, költségvetés)
1848 változás: intézmények bevezetése első költségvetésünk ekkor volt, az 1848. 2. félévi (Kossuth) A második költségvetésünk az 1849-es, de ezt nem hajtották végre. A költségvetés előzménye a francia forradalomra nyúlik vissza. (adó megállapítása, költségvetés, zárszámadás)
Csonka költségvetési jog = adómegajánlási jog - subsidium offertur - Arra terjedt ki az országgyűlés feladata és hatásköre, hogy az adót megajánlja, az uralkodónak azonban erről már nem kellett elszámolnia a parlamentnek.
1848-67. között Magyarország örökös tartomány, önálló költségvetése nincs, az osztrák adó-illetékrendszer kerül bevezetésre. Ez a Nyugat-európai mintákhoz közelebb állt, ez lesz az alapja a későbbi magyar pénzügyi rendszernek.
1867 után a pénzügyi jogban speciális helyzet állt elő: az osztrák adó-illeték rendszert recípiálták a magyar jogba, fenntartva a fizetési kötelezettségeket. Ez az adóforma az egyenes és közvetett adózásra épül, első megreformálása 1875-ben volt:
- egyenes adó: kereseti és jövedelemadó, vármegyei háziadó
- vagyonadó: földadó és házadó
- közvetett adó: boradó, szeszadó, dohányadó, sóadó, fényűzési adó, fegyvertartási adó
1867. évi 10. tv. kimondta, a költségvetés alkotmányos jellegű, kimondását csak a parlament teheti bevételek, kiadások, zárszámadás feltüntetése kell. Ezek apropriációs törvények. Évente kell új, megalkotása előtt a parlamentet feloszlatni nem lehet.
1870. évi 18. tv. ÁSZ felállítása, 1949-ig élt, majd a rendszerváltás után ismét.
     Feladata: 1. az államháztartás működésének ellenőrzése
2. az állam bevételeinek, kiadásainak ellenőrzése
3. önkormányzatok, ill. azon testületek, területek  
    ellenőrzése,   melyek az államtól pénzt kaptak
4. államadósság ellenőrzése
1870. évi 20. tv. az állami számvitelről: Szabályozza a költségvetési időszakot, szerkezeti rendjét, felépítését valamint vitelének szabályozása + államadósságé is.
Költségvetés felépítése: KIADÁSI és BEVÉTELI OLDAL (rendkívüli-rendes)
o Rendes: Évenként szokásos, visszatérő bevétel, mely az adókból befolyt, melyre az állam stabilan számított.
o Rendkívüli: Beruházásokból ill. nem zárt bevételekből származott. Ezeken belül volt cím- rovatrend ahol ezeket vezették. A kormánynak be kellett számolni a ktgvetés végrehajtásáról + a parlamentnek zárszámadási tv-t kellett adni.
Indemnitás szabálya: Ha a ktgvetési időszak kezdetéig elfogadott költségvetés nincs, akkor ezzel a kormánynak jogában állt az előző évben elfogadott ktgvetési keretek között tovább vinni az állami irányítást, adóbeszedést 3-6 hónapig. Ezen időn túl ex-lex állapot: itt nincs tv-i felhatalmazás az adók beszedésére. A kormány megbukik.
A költségvetésnek 2 fajtája van:
1. Miniszteriális rendszerű pl.: Magyarország, A költségvetés felépítése fejezetekre tagolódik, mely állami szerepekhez kapcsolódik. Szervezetorientált!
2. Integrált költségvetés pl.: USA  Nem fejezetcímű, hanem programokhoz kapcsolódó költségvetés. Nem csak 1 évre szól, hanem több időszakra is áthúzódhat, és nem biztos, hogy csak 1 szervhez kapcsolódik. Feladatorientált! Pl. fegyverkezési program, oktatási program
1867-től nem minden területen volt önállóság Magyarországon, pl. önálló pénzrendszer nincs.
1868 ezüst alapon álló közös pénz volt.
1892-1927-ig aranyalapon álló aranykorona-rendszer lett.
1867-1914.
1867 után megjelentek a részvények, kötvények, záloglevelek és jelzáloghitelek.
Részvények: vasútépítéshez kapcs.
Kötvények: állam bocsátotta ki. Államkötvények + kincstárjegyek az államháztartás finanszírozására
Nyereménykötvény:
o 1870. Bp. fejlesztésére
o 1880. Tiszai célok károsultjainak megsegítésére + szabályozás
o 1941. Erdély visszacsatolt területeinek felzárkóztatása
Bankrendszer fejlődése is megtörtént. Központja Budapest. Közös Jegybank volt Ausztriával.: a Nemzeti Bank, mely 1924-ig áll fenn: Osztrák-Magyar Bank.
1873 első bankcsődhullám
1897/20. tc az állami számvitelről 1999-ig hatályban
Nehézipar, könnyűipar kiépítése, melyet modern pénzügyi intézetekkel finanszíroztak.
I. VH alatt több reform, melynek célja a háborús kiadások fedezése
1909 adóreform, Wekerle terv
Tanácsköztársaság: nagyvállalatok államosítása, tervszerű gazdálkodás “fehérpénz” kibocsátása.
1924 vámreform, védővámrendszer
A II. VH-ig visszaállították a háború előtti adórendszert, pénzügyi rendszert, de nem úgy működött, mint a dualizmus idejében, az ország területének lecsökkenése miatt. Népszövetségtől hitelt kaptunk.
Pénzreform a Bethlen konszolidációhoz kapcsolódóan. 1925. XXXV. tv. 1927-től új pénz, a pengő. A jegybanki funkciót pénzintézeti kp. Látta el, majd a hitelből megalapították az MNB-t 1924-ben.
Több reform volt: 5 osztályos kereseti és jövedelmi adórendszert, fennmaradt, többfázisú forgalmi adórendszer.
Okirati, törvénykezési, közigazgatási illetéket külön törvényben szabályozták és a vagyonszerzési illetékre is.
Pénzrendszer stabil volt, Európa egyik legjobb pénze volt. Az állampapírok és kötvények kelendőek voltak 1931-33-ig.

A magyar pénzügyi jogfejlődés 1945-től napjainkig

A II. VH végéig elpusztult a nemzeti vagyon 40%-a, az 1930-as nemzeti jövedelem ötszöröse. Piacok elvesztése. Pénzügyi intézmények összeomlása. Hiperinfláció: 1945-46-ban hihetetlenül magas volt.
1945-49-ig kettős pénzügyi jog korszaka:
1. Éltek a korábbi időszak szabályai
2. Megalkotásra kerültek azok a pénzügyi jogszabályok és intézmények, melyek az ország helyreállítását, a demokratikus átalakítást, a szocializmusba való átmenetet szolgálták.
Költségvetést alkotni ekkor nem lehetett, havonta alkotta meg a kormány a kiadásait, bevételeit. A törvényeket rendeletekkel módosították.
Jóvátételi kötelezettség (30%): ennek érdekében államosítások : nehézipari vállalatok, természetben kellett fizetni az államnak, mg. Fellendítése érdekében is pénzügyi intézkedéseket hoztak pl. terménybeszolgáltatás.
Új pénz kibocsátása 1946. aug. 1. ► forint
Kezdetben az aranyhoz kötötték, majd a munka lett a fedezete. 1946-48. Között élt az államháztartási tv., de megkezdődött ennek a népgazdasági tervekhez való igazítása.
Egyszerű bankrendszer jött létre: OTP takarékszövetkezet, MNB, Beruházási Bank létrejötte.
A Gazdasági Főtanács irányította a pénzügyi jogszabályok alakítását.
1949-ben fogadták el az Alkotmányt ► szocializmus alapjainak lerakása (5 éves tervek) ► a költségvetés elveszti a jelentőségét. A népgazdasági tervek részei lettek a költségvetések, adott évre lebontva.
1945. utáni földosztás ► kisbirtokok létrejötte ► adóztatják.
1949-től szövetkezetesítés megindítása, ehhez igazítják az adórendszert is. Büntetőadót, súlyadót fizet az aki nem akar ebben részt venni.
Iparosítás 1949-től: nehézipari fejlesztés. Magyarország a vas- és acél országa akar lenni. ►erőltetett iparosítás ► éhínség van, életszínvonal csökken, társadalmi elégedetlenség.
Ár- és bérviszonyokra jellemző, hogy 1949-től az állami szektorokban dolgozók nem fizetnek adót ► a lakosság nagy része nem fizeti tehát, csak nyugdíjjárulékot fizetnek. Az árak és a bérek nem tükrözték a valós ráfordításokat. ► Ár- és bérviszonyok torzulása.
1953. Ipari termékek árai nőnek, agrárolló nagysága nő. ► Gazdasági és pénzügyi fordulat (Nagy Imre) a szocializmus keretei között.
- árreform: bérek nőnek, fogyasztási cikkek árai csökkennek
- nehéziparra kevesebbet fordítanak
- termelőszövetkezetekbe munkaerőt próbáltak visszaszívni
- vállalati adórendszer 1952 után változik ► új szocialista adórendszer:
- termelői - forgalmi adó
- termelőeszközök utáni fizetés
- az addig fennálló nyereség és jövedelemadót nem fizetik most
1964. illetményjutalék
1968-tól nyereségadó
Jövedelemadóval sújtják a magántermelőket. (Ezt direkt utasításos gazdasági pénzügyi rendszernek hívjuk.) Tervszámokat írnak elő a szektoroknak, amit ezeknek teljesíteni kell. Naturáliákban fejezik ki a követelményeket.
Piacról nem beszélhetünk. A szervezetek nem egymással állnak kapcsolatban, hanem a központi hatalom által.
Országos Tervhivatal létrehozása: direkt utasításokon keresztül folyik a termelés irányítása. (direktívákkal irányít)
létező szocializmus viszonyai: a kettős jogrendszert felváltja 1949-89-ig a szocializmus pénzügyi joga.
Állami Számvevőszék nincs
Jövedelemadó: csak azok adóznak, akik nem a szocialista szektorban dolgoznak
Pénz szerepe kiiktatódik, nem a piac dönti el a termelést, beruházást, hanem a direktívák.
1956. nem lehet sem a politikát és a gazdaságot sem tovább így folytatni
1960-as évek eleje: más út keresése
1968. új gazdasági mechanizmus bevezetése: direkt tervutasításos gazdaságirányítási rendszert felváltja az indirekt gazdaságirányítási rendszer: pénzügyi szabályozókon keresztül irányítanak (Nyers Rezső). Nem törekedtek a rendszer megváltoztatására. Csak a pénzügyi irányítást akarták megreformálni. Pénzügyi szabályozók jogszabályban jelentek meg.
1968. nyereségadó bevezetése és fogyasztási-forgalmi adó a termelői-forgalmi adó helyett!
1971. önálló szabadabb gazdálkodás
Profilírozás ►vállalatok nagyszámú összeolvadása stb.
1973-74. 1. olajválság  ► gazdaság sebezhető ►nagyfokú eladósodás megindulása
1979-81. 2. olajválság
1980-as évek eleje: kibontakozik egy gazdasági válság, mely elvezet a rendszerváltáshoz ► nincs piac ► egyre több hitel kellene
1982. Világbankba, Valutaalapba belépünk, mely átsegít a válságon
1985-ig konszolidálódik a gazdaság
1979-től önálló kis- és középvállalkozások létrehozása, kisvállalkozások segítése (más adózási rendszer vonatkozik ezekre, GMK)
Adórendszerben kettősség
1./ - Ipari szektor adózása
- Mezőgazdasági szektor adózása
- Kisvállalkozók adózása
2./ Jövedelemadók
Szövetkezetek: mezőgazdasági és ipari szolgáltatások piacára is betörtek ¬ az 1970-es évektől
1985-86. MNB (jegybank és kereskedelmi bank is) (2 fő osztályt hoznak létre a jegybankon belül, agrárszférát finanszírozza vállalati szférát finanszírozza)
Kereskedelmi Bank Magyar Hitelbank (Önálló működésbe kezdenek)
1987. jan. 1.: Kétszintű bankrendszer deklarálása
1. Jegybank
2. Kereskedelmi bankok + szakosított pénzintézetek
Megduplázódik az államadósság.
1987. adóreform, (SZJA, ÁFA, nyereségadó: ipari vállalatokra; a bérek felbruttósítása)
1989-re a szocialista piacok összeomlanak, politikai rendszerek is megbuknak, békés rendszerváltozás ► új pénzügyi intézményeket kell létrehozni, de ezek nem teljesen újak:
1. államháztartási törvény
2. ÁSZ
3. bankrendszer univerzalizálódik
4. költségvetés új gazdasági rendszere kialakul
5. önkormányzati gazdálkodás kialakul a tanácsi helyébe
6. devizagazdálkodás változása
1979. évi II. tv.: az állami pénzügyekről:
- ktgvetés vitele
- költségvetési gazdálkodás
- tanácsi gazdálkodás
- vállalati gazdálkodás
- bankrendszer
- pénzügyi ellenőrzés szabályai -t rendezte ez a tv.
Általában fő elveket határozott meg. Rszváltás után használhatatlan volt.
1992. ÁHT: 4 alrsz szabályozása
1. kp-i ktgvetés
2. elkülönülő állami pénzalapok
3. önkormányzatok
4. TB
- az államháztartási gazdálkodást nem érintett, mert a pénzügyi alapokhoz    nem nyúlt hozzá.
- nem adta meg azokat a területeket, ahonnan az államnak ki kellene vonulnia
De! A TB-hez, oktatás, egészségügy finanszírozásához stb. még koncepció sem volt. A nagy ellátó rendszerekhez nem nyúltak, ezek reformjára nem került sor.
Az ország gazdaságát nagy veszteség érte: KGST megszűnt, keleti piacokat elvesztette, tömeges csődhullám, meggondolatlan csődtörvény megalkotása, munkanélküliségi ráta megnőtt, vállalkozások csődbejutása, vámrendszer liberalizálódása, magyar vállalatok versenyképtelenek voltak, 1992-93-ban a csőd már a bankrendszereket fenyegeti ► adós konszolidáció meghirdetése, felvett hitelek kamatait átütemezték, piac felosztása, energetikai ipar: BB, élelmiszeripar : kereskedelmi bankok, lakossággal kapcsolatos: OTP
’90-es években megszűnik a kamatfizetés, 30%-ra befagyasztják a hiteleket
1. Adóskonszolidáció: Bankokon keresztül az arra érdemesült adósokat újra f finanszírozták, de ez kevés eredményt hozott.
2. Bankkonszolidáció: A bankokat kötelezték arra, hogy kintlévőségeiket mérjék fel, határozzák meg, hogy melyeket lehet leírni. Az állam ezért cserébe államkötvényeket adott a bankoknak, erre váltotta be a kétes kintlévőségeiket. Bevezették a nemzetközi auditot!
Minden évben fel kellett értékelni a kintlévőségeket. Ez 450 milliárd forintba került. A gazdaság ma enélkül nem működne, mert a gazdaságok a bankokon keresztül újították meg. Bankprivatizáció alapját megteremtette. BB volt az első, amit privatizáltak. De az államháztartási rsz. nem lett rendbetéve. Megkezdődött a privatizáció, külföldi tőke bevonása.
 1994. kormányváltás, az új kormány 8-9 hónapig nem csinált semmit, az ország kritikus helyzetbe került. A belső fogyasztás nőtt ►1995. jan. 12. Bokros-csomag
1. az államháztartási reform elindítója
2. nagy ellátórendszerekhez megpróbál hozzányúlni drasztikus módszerekkel pl. tandíj bevezetése, szociális támogatás, családi pótlék, gyes, gyed megnyírbálása, beszüntetése
3. 8%-os forintleértékelés; csúszóárfolyamleértékelés bevezetése elkezdődik!
4. vámpótlék bevezetése (’97 nyarán szűnt meg)
Ebből a vámpótlék és árfolyampolitika volt jó, versenyképesre tette a magyar gazdaságot. Előre tervezhetővé vált az árfolyam.
5. Ellátás elvonására törekedett, az alapvető struktúrát nem érintett. Az AB ezt fél év múlva megszüntette. ?
A Bokros-csomag is szükséges lépés volt.
1998-99 felpörgő gazdaság,
2003-2004 az EU kapuja, kreatív könyvelés, komoly hiány
2003 elhibázott árfolyam-eltolás, spekuláció a Ft ellen
2002 megszűnt a csúszó-árfolyam, azóta lebegő árfolyam az euróhoz kötve

A hatályos jövedéki szabályozás
Jövedék (2003. évi CXXVII. tv.)
A jövedéki adó jellemzői
Fogyasztást terhelő egyfázisú adó, ami azt jelenti, hogy – szemben az áfa-val, ami összfázisú, minden egyes fázisban megjelenik - egyszer jelenik meg, mégpedig akkor amikor a jövedéki termék kikerül a piacra az adóraktárból.
Objektív adó, vagyis nincs tekintettel az adózók egyedi helyzetére (ugyanolyan benzint lehet tankolni a Ladába, mint az Mercedesbe).
A jövedéki adó – szemben az áfa-val – nem általános, meghatározott szűk tárgyi köre van, kizárólag a törvény által meghatározott termékekre (jövedéki termékekre) vonatkozik és szoros EU-s meghatározottság érvényesül.
Közvetett adó, vagyis elkülönül a befizető és megfizető
- befizető: gyártó, kereskedő,
- tényleges megfizető: fogyasztó.

A jövedéki adó a legrégebbi adófajták egyike, Magyarországon már a IX. században a só jövedékét beszedték, alkalmazták, nyilvántartották. 1953-ban szüntették meg a só jövedékét (majdnem 1000 évig működött) – a szocialista ember nem fizet a só után jövedéki adót – illetékké alakították. Jövedéki adóval terhelték a nápolyiak a jeget és a havat, az oroszok a vodkát (a cár mondta ki, az orosz faluközösségek pedig inkább maguk főzték, erre kötelezővé tették ünnepeken a fogyasztást; Magyarországon lottót stb.).

Hatályos szabályozás
1-2 kivétellel teljesen EU-konform a szabályozás. 1993-ban jelent meg az első magyar jövedéki kódex. Az országgyűlés már 1923-ban felszólította a pénzügyminisztert, hogy alkosson kódexet, de ez nem történt meg csak 1993-ban. Ekkor jövedéki adóköteles lett
a kávé,
a földgáz,
a fűszerpaprika (1995-ben kivették).
Tárgyi hatály
A jövedéki adó az „A,B,C” termékekre vonatkozik
alkoholok („A”),
benzin („B”),
cigaretta („C”).
Ez a magyar jogalkotásban nem jött be.
Alkohol
Jövedéki adóköteles
sör,
pezsgő (habzó bor),
pálinka (whiskyt Magyarország nem gyárthat).

A bort 2006-ban kivették, mert borhamisítás volt.


Benzin
Az 1993-as jövedéki törvény megpróbálta leszabályozni részletesen (diesel, pakura stb.) – másnap már voltak a csalásra megoldások. Ezért most úgy szól, hogy jövedéki termék mindaz, ami alkalmas belső égésű motor meghajtására.

Tárgyi hatály az unióban
Vannak olyan termékek, amelyek mindenképpen jövedéki kötelesek (minden államnak jövedéki adó alá kell vetnie), és vannak olyanok, amiket e kötelező termékeken túl a tagállam vezeti be arra a termékre, amire akarja (pl. sok országban a bélyeg, a sportfogadás (Anglia), erotikus termékek (Spanyolországban).

Cigaretta
szivar (az egyik legszebb magyar törvényszakasz megnézni),
rágóbagó,
tubák stb.

A jövedéki termékeket csak zárjeggyel árusítva lehet forgalmazni.

Alanyi hatály
Alanya lehet mindaz a természetes vagy jogi személy, aki jövedéki termék forgalmazásával, tárolásával, előállításával stb. foglalkozik + importáló.
Jövedéki terméket kizárólag adóraktárban lehet tárolni, előállítani. Ezt a szabályozást átvettük az uniótól, az unió pedig a Japánoktól vette át.

Jövedéki ügyben is a VPOP jár el. Az adóraktár engedélyese a VPOP-tól kér engedélyt a működtetésre, és folyamatos ellenőrzés alatt áll.
Adóraktár
sörfőzde,
szeszlepároló üzem.
Jogintézmények
30 napos szabály: amikor van egy jövedéki adóraktár, akkor a jövedéki termék a következő módon kerülhet ki úgy, hogy a 30 napos szabály életbe lépjen
§ külföldre viszik,
§ elviszik egy adómentes felhasználóhoz (élelmiszeripar, kozmetikaipar, honvédség stb.)
§ másik adóraktárba kerül át.
Ennél a 3 esetnél van egy 30 napos türelmi idő, és az adóraktár engedélyesének 30 napja van arra, hogy megszerezze az igazolást: kivitték külföldre, másik adóraktárba tették, adómentes felhasználóhoz került. Ha nem tudja igazolni, hogy erre a 3 helyre vitték, akkor rajta az elmaradt bevételt behajtják. Ezért van a jövedéki biztosíték, ami a forgalomhoz igazodik és ez alapján határozzák meg a mértékét.
Zárjegy: általános fogalom, zárjegy az a terméken elhelyezett papír alapú kísérő jel, jelzés, ami igazolja azt, hogy a termék legálisan került előállításra (megfizették adótartalmát), továbbá minőségi biztosítást, biztosítékot is jelent. Úgy kell elhelyezni a terméken, hogy a fogyasztás során megsemmisüljön (egy alkalomra szól, általában hologramos, sorszámmal van ellátva). A zárjegyet a kereskedő veszi meg, a termék csak úgy mehet ki az adóraktárból, hogy rajta van a zárjegy (pl. az alumíniumdobozra nem tudják rátenni).
Adójegy: a dohánytermékeken van és a hatósági árat is tartalmazza.

Mielőtt a kereskedő kihozza a terméket az adóraktárból kifizeti az adót, a zárjegyet vagy adójegyet rárakják a termékre és kijöhet az áru.

Magyarország 2007-ig haladékot kapott, de 2003-ra beálltunk, nem éltünk a halasztás lehetőségével. Az unió megmondja, hogy a dohánytermék …%-ának adónak kell lenni (költségvetési hiány kielégítése miatt nem éltünk a halasztási lehetőséggel).

Alkohol
A szeszlepárlás Magyarországon 200 éve tilos, de még a tárolás is tilos.
2x2 néha 4, néha 5, néha egy sem (ez a jövedéki adóra különösen igaz).

Adóraktári engedély feltételei
vámhatóság állítja ki
nem áll csőd, fel- vagy végelszámolás alatt
kettős könyvvezetés, mérleg hitelesítés (kivéve egyéni vállalkozó és őstermelő)
nincs köztartozása
feltétele jövedéki biztosíték nyújtása
jövedéki ügyintézőt kell alkalmazni
a kérelmező büntetlen előéletű
adatszolgáltatását elektronikus úton tudja teljesíteni

Jövedéki biztosíték: éves szinten előállított jövedéki termék adótartalmának 1/12 része (készpénz vagy pénzügyi biztosíték). Csökkenthető 50%-kal, ha a kérelmező megbízható adós.
Pénzügyi jogviszony, pénzügyi aktusok

A pénzügyi jogi norma hozza létre a jogviszonyt: ez hatalmi-vagyoni viszony, illetőleg ennek szervezésére vonatkozó viszony. A pénzügyi jogviszonnyal realizálódik a gazdaságpolitikai cél, tehát szakszerű kialakítása minden gazdasági rendszerben követelmény, ettől is függ a gazdaságpolitika sikere. E jogviszonyok hatalmi helyzetben lévő alanyai az Országgyűlés, valamint a központi igazgatási és a helyi önkormányzati szervek, amelyek állampénzügyi viszonyokat létesítenek bármilyen más jogalannyal (természetes és jogi személyek, belföldiek és külföldiek).
Tárgya: az közpénzügyi magatartás (pénzeszközök mozgatása, tartalékolása, bevonása megfelelő pénzalapokba, támogatások folyósítása stb.), ezekhez kapcsolódnak eljárási jogviszonyok, amelyek a pénzügyi jogba tartoznak. (Párhuzamosan érvényesülhet államigazgatási és pénzügyi eljárási jogviszony is pl. a vámigazgatás működésénél)
Jogviszony csoportosításai:
I.) 1. ún. befejezett jogviszonyok: a jogi norma hozza létre (az államháztartási jogterületre jellemző)
      2. ’absztrakt jogviszony’: itt is a jogszabály hozza létre a jogviszonyt (a közbevételi jog területén), konkretizálásához még jogi tények is szükségesek (pl. polgári jogi ügylet, események, hatósági aktusok)
II.) A jogviszonyt a normák tartalma alapján is rendszerezhetjük: Itt a pénzügyi jog különös részének tagozódásáról van szó, pl. devizajogi normák, számviteli normák, közbevételi normák stb.
III.) A pénzügyi jogelmélet szerinti csoportosításban beszélhetünk belső és külső jogviszonyokról:
Belső jogviszonyok v. irányítási jogviszonyok: az államgazdaság keretében egymásnak alárendelt, vagy esetleg mellérendelt szervek felé rendezik a pénzeszközök elosztását, felhasználását. (MNB és a bankszervek közötti alárendelt belső jogviszony.)
Külső jogviszonyok: az ún. hatósági jogviszonyok, ezek közbevételi jog területére jellemzőek. Egymástól független pozícióban lévők kapcsolatáról van szó egy pénzügyi jogviszony keretében. Ellentétben a belső jogviszonyokkal a hatósági döntések megfellebbezhetők, tehát jogorvoslat vehető igénybe. Pl. a bankszervek és az adóhatóság (állam) közötti adójogi jogviszony, ami már külső hatósági jogviszony.
Jogi aktusok lehetnek
o joghatást előidéző vagy joghatást elő nem idéző aktusok.
o általános, konkrét, nemzetközi.
A magyar államháztartási jog fejlődése. Az államháztartási alapelvek
I. Fejlődési folyamat

Kodifikáció ► 1897. évi XX. törvény az állami számvitelről:
o költségvetési törvény elfogadásáról, végrehajtásáról
o vagyongazdálkodásról
o állami ellenőrzésről rendelkezett
Az állami vagyon fogalmát az államkincstár tulajdoni körén belül értelmezte (állami vállalatok + kincstári birtokok kezelése).
Második kísérlet ► 1979. évi II.törvény (Ápt) A jogalkotók az állami pénzügyek széleskörű meghatározására törekedtek, kísérlet az állami költségvetés primátusának visszaállítására, részletesen foglalkozott az állami pénzekkel kapcsolatos hatásköri és eljárási kérdésekkel, megpróbálta a pénzügyek szabályozását kiterjeszteni a tanácsokra, meghatározta az MNB jogállását. Foglalkozott a költségvetési szervek gazdálkodási és működési szabályaival. Cél a közpénzek kezelése követhető és ellenőrizhető legyen.
Történelmi előzmény:
o 1504. évi 1. tc. Adómegajánlás “subsidium offertur” joga, ahol a rendek bizonyos összegeket, szolgáltatásokat az uralkodó számára megajánlottak.
o 1771 rendi gyűlés. Adómegajánlás joga, amivel a rendek élhettek. A joguk arra terjedt ki, hogy megszavazzák-e, de nem dönthettek arról, hogyan használják fel.
o 1790-től az adót mindenkor az országgyűlésen szavazzák meg.
o 1830-ban a Belga Alkotmány mondta ki először, hogy csak az OGY fogadhatja el a költségvetést és ellenőrzi a felhasználást. (Az OGY nem oszlatható fel addig, amíg nem szavazta meg a költségvetést.)
o Magyarországon az első költségvetési törvény Kossuth Lajos, első magyar pénzügyminiszter nevéhez köthető. A kormány kötelessége, hogy a költségvetést az Országgyűlés elé terjessze. Kossuth a belga alkotmány mintájára (1848.II,IV tv.) beterjesztette a költségvetés tervezetét.
o A 19. században az állami kiadások és bevételek kezelésének formai szabályait vizsgálták elsődlegesen. Hiányzott az önkormányzatok, a TB és a szociális ellátások önálló alrendszerkénti kezelése.
o 1870-ben létrejött a Legfőbb Állami Számvevőszék az ellenőrzésre 1949-ig volt jogosult.
o 1886-tól az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtására nem kötelezhetők a törvényhatóságok.
o 1897. évi XX. Tv. Az állami számvitelről
o 1924. I. MNB létrejötte
o 1946. augusztus 1-től a kormány havi pénzügyi előirányzatok alapján működött. A tervgazdálkodás bevezetésével a költségvetés tervezés jelentősége csökkent, bár formális fenntartották.
o 1949. Szovjet mintájú rendszer. Gazdasági Főtanács.

1979. évi II. tv. (ÁPT.) Állami pénzügyekről szóló törvény. Egységes szerkezetbe foglalta a pénzügyi rendszert. Szélesebb volt, mint a mai ÁHT, nem működött. Elfogadásával visszaállították az állami költségvetés primátusát, állami pénzekkel kapcsolatos hatásköri és eljárásjogi kérdéseket szabályoz.
1988. Adóreform. SZJA, ÁFA, Társasági adó.
1992. XXXVIII.  Törvény ► ÁHT. Egy kodifikált rendszer.
1995. CV. törvény  módosítás
II. Az államháztartás alapelvei

Költségvetési (államháztartási) alapelvek azok az elvek vagy szabályok amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az állam (a helyi ömkormányzat) képes legyen eleget tenni a közpénzek felhasználásával kapcsolatos követelményeknek. Bármelyik alapelv megsértése, automatikusan magával hozza az összes többi alapelv érvényesülésének kizárását is, ezért az alapelveknek egyszerre, egyidőben kell érvényesülnie.
Jellemzőjük:
   - nemcsak a központi költségvetésre vonatkoztathatók, hanem az államháztartás összes alrendszerében érvényesülniük kellene.
   - önmagukban nem érvényesülhetnek, szerepük akkor valósul meg, ha egyszerre és egymást erősítve jelenhetnek meg
   - abszolút érvényesülésük azonban nem lehetséges, szerepük tehát az, hogy követendő elvként “jelzőbolyaként” működjenek. Csak jelzésértékűek.
Fogalma: Olyan magatartási normák, amelyek jogi, gazdasági és elszámolási szempontból irányítják az államháztartás munkáját.
Szerepe: Lőrinczy Gyula szerint az alapelvek szó szerinti, pontos követése sem nem lehetséges, sem nem célszerű. Jelzőlámpa, az államháztartásban egyszerre és egy időben, ha az egyiket megsértik a többi sem működik.
Rendszertani elvek az éves költségvetés, nyilvánosság, egységesség, teljesség, valódiság elve, a gyakorlatot, tervezést, elszámolást segítő pragmatikus elvek a globális fedezet elve, bruttó elszámolás elve, specifikáció elve, az előirányzatokkal való gazdálkodás elve, az európai integrációval kapcsolatos, közösségi jogharmonizációs kötelezettséggel összefüggő a felhasználási kötöttség, a közbeszerzési kötelezettség, az állami támogatások korlátozásának elve.
Alapelvek:
o Az éves költségvetés elve:
Az államháztartás egyes alrendszereiben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. (ez lehet kétszer vagy többször egyéves) Másfelől általában a naptári évnek megfelelően azaz január 1-je és december 31-e közötti egyéves vagy vagy többévre szóló költségvetés keretében készítik el és hajtják végre.
 
o A nyilvánosság elve:
Társadalmi nyilvánosság: lényege, hogy a közpénzeket, azok felhasználását ellenőrizhetően és a társadalmi nyilvánosság előtt valósítsa meg az állam, hiszen önmagában visszatartó erőként képes működni. Minden állami szerződés, amely közpénz felhasználásra, támogatásra, kezességre vonatkozik (ahol nem normatív közpénz felhasználás történik) elméletileg nyilvános és Interneten közzé kell tenni és ott jelentős ideig (6 hónap, 5 év) fönn kell tartani (a gyakorlatban ez nem így van). 2002 óta van egy olyan szabály, hogy ha valaki közpénzhez jut vállalnia kell azt, hogy nem hivatkozhat a titokrendszerre, minden nyilvánosan közzétesz, és hozzájárul, hogy a közpénz felhasználását nála ellenőrizzék. Ahol a banktitok, magántitok, adótitok elve ütközik a nyilvánosság elvével, a közösség érdekének kéne elsőbbséget élveznie.
1. Egyfelől a legfontosabb államháztartási döntéseket (költségvetés elfogadása, módosítása, pótköltségvetés, zárszámadás elfogadása) minden esetben demokratikusan választott képviselőkből alkotott választott szervek (országgyűlés, helyi önkormányzat képviselőtestülete) hozzák meg. Másfelől érvényesség kelléke, hogy jogszabály formájában (törvényben vagy önkormányzati rendeletben) jelenjenek meg. (Ami a Magyar Közlönyben ill. helyi közlönyben vagy helyben szokásos egyéb módon kerül közzétételre.)
2. Az állami gazdálkodás minden stádiuma a nyilvánosság (társadalmi, szakmai) előtt nyíltan és követhetően valósul meg, és arról a kötelezettek bármikor érdemi információt szerezhetnek, ez a követelmény az államháztartás minden alrendszerére vonatkozik. A nyilvánosság racionálisan az országgyűlési képviselők betekintési és javaslattételi jogát jelenti elsődlegesen, de meg kell jegyezni azt is, hogy a közpénzek gazdálkodásával kapcsolatos jogi tények és események a társadalom számára is nyilvánosak.A nyilvánosság ésszerű korlátja, hogy mindezek nem vonatkoznak az állam-, a szolgálati, a bank- és adótitkot képező adatokra.
3. Ide sorolandó még a költségvetési döntések meghozatalánál szerepet játszó személyek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége is. A közpénzek felhasználása a korrupció megelőzése miatt.

o Az egységesség és áttekinthetőség elve
Az államháztartás valamennyi költségvetését, összes bevételi és kiadási előirányzatát egyetlen jogszabályba kellene foglalni, mivel nyilvánvalóan irracionális és megvalósíthatatlan célkitűzés lenne az összes helyi önkormányzat és kisebbségi önkormányzat költségvetésének egy költségvetési törvénybe inkorpolásása azért ez csak az államháztartás központi szintjén kell érvényesülnie. Magyarországon 2000. december 31. óta érvényesül (az ORTT költségvetését leszámítva). Valamennyi alrendszerben egyetlen kizárólagos, egységes szerkezetű és hasonló struktúrájú költségvetést kell készíteni. Az áttekinthetőség alapvetően formai követelmény. (Mentő kérdés, úgy is megjelenik, hogy a zárszámadási törvény leképezi a költségvetési törvényt.)

o A teljesség elve
Az államháztartás alrendszereiben minden pénzmozgásról teljes egészében el kell számolni, minden pénzügyi műveletet meg kell jeleníteni. Minden tervezett, illetve megvalósult közpénzügyi mozgást be kell vonni és meg kell jeleníteni a költségvetésekben, illetőleg zárszámadási jogszabályokban.

o A valódiság elve
Az előirányzatokat mindig a ténylegesen szándékolt célokra irányozzák elő és használják fel, a kiadási és bevételi oldal csak a létező és ténylegesen megvalósuló feladatokat és bevételeket tartalmazza. A valódiság tehát a pénzügyi jogi normáknak megfelelő pénzkezelést és nyilvántartást jelenti. Formálisan itt merülhet fel a kiadási és bevételi irányzatok módosításának, átcsoportosításának kérdése. 1992. óta az ÁHT kötelezővé tette az alrendszerek számára is a költségvetésükben jelentkező hiány kimutatását és a hiány kezeléséről való rendelkezést. Tilos hiánnyal tervezni a költségvetést úgy, hogy nem fedik le a hiány teljes összegét. (meg kell határozni, hogy hitelekből vagy mi másból tervezik finanszírozni)

o A globális fedezet elve
A költségvetés minden bevétele összességében a költségvetés minden kiadásának pénzügyi fedezetét szolgálja, azaz nincsen közvetlen pénzügyi összefüggés valamely bevételi előirányzat illetve kiadási előirányzat között, az egyes bevételi és kiadási tételek nem feleltethetők meg egymásnak. A költségvetési mérlegnek globálisan, az ún. főösszegekben kell megegyeznie (a teljes kiadási főösszegnek a teljes bevételi főösszeggel). Kivétel ez alól egyes speciális közfeladatok ellátása (mint a társadalombiztosítás) céljából elkülönített pénzalapok.

o A bruttó elszámolás elve
A költségvetési bevételeket és kiadásokat teljes összegükben, azaz beszámítás nélkül kell felvenni a költségvetésbe, ez vonatkozik a költségvetés és a zárszámadás elkészítésére is. Az áttérés éve (nettóról bruttóra) 1868 Deák Ferenc.

o A specifikáció v. részletesség elve
Az államháztartás alrendszereinek kölségvetésében az egyes előirányzatokat részletesen kell megtervezni, előterjeszteni, elfogadni és elszámolni. Formai követelmény. Garantálja, hogy csak a hatalom által szándékolt kiadások valósuljanak meg, illetve csak a szándékolt bevételeket szedik be. A részletes tervezés feltételezi az áttekinthetőség  és átláthatóság követelményének érvényesülését is.

o Az előirányzatokkal való gazdálkodás elve
Az államháztartás valamennyi alrendszerében a költségvetési gazdálkodás a bevételi előirányzatok teljesítésének kötelezettségét és a kiadási előirányzatok felhasználásának jogosultságát foglalja magában. A kiadási oldalon megjelenő előirányzatok nem járnak felhasználási közelezettséggel.

o A felhasználási kötöttség elve
Az államháztartási rendszerből származó pénzek elköltésének előre meghatározott célhoz való kötöttségét és a felhasználással kapcsolatos számadási kötelezettséget foglalja magában. (pántlikázott pénzek) A felhasználási kötöttségnek két vonatkozása van, egyfelől az Európai Uniós források, adományok, segélyek elkülönített elszámolás mellett és kizárólag a célra használhatók el. Másfelől az államháztartásból finanszírozott vagy támogatott természetes személyek, jogi személyek ill. jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek számadási kötelezettsége a részükre céljelleggel juttatott összegek rendeltetésszerű felhasználásáról.

o A közbeszerzési kötelezettség elve
Az államháztartás alrendszereihez tartozó minden szervezet köteles az árubeszerzési, építési-beruházási, ill. szolgáltatásmegrendelési célra előirányzott kifizetéseket az e körbe tartozó kiadási előirányzatok felhasználását közbeszerzés alkalmazásához kötni. Az értékhatárokat valamint az eljárás menetét a közbeszerzési tv. határozza meg.  

o Az állami támogatások korlátozásának elve
Az államháztartás alrendszerei nem nyújthatnak a kötségvetései terhére olyan kiadást vagy bevételkiesést jelentő támogatást, vagy bármilyen formában más előnyt, amely gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás részére, vagy áruk termeléséhez, illetve szolgáltatások nyújtásához biztosított kedvezmény révén torzítja a Magyarország és az Európai Unió tagállamai közötti kereskedelmet.

+1 az órai jegyzet alapján az
Ellenőrizhetőség elve: a nyilvánosság hatékony, interaktív értelmezése. Úgy valósul meg, hogy a közpénzek mozgásának szakaszaiban az érdekeltek kérdéseket tehetnek fel, ellenőrzést végezhetnek, általános és célvizsgálatokat kezdeményezhetnek. Ilyenek: ÁSZ, APEH, VPOP, OGY, helyi Ök. Bizottságai, valamint az AB is. Az ellenőrzés konkrét formája lehet törvényességi, eredményességi és célszerűségi szempontok alapján végrehajtott. A törvény szerint csak lehetőség az ellenőrzés. 13/A § (2) bek. “…számadási kötelezettség írható elő”

A központi költségvetés elfogadásának jogi szabályozása

Költségvetési ciklus: szűkebb értelemben a költségvetés elkészítésének és elfogadásának rendje, tágabb értelemben idetartozik a költségvetés végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése is.
A költségvetés: Az államháztartás legfontosabb, legnagyobb alrendszere. Tágabb értelemben: jogilag, gazdaságilag meghatározott pénzügyi alap, amelynek működését politikai, gazdasági feltételek határozzák meg (gazdaságilag: GDP, infláció, jogilag: Áhtv, országgyűlési határozat, politikailag: a győztes párt programja). Kicsit szűkebb értelemben: pénzügyi terv (mérleg), bevételi és kiadási oldala van, egy jövőre utaló latolgatás bevételi és kiadási előirányzattal, ezért a kormány nem vonható felelősségre a költségvetés nem tejesítése miatt. A kormány az országgyűlés által elfogadott törvény végrehajtója. Legszűkebb értelemben: egy különleges törvény, melynek a következő jellemzői vannak:
- egy évre szól, utána hatályát veszti
- nincs szankciója
- jövőbe mutató eőirányzatként kezeljük
- pénzügyminiszter készíti el
- három ciklusú folyamat (1. év: tervezés, 2. év: végrehajtás, 3. év: ellenőrzés)
4 fázisa van:
a, döntéselőkészítő szakasz, amely a költségvetési évet megelőző évben zajlik le
b, döntési szakasz, amely normál esetben szintén akkor
c, döntés-végrehajtási szakasz, egybeesik a költségvetési évvel
d, ellenőrzési szakasz, a költségvetési évet követő évben

1. A költségvetés előkészítése
A döntés-előkészítő szakaszban a pénzügyminiszter április 15-ig (választási évben legkésőbb június 30-ig) elkészíti és tervezési köriratában a kormány elé terjeszti jóváhagyás végett a következő három évre vonatkozó költségvetési politika fő irányait és költségvetési irányelveit (a költségvetés prioritásait, az államháztartás egyenlegére vonatkozó elképzelést, jövedelem-centralizáció és redisztribúció tervezett mutatóit, a következő 3 évre szóló gazdasági prognózis mutatószámait). Ezek után az ún. fejezetgazdák (a fejezet felügyeletét ellátó szervek vezetői) összeállítják a felügyeletük alá tartozó fejezet költségvetésének részletes tervezetét. (Kivéve az Alkotmánybíróság, melynek önálló költségvetése van.) Ezt követően a fejezeti tervezések összegezése az egész tervezési folyamatot koordináló Pénzügyminisztériumban történik. A pénzügyminiszter egyeztet a fejezetgazdákkal, majd augusztus 31-én (választáskor október 15-ig) a kormány elé terjeszti a költségvetés tervezetét. A Kormányé a felelősség a költségvetési törvényjavaslat elkészítéséért és az országgyűlés elé terjesztéséért a törvényben meghatározott határidőn belül. Miután a kormány elfogadta a törvényjavaslatot szeptember 30-ig (választási évben október 30-ig) benyújtja az országgyűlésnek.
A törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg a tájékoztatási céllal az áht helyzetét bemutató mérleget is mellékel, az ehhez tartozó részletező táblázatokat és szöveges indokolást október 15-ig (választáskor november 15-ig) kell az ogy-nek benyújani. Ezen túlmenően a kormány a költségvetési törvényjavaslat bemutatásakor értékeli a költségvetési évet megelőző időszakot, bemutatja a költségvetési törvény legfontosabb gazdasági, társadalmi hatásait, teljes körűen bemutatja a költségvetési évet követő 2 év várható előirányzatait, tájékoztat a kiadási tételek várható hatásairól, előterjeszti azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek.

2. A költségvetés parlamenti elfogadása (költségvetési döntés)
A parlament  a költségvetés tervezetet megvitatja majd jóváhagyja. A parlamenti jogok korlátozása szempontjából három típus a nyugat-európai országokban:
A megszorító eljárás során a parlament nem növelheti a kiadásokat és nem csökkentheti a bevételeket.
A köztes eljárás során a módosító indítványok a költségvetés egyenlegét nem változtathatják meg.
A nyitott eljárásnál nincs korlátja a parlamenti módosító indítványoknak, alsó-felsőház azonos jogokkal rendelkezik.
Általában külön költségvetési bizottság működik a parlamenten belül. A költségvetési szavazás történhet külön a kiadásokról. A költségvetés elfogadáshoz egyszerű többség szükséges.

A magyar szabályozás
A költségvetés elfogadási jog illetve az appropriációs jog gyakorlásán alapszik. A döntési szakaszban az országgyűlés a központi költségvetés bevételeit és kiadásait fejezetenként –az Áhtv-ben és a házszabályban megállapított speciális eljárási rend szerint – tárgyalja. A költségvetési törvényjavaslat sürgős tárgyalását nem lehet kérni.
1. A döntési szakasz első része:
Az országgyűlési bizottságok előtt zajlik. Minden bizottság külön véleményez. Véleményüket a Költségvetési Bizottság foglalja össze és terjeszti az Országgyűlés elé. (Kizárólag a Költségvetési Bizottság nyújthat be módosító javaslatot a bevételek és kiadások összegére, a költségvetési hiány és többlet mértékére ill. általános tartalék összegére vonatkozóan.) Ajánlásában közzéteszi módosító javaslatait és állásfoglalásait. Az országgyűlés november 30-ig országgyűlési határozat formájában dönt a módosító javaslatokról, majd ezt követően a költségvetés általános tartalékának összegéről, a bevételek és kiadások fejezetenkénti összegéről, a főösszegekről, a költségvetési hiány ill. többlet mértékéről, a hiány finanszírozásáról ill. a többlet felhasználásáról. A határozat elfogadása után az összegek nem változtathatók.
2. A döntési szakasz második része:
Az országgyűlés előtt folyik. A költségvetési törvényjavaslatot az országgyűlés az Állami Számvevőszék véleményével együtt tárgyalja meg. A döntési szakasz lezárásaképp az országgyűlés az állami költségvetésről törvényt alkot. A törvény elfogadása során az ogy. dönt (általában) a hiány finanszírozásáról. A törvény elfogadásához a képviselők 50%+1 fő szavazata szükséges, lehetőleg legkésőbb december 31-ig.

A döntési szakasz rendkívüli jogintézményei:
Ha az ogy nem fogadná el a költségevetést december 31-ig indemnitás, ha ez is eredménytelen a kialakult ex lex állapot-nak megfelelő rendelkezés alkalmazására kerül sor. Mindkét esetben a döntési szakasz időben belecsúszik a költségvetés ciklus döntés-végrehajtási szakaszába.
1. Indemnitás
Ha költségvetési törvényt a január 1-ig az országgyűlés nem alkotta meg, a kormány köteles haladéktalanul átmeneti gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot az ogy elé terjeszteni. A kormány felhatalmazása ilyenkor (nem az appropriációs jogosítványhoz) hanem az indemnitás jogintézményéhez kapcsolódik, amely a költségvetés nélküli állapot elhárítására irányuló ideiglenes megoldás, ez alapján a kormány feljogosítható arra, hogy folytassa a költségvetési gazdálkodást a rendes költségvetés elfogadásáig. Erről az ogy-nek el kell számolni és az új költségvetésbe be kell illeszteni. Az ogy átmeneti gazdálkodásról szóló törvényt alkothat, amelyben felhatalmazza a kormányt az átmeneti gazdálkodás folyamatos végrehajtására. E törvényben meg kell határozni a felhatalmazás időtartamát, amely legkésőbb az új költségvetési törvény hatályba lépésekor megszűnik.
2. Ex lex állapot
Ha az országgyűlésnek az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényt nem sikerül megalkotni, vagy annak hatálya lejár anélkül, hogy újabb törvényt sikerült volna alkotni bekövetkezik az ex lex állapot, amely utal a törvényi felhatalmazás hiányára. A parlament jogalkotási tehetetlensége azonban nem eredményezheti a költségvetés év végrehajtásának elmaradását, tehát ilyenkor a kormány jogosult az előző évi költségvetés szerinti végrehajtásra. Erről az ogy-nek el kell számolni és az új költségvetésbe be kell illeszteni.
A központi költségvetéssel kapcsolatos hatáskörök megoszlanak:
o Országgyűlés:
§ elfogadja a költségvetési törvényt (bevételi és kiadási oldalt, hiányról dönt vagy többletről)
§ elfogadja a zárszámadás nagyságát
§ meghatározza a helyi önkormányzatoknak juttatott támogatás mértékét
§ meghatározza a címzett támogatások mértékét
§ dönt a fejezetek közötti átcsoportosításról, kezesség és garanciavállalásról is dönthet (K. ezt lelkesen átvállalja)
§ felhatalmazza a kormányt a végrehajtásra
o Kormány:
§ elkészíti, beterjeszti a törvényjavaslatot az OGY elé
§ rendelkezik az általános tartalékokról
§ kezességet vállalhat
§ pótköltségvetés készítését javasolhatja vagy terjeszthet be
§ előirányzatokat zárolhat, csökkenthet
§ fejezetek között átcsoportosíthat
§ végrehajtja a költségvetési törvényt
§ zárszámadási tv-t maga készíti el
o Pénzügyminiszter:
§ felel a gazdasági megalapozottságért
§ tényleges irányító és koordináló munkát végez
§ elkészíti az irányelveket
§ felelős a költségvetés tervezési folyamatért
§ felelős a végrehajtásért (politikailag)
§ intézkedéseket kezdeményezhet a kormánynál
§ kezeli a költségvetés adósságát
§ a kincstári vagyon tekintetében gyakorolja a tulajdonosi jogokat
§ irányítja az állami ellenőrzést
o A fejezetek vezetői:
§ irányelveket dolgoznak ki
§ irányítják a hozzájuk tartozó fejezet tervezését, zárszámadását
§ megállapítják a felügyeletük alá tartozó szervek költségvetési kereteit
§ alcímek között átcsoportosíthatnak, zárolhatnak, törölhetnek
§ engedélyezhetik a maradvány felhasználását
§ szabályozza az egy éven túli kötelezettségvállalást
§ dönt a behajthatatlan követelésről
o Országgyűlési bizottságok lehetnek:
§ Ügydöntő ( elutasithat)
§ Véleményező
§ Kezdeményező
§ Javaslat tevő
§ Minősítő

Költségvetési bizottságot kötelező létrehozni:
Elnöke:  általában ellenzéki , a leköszönő pénzügyminiszter
Ülései:  nyilvánosak ( elnök korlátozhatja) média számára nyilvános, így közvetve az állampolgárok számára is.
Költségvetés vitája nem lehet 30 óránál rövidebb
TB esetében a vita nem lehet 8 óránál rövidebb
Zárszámadásról a vita nem lehet 15 óránál rövidebb

A költségvetés általános tartalékát is a bizottság határozza meg, amely tartalék a főösszeg felének 2%-a, ez a tartalék pénzügyi problémák megoldására szolgál. Az általános tartalékot nem lehet a választást megelőző márciusig kiüríteni, csak 40%át lehet elkölteni. A pénzek szakaszosan jönnek be.

A központi költségvetéshez kapcsolódó jogi fogalmak értelmezése:
o Költségvetési év: január 01-től december 31-ig. (1913. óta tértünk át a naptári évre.)
o Költségvetési rendszerek:
§ miniszteriális (Magyarország)
· Az állami feladatokat a kp-i közigazgatási szervek látják el.
· A költségvetési törvény fejezetekhez, címekhez, alcímekhez kapcsolódva finanszírozható.
· A bázist az előző év költségvetése alkotja.
§ integrált (Japán, USA, Kanada)
· A finanszírozás a kitűzött állami feladatokhoz kapcsolódik és rugalmasabb.
· Nem kötődik az előző költségvetési évhez. Ameddig nem valósul meg addig áthúzódóan folyamatosan finanszírozzák.
· A minisztériumok szerepe kisebb, mint a miniszteriális rendszernél. Kiemelt felelőssége van a programhoz kikeresett levezető manager szervnek.

o Appropriáció: Felhatalmazás, mely mögött egy politikai konszenzus figyelhető meg, mely szükséges ahhoz, hogy a költségvetési törvényt elfogadják.
o Indemnitás: Átmeneti felhatalmazás, mely időszak alatt (3 hónap) el kell fogadni a költségvetési törvényt.
o Ex lex: Törvényen kívüli állapot, amikor még az indemnitási törvényt sem képesek elfogadni. A gazdálkodás menetét az előző évi költségvetés határozza meg. A gazdálkodásról beszámolót kell készíteni. Új bevételeket nem állapíthatnak meg, nem módosíthatnak.
o Pótköltségvetés: A költségvetési törvény végrehajtása során létrejöhet olyan gazdasági szükséghelyzet, amelynek feloldására kormány rendelkezésére álló eszközök nem elégségesek. (pl. átcsoportosítás, tartalékok felhasználása) Ekkor készül a pótköltségvetés, melynek elkészítésére és elfogadására a rendes költségvetés szabályai az irányadóak. A gazdaság számára negatív jelzés.
o Zárszámadás: A kormány tételről tételre átvizsgálja és beszámol a költségvetés megvalósulásáról, végrehajtásáról. A zárszámadási törvényt a költségvetési évet követő 8 hónapon belül köteles az OGY megtárgyalni.
o A költségvetés tartaléka: A költségvetésnek, mint pénzügyi alapnak a zökkenőmentes gazdasági szükséges pénzügyi tartalék létrehozása. Általános felhasználója a Kormány. Nem lehet több, mint a költségvetés működéséhez főösszegének 2%-a és nem lehet kevesebb mint 0,5%-a.

Az államháztartás alrendszereinek egymáshoz való kapcsolódása (időbeli finanszírozási logikai kapcsolatok)

Az államháztartás a nemzetgazdaság legnagyobb pénzügyi rendszere, az állam működésének pénzügy- és alkotmányjogilag szabályozott lenyomata, amely moduláló szerepet tölt be a többi pénzügyi rendszer (bankok, lakosság, vállalatok) vonatkozásában.
Az államháztartási struktúrákat négy elkülöníthető alrendszerre oszthatjuk: “Az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a TB költségvetései (továbbiakban: alrendszerek) alkotják.”

MÁK (Magyar Államkincstár
o 1995. CV. tv. 1996. január 1-jével jött létre. Egységes költségvetési szervre felépülő konstrukcióban 2001-ig működött. 2001. március 1-jétől több fokozatban alakult át. Első lépcsőként a Magyar Államkincstárból kizárólagos állami tulajdonú részvénytársaságként az Államadósság Kezelő Központ Rt. (ÁKK) vált ki. A reform következő lépéseként 2001 végén az Államháztartási Hivatalt (ÁHH) választották le a Magyar Államkincstárról – országos hatáskörű, önálló központi költségvetési szervként. Egyidejűleg az ÁHH feladatellátást a területi igazgatási ügyek vonatkozásában összekapcsolták a területi államháztartási és közigazgatási információs szolgálatok (TÁKISZ-ok) helyébe lépő területi államháztartási hivatalok működésével. Az ÁHH kiválását követően a Magyar Államkincstár 2002. január 1-től egyszemélyes állami tulajdonú részvénytársaságként folytatta működését. 2003. június 30-tól a MÁK Rt. feladatait az ÁHH látja el, ugyanekkor az ÁHH elnevezése Magyar Államkincstárra változott. Ezzel az ÁHH-t és a MÁK Rt.-t gyakorlatilag összevonták Magyar Államkincstár néven és költségvetési szervként. AZ ÁKK Rt. feladata és státusza nem változott.

A költségvetési gazdálkodás lebonyolítása, a kincstári rendszer
1996 előtt a költségvetési gazdálkodásban a pénzellátást és a kifizetéseket a következő séma jellemezte: A költségvetés bevételi számláira pénz került, majd ebből a pénzből a pénzügyminiszter rendelkezésére átutalták a költségvetési szervek számlájára a költségvetésben számukra előirányzott összeget, illetve annak időarányos vagy teljesítményarányos részét. Ennek a pénzellátási rendszernek alapvető sajátossága egyrészt, hogy a költségvetési szervek ténylegesen pénzhez jutottak, illetve a feladataik ellátásáért járó díjbevételekkel, vállalkozási bevételekkel, és néhány egyéb bevételükkel is szinte teljesen maguk rendelkezhettek. A költségvetési gazdálkodást ebben az időben tehát a decentralizált megoldás és gyakorlat jellemezte.
A Magyar Államkincstár 1996. január 1-jével történő létrehozása valódi fordulatot hozott a költségvetés pénzügyi lebonyolítási rendszerében. A MÁK a pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező, az államháztartási törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatásokat ellátó, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A MÁK a magyar állam nevében eljárva, a költségvetés végrehajtásának a bevételek fogadásával, a kiadások teljesítésével, a pénzforgalmi műveletek és az átvezetések előkészítésével, lebonyolításával, valamint a zárszámadás előkészítésével kapcsolatos ügyviteli, nyilvántartási, információgyűjtési és információszolgáltatási, valamint előirányzati fedezetvizsgálati és alaki-formai ellenőrzési feladatait látja el.
A kincstári rendszer a költségvetési gazdálkodás centralizált formáját valósítja meg. Ebben a centralizált rendszerben a költségvetési szervek közvetlenül nem pénzt, hanem előirányzatok feletti rendelkezési jogot kapnak. Ezek az előirányzatok szerepelnek a költségvetési szerv jóváhagyott elemi költségvetésében, és szerepelnek a MÁK előirányzati nyilvántartásában.
A központi költségvetési szerv a működési, illetőleg a felhalmozási kiadásaira a költségvetési törvényben megállapított bevételi és kiadási előirányzatának különbözeteként havi időarányos – azaz egytizenkettednek megfelelő – költségvetési előirányzat-felhasználási keretet kap. Amennyiben tehát a költségvetési szerv fel akarja használni a kiadási előirányzatát, akkor az utalványozást követően nem banki átutalásra fog sor kerülni, hanem mint kincstári körbe tartozó kincstári ügyfél, költségvetési gazdálkodás pénzügyi lebonyolítására a MÁK-nál vezetett előirányzat-felhasználási keretszámlát használja, ennek terhére állít ki fizetési megbízást, amely alapján a MÁK teljesíti a kifizetést. Előirányzati fedezet hiányában kifizetés nem teljesíthető. A MÁK-hoz tartozó szervezetek (kincstári kör) egymás közötti fizetéseit a kincstári egységes számla (KESZ) közbejöttével, azaz tényleges pénzmozgást nem jelentő átvezetés útján számolják el.
A kincstári körbe jelenleg a központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás igazgatási szervei, valamint az MTA szervei tartoznak. Nem tartoznak a kincstári körbe, de számlájukat kötelezően a MÁK vezeti: megyei és regionális területfejlesztési tanácsok, ORTT, ogy és kormány által alapított közalapítványok.

Az Áht. nem teremtette meg az alrendszeri költségvetés elfogadásának időbeli összehangolását. Ez pedig kérdésessé teszi a teljesség és az áttekinthetőség követelményének az érvényesülését. A tv-nek részletesen tartalmaznia kellene a kp-i költségvetés elfogadásának megelőzően a TB, a helyi ÖK-ok és az elkülönített állami pénzalapok ktsgvetésének a beépítését a központi költségvetés tervezetébe, hiszen az nettó finanszírozóként működik. Ebből tehát az következik, hogy ezeket az alrendszeri költségvetéseket a költségvetési év megkezdése előtt és a kp-i költségvetési tv. OGY-i vitája előtt meg kellene alkotni, és az OGY-nek erről döntenie kell. Ha ez nem valósul meg, a kp-i költségvetést pontos adatok nélkül kénytelen elfogadnia az OGY, ennek következtében viszont a tv alapelvi megalapozottsága nem valósul meg.
A központi költségvetés fogalma, funkciói

A központi költségvetés az államháztartás pénzügyi rendszerének nominálisan legnagyobb és legfontosabb alrendszere, az állami redisztribució megvalósítója. A központi költségvetés 1995-ben , közvetlenül, a GDP majd 40%-át osztotta újra, ami számszerűen 2.086.832 E Ft-ot, 2002-ben ez már 4.000 milliárd Ft-ot jelentett.
A központi költségvetés legtágabb értelemben egy jogilag, politikailag és gazdaságilag meghatározott pénzügyi alap.
Szűkebb értelemben az állam pénzügyi mérlege, pénzügyi terv, amely jogilag meghatározott módon jön létre és fogadják el, s amelyben az állami kiadások és bevételek meghatározott szerkezeti rendben találhatók.
Legszűkebb értelmezés szerint a költségvetés csupán egy speciális törvény. Specialitása abból származik, hogy a törvény időhatálya egy előre meghatározott terminusra a költségvetési évre vonatkozik. Sajátossága még az is, hogy az e törvényben foglaltaktól el lehet térni, ezt nem szankcionálja a jogrend. Ez alapvetően a pénzügyi terv jellegéből magyarázható. Néhány szakértő ezt azzal magyarázza, hogy a költségvetési törvény csak formailag törvény, valójában speciális politikai aktus, amelyben az Országgyűlés felmenti a kormányt a gazdálkodás tényleges felelőssége alól, felhatalmazza (appropriáció) a végrehajtásra.
A költségvetés az állam (az állami, illetve önkormányzati szervek) pénzgazdálkodását (bevételeit, kiadásait) teljes körűen tartalmazó, meghatározott időszakra vonatkozó, jóváhagyott (végrehajtandó) pénzügyi terv, (az adott intézmény cselekvési programjának, illetve feladatellátásának pénzügyi vetülete) illetve a tényleges kiadások és bevételek nyilvántartása.
Ez alapján a költségvetés
o egyrészt: - az állam pénzügyi mérlege, pénzügyi terv, dokumentum, amelyet jogilag meghatározott módon kidolgoznak, elfogadnak, végrehajtanak
o másrészt: - pénzügyi alap, amelybe bevételek áramlanak és amelyből kifizetnek. (ezt a pénzügyi alapot számlaként lehet elképzelni, ahol befizetéseket és a kifizetéseket nyilvántartják)
o harmadrészt: - egy speciális törvény. Specialitása abból adódik, hogy egy meghatározott terminusra, azaz egy költségvetési évre vonatkozik, ezután hatályát veszti, az OGY újra dönt; nincs szankciója.
 Milyen szankció jöhet szóba? Büntetőjogi, polgári jogi nincs. A Kormány munkáját senki sem kérdőjelezi meg, csak az ellenzék.

Központi költségvetés funkciói
A központi költségvetés, mint az államháztartás legfontosabb alrendszere, az állami funkciók többségét közvetlenül finanszírozza. Van azonban néhány olyan terület, ahol ezt a feladatot más alrendszerekkel együtt végzi. (pl. önkormányzatok vagy a TB finanszírozása).
o A jövedelemszabályozási és elosztási funkció:
§ A költségvetési törvény a GDP elosztásának elsődleges színtere. A törvény bevételi oldala a kapcsolódó jogszabályokkal meghatározza a gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek vagyoni viszonyait. Az elosztás eszközeivel a kiadási oldalon indirekt módon a fogyasztás szabályozásával a gazdaság egészét orientálja a központi költségvetési törvény. Az adójogszabályokban megjelenő preferenciákkal, illetve a vámokkal a költségvetési törvény a külgazdasági kapcsolatokat is tudja szabályozni. Összefoglalva tehát a központi költségvetési törvény megalkotásakor a pénzügyi jogszabályok egészét átvizsgálva közvetve szabályozza a gazdaságban megtermelt jövedelmek elosztását. Ezen túlmenően a költségvetés közvetlenül szabályozhatja a fogyasztást az állami beruházásokkal és a költségvetési szféra dolgozóinak bérkiáramlásával. Közvetett fogyasztásorientálást jelent a társadalombiztosítási és az önkormányzati rendszeren megvalósuló finanszírozás is.

o A gazdaságfejlesztő funkció
§ A központi költségvetés szerepe az államháztartáson belül kizárólagos, hiszen meghatározza a kiemelkedő jelentőségű állami feladatokat, célprogramokat alkot. Kiemelt jelentőségű az a beruházási program, amely a központi kiadási főösszeg 0,2%-át eléri., illetve amit a kormány és az Országgyűlés annak minősít. Kétségtelken, hogy a gigászi állami beruházások kora lejárt, de jelenleg is megfogalmazhatók prioritások a fejlesztéseken belül (pl. autópálya építés). E funkció érvényesülésének példájaként említhető az önkormányzatoknak juttatott címzett és céltámogatások összege, amelyek kereteit és céljait elsősorban a kormány határozza meg.

o A társadalmi közös fogyasztás finanszírozásának funkciója:
§ E funkció területén a társadalombiztosítás alrendszerének szerepnövekedése figyelhető meg, a központi állami szerepvállalás a közszolgáltatások területén folyamatosan csökken (oktatás, egészségügy). Ennek egyik oka a magánszféra, az egyházak stb. szerepvállalásának növekedése, másrészt pedig a TB által elsődlgesen finanszírozott szociális szféra (nyugdíjasok, munkanélküliek) jelentősen nőtt. (nyugdíjasok, munkanélküliek) Ez utóbbi folyamatnak a költségvetés számára az a következménye, hogy nettó támogatás formájában részt vállal a növekvő terhekből, de a TB gazdálkodását közvetlenül nem koordinálja.
o Ezen kívül még számos funkciót felsorolhatunk:
§ társadalompolitikai,
§ regionális fejlesztő,
§ gazdasági garanciavállaló funkció
§ határon túli magyarokat támogató funkció.
A költségvetés végrehajtása, ellenőrzése és a zárszámadási jog
1. A költségvetés végrehajtása

A végrehajtó hatalom joga és kötelessége. Az országgyűlés a költségvetési törvénnyel (ún. appropriációs törvény) hatalmazza fel a kormányt a költségvetés végrehajtására.
A kormány hatásköre:
- a költségvetés általános tartalékával való rendelkezés joga
- az előirányzatok zárolásának, csökkentésének, törlésének joga
- fejezetek közötti előirányzat-átcsoportosítás (virement) joga
- címek közötti átcsoportosítás engedélyezésének a joga
A kormány valamennyi költségvetés előirányzatot módosító döntését nyilvános kormányhatározat elfogadásával hozza meg. Az előirányzatok átcsoportosításával kapcsolatos hatáskör gyakorlását pedig a a fejezetgazdáknak engedi át. (A kormány irányítási és felügyeleti jogköre alá nem tartozó szerv esetén az átcsoportosítási jogokat a szerv vezetője gyakorolja, pl ÁSZ, Országgyűlési Biztosok Hivatala) Az átcsoportosítás többlettámogatást nem eredményezhet.
Rendkívüli helyzetben (elemi csapás), ezek elhárítása érdekében a kormány a Áhtv-től eltérő rendelkezéseket hozhat.
A fejezetgazdák megállapítják a felügyeletük alá tartozó fejezetbe sorolt szervek és feladatok költségvetési előirányzatait (ún. kincstári költségvetést) és meghatározzák a további keretszámokat. Ez az ún. elemi költségvetés (tehát ami a köponti költségvetési szerv működéséhez szükséges). A költségvetési törvény kihirdetését követő 20 napon belül kell megállapítani. Tartalmi elemei: kiadások és bevételek részletes előirányzatonként, kiadások és bevételek tevékenységenkénti részletezése, a kötségvetési szerv személyi juttatásai és létszáma, költségvetési mutatószámok.
Pótköltségvetés: abban az esetben, ha a költségvetés drasztikus megváltoztatása szükséges a végrehajtási fázisban, az előirányzatok újbóli megállapítását javasolja a kormány. Abban az esetben köteles, ha évközben 5% eltérés mutatkozik a központi költségvetés, a TB alapok és az elkülönített álami pénzalamok együttes egyenlegeinek jóváhagyott kiadási főösszegétől.
A központi költségvetés szerkezeti rendje:
o Törvényi formában► a Magyar Közlönyben► fejezet, cím, alcím
o Alkotmány által meghatározott közigazgatási struktúrát követi
o Fejezet ► tervezési egységek, azt jelenti, a költségvetés tervezése és végrehajtása fejezetenként történik – felelős a szerv vezetője, ellenőrzi – jogosult az összes pénzt ellenőrizni.
o Cím ► szervezeti és szabályozási szempontból összetartozó, tovább részletezett előirányzatok összessége.
o Alcím ► a legkisebb tervezési egység.

A központi költségvetés bevételi oldala ► a bevételek a KESZ számlára futnak be.
o gazdálkodó szervek befizetései (TÁNYA, vám)
o fogyasztáshoz kapcsolt adók ( ÁFA )
o lakossági befizetések ( SZJA, fogyasztási adók )
o központi költségvetési szervek saját bevétele (illetékek, járulékok)
o nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból származó bevételek (hitel)
o pénzintézeti befizetések (osztalék, nyereségadók)
o egyéb befizetések (koncessziós díjak, adományok)
§ VÁM: 15 %-os arányban biztosítja a bevételi oldalt, vámpótlék megszüntetésre került.
§ Fogyasztáshoz kapcsolt adók: ÁFA, fogyasztási adó (jövedéki luxus). Az ÁFA – objektívebb adó – ez nem igaz – a legalacsonyabb jövedelműeket sújtja a legjobban – relatíve nagyobb rajta az ÁFA teher, sehol nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
§ Lakossági befizetések: gépjármű, illetékek, SZJA ► folyamatosan növekszik., de a legdinamikusabban az SZJA kulcsok nőnek.
§ A központi költségvetési szervek ► illetékek, járulékok adók ► TB, APEH ► adók módjára.
o Bevételek lehetnek:
§ rendes ► évente rendszeresen visszatérők
§ rendkívüli = korlátozott ideig és átmenetileg pl. Vámpótlék.

Kiadási oldal : kiemelt beruházás, általános és céltartalékról van szó ► mértéke 2 %, kötelezően el van különítve ► 40 % lehet felhasználni az első félévben.
o Mentő kérdés: mit jelent a virement ► átcsoportosítás. Tehát azt jelenti, hogy a költségvetési a fejezet vezetője a költségvetési keretekből egy összeget átcsoportosít és azt egy másik fejezetben használja fel. Nemzetközi joggyakorlat nem támogatja, nem is engedik. Nálunk részlegesen erre van lehetőség a magyar jogszabályok szerint, fejezetek között, csak a kv. tv. módosítása alapján, kormány előre meghatározott módon.
o Zárolás ► nem veszik el a fejezetektől, de nem is juthatnak hozzá.

Költségvetési rendszerek:
o Miniszteriális: ilyen a mienk is, az állami feladatokat a központi közigazgatási szervek útján finanszírozzák ► minisztériumokhoz kapcsolódik ► bázis alapú tervezés, az előző év alapján ► nem hosszú távra, az adott évre határozza meg a feladatokat ► Ez jobban megfelel az ÁHT–i alapelveknek►áttekinthető, pontos,stb.
o Integrált vagy program költségvetés: Japán, USA ► itt a finanszírozás a kitűzött állami feladatokhoz kapcsolódik ► nem kötődik annyira az előző évhez és az adott évhez, a program áthúzódhat másik évre is ► A minisztériumoknak itt kisebb a szerepe. Pontosabban meg lehet mondani mi a cél, a tervezés hatékonyabb, rugalmasabb.

Mentő kérdés: ZBBS ► nullbázisú költségvetési modell, a feladatok ellátásához szükséges eszközrendszert nulláról kezdték felépíteni a finanszírozás szükségletei szerint.

2. A zárszámadás (a költségvetés végrehajtásának ellenőrzése)

A végrehajtás ellenőrzése megvalósul:
- elsősorban a költsévetési tárgyévet követő évben
- tartalmaz szükségszerű törvényi ellenőrzést, amely maga a zárszámadás
- tartalmaz gyakran ellenőrzési aktusokat, amely a szűkebb értelemben vett ellenőrzési tevékenység
Évközi beszámolás – zárszámadás ► a fejezet vezető beszámol ► a K. által készített beszámoló ► negyedévente M. Közlönyben ► a költségvetés irányszámait hogyan tudja teljesíteni a negyedéveket ► a félévi jelentés szóban.

Zárszámadás ► amely önmagában tv-ként kerül elfogadásra ► Kormány a saját munkáját minősíti benne. Kkvt – konkrét számaira vonatkozik ► reflektál, a kköltségvetés lenyomata.
o A költségvetési évet követően 8 hónapon belül kell a Parlament elé terjeszteni
o ezt megelőzően 2 hónappal az ÁSZ-nak be kell nyújtani
o a zárszámadási törvényjavaslatot országgyűlés az ÁSZ jelentésével együtt tárgyalja meg
o az országgyűlés az állami költségvetés végrehajtásáról (egyszerű többséggel) törvényt alkot
o a zárszámadás elfogadásával egyidejűleg dönteni kell a tényleges költségvetési többlet rendeltetéséről, ill. a hiány finanszírozásáról
o elfogadása – felmentvény megadása a kormány részére. Nem fogadja el► politikai bizalmatlanságot feltételez.
A zárszámadás: olyan kimutatás amely tartalmazza a költségvetés végrehajtásának tényeit, a jóváhagyott költségvetési terv és a megvalósult kiadások és bevételek összevetését, tartalmazza az eredeti, a módosított előirányzatokat és mellette a teljesítések tényszámait.
A zárszámadás elkészítése: hasonló a költségvetés elkészítéséhez, a költségvetési szervek elemi költségvetési beszámolója alapján a fejezetgazdák felelőssége (a pénzügyminiszter irányelvei alapján) a fejezet költségvetésének végrehajtásáról szóló zárszámadás elkészítése, z alapján pedig a pénzügyminiszter összeállítja a költségvetés egészére szóló beszámolóját. A zárszámadási törvénytervezet előkészítéséért a pénzügyminiszter a felelős.

3. Költségvetési ellenőrzés

A költségvetési ellenőrzés kiterjed:
- az előirányzatok gazdaságos, takarékos és szabályszerű felhasználására
- a rendeltetésszerű és hatékony vagyonkezelésre
- a központi és intézményi bevételek kezelésére
- a számviteli és bizonylati rend betartásának vizsgálatára
A költségvetési ellenőrzés három altípusa: kormányzati ellenőrzés, felügyeleti ellenőrzés, belső ellenőrzés

a, Kormányzati költségvetési ellenőrzés:
Az ellenörző valamint az ellenőrzött szerv is a kormány alá tartozik.
Az ellenőrzést a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) végzi, amely a kormányhoz tartozó költségvetési ellenőrző szerv. 1999 március 1-től működik, mint a Kormányzati Ellenőrzési Iroda jogutódja.
- a kormány irányítása alatt műköő országos hatáskörű közigazgatási szerv, felügyeletét a a Miniszterenöki Hivatalt vezető miniszter látja el
- élén elnök, akit a miniszterelnök nevez ki, ment fel
- hatásköre szűkebb, mint az ÁSZ-é, kettő, a központi kormányzati- és az elkülönített állami pénzalapok államháztartási alrendszerét vizsgálhatja, ellenőrzése kierjed: a, a kormánydöntések hatályosulása
b, kincstári egységes számla (KESZ) pénzforgalma
c, kormányzati kiadások, bevételek, támogatások
d, vállalkozások részére nyújtott támogatások
e, fejezetek pénzgazdálkodása
f, gazdálkodó szervek, közalapítványok, társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatások
g, állami kezesség szerződési feltételek betartása
h, a kormány irányítási és felügyeleti jogkörébe tartozó központi költségvetési szervek ellenőrzési rendszere
i, hazai és nemzetközi forrásokból finanszírozott programok monitoringja
- nem terjed ki: az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybíróság, az Országgyűlési Biztosok Hivatala, az Állami Számvevőszék, a bíróságok, az Ügyészég, a Gazdasági Versenyhivatal, az MTA, a Történeti Hivatal költségvetési fejezeteire, valamint a helyi önkormányzatok költségvetésére.
- Féléves ellenőrzési munkaterv alapján
- A kormány, ill. a miniszterelnök utasítására végzi munkáját
- Ellenőrzésről jelentés, melyet a KEH vezetője a kormány elé terjeszt

b, Felügyeleti költségvetési ellenőrzés:
Az adott költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv végzi.
Legalább háromévenként átfogó ellenőrzés vizsgálja:
- a szerv gazdálkodását a feladatok tükrében
- alap- és vállalkozási tevékenységét
- előirányzatok, pénzeszközök felhasználását
- tárgyi eszközök kihasználását
- létszám-, illetménygazdálkodását
- saját bevételeket
- működést
- költségvetési beszámoló valódiságát
- belső ellenőrzés rendszerét
- támogatások rendeltetésszerű felhasználását
- közbeszerzési előírások betartását
- számviteli előírások betartását
- nemzetközi segélyek, taámogatások felhasználást

c, Belső költségvetési ellenőrzés:
Saját tevékenységre és gazdálkodásra irányuló belső rendszer
Felelős a kötségvetési szerv vezetője
Ellenőrzés kiterjed:
- vezető beosztású dolgozók tevékenysége
- munkafolyamatba épített
- függetlenített belső ellenőrzés (belső ellenőr kinevezésével)

Ellenőrzések lefolytatása:
- ellenőrzési terv alapján
- helyszínen vagy az iratok bekérésével
- megálapításokat jegyzőkönyvbe foglalni
- szükség esetén intézkedéseket tenni
- kármegelőzés érdekében soron kívüli intézkedésnek van helye, ha a szerv a forrásokat pazarlóan használja fel, kárt okoz
- ellenőrzési pótlék szabható ki, ami a jogszabályellenesen felhasznált előirányzat 20%-kal növelt összege

Az államháztartás ellenőrzési rendszere és a költségvetési szervek fogalma, működése

Az államháztartási ellenőrzés célja: törvényesség, jogszerűség vizsgálata, az állami pénzek (közpénzek, közvagyon) felhasználásának célszerűségének vizsgálata, célja, hogy:
- elősegítse az államháztartásra vonatkozó szabályok betartását
- bevételek beszedését
- pénzeszközök rendeltetésszerű és takarékos felhasználását
- zárszámadást
- államadósság kezelését
- vagyonkezelést
- számviteli és bizonylati rend betartását
Jellemzői:
- általános ellenőrzés
- érinti a pénzgazdálkodást (flow) és a vagyongazdálkodást (stock)
- törvényességi-jogszerűségi ellenőrzés, célszerűségi-gazdaságossági-hatékonysági ellenőrzés
Funkionálisan lehet:
- külső és belső ellenőrzés
- előzetes és utólagos
- átfogó- és célellenőrzés
- folyamatos és eseti

1. Számvevőszéki ellenőrzés

A számvevőszéki ellenőrzés rendeltetése az államháztartás forrásainak, azok felhasználásának és a vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzése. Az Állami Számvevőszék végzi.
- szervezeti-személyi függetlensége, független a kormánytól, csak az Országgyűlésnek felelős
- teljeskörű ellenőrzést végez, az államháztartás egészére kiterjedően
- elnökét, helyetteseit az országgyűlés választja 12 évre
- elnöke, helyettese nem lehet a megelőző 4 évben a kormány tagja, vezető tisztségviselő bármely pártban
- elnök, és helyettesei nem lehetnek közeli hozzátartozók
- szervezeti felépítését, létszámát, éves költségvetését az ogy hagyja jóvá
- az állami ellenőrzés legfőbb szerve

Az ÁSZ ellenőrzi:
- állami költségvetési javaslat (pótköltségvetési javaslat) megalapozottságát,
- a bevételi irányzatok teljesíthetőségét
- a felhasználások törvényességét, szükségszerűségét, gazdaságosságát
- a fejezetek és elkülönített állami pénzalapok működését
- a Nyugdíjbiztosítási- és az Egészségbiztosítási Alap kezelését
- a helyi önkormányzatok, helyi- és az országos kisebbségi önkormányzatok általi támogatások igénybevételét, azok felhasználását
- nemzetbiztonsági szolgálatok költségkeret felhasználását
- költségvetés hitelfelvételeit, azok felhasználását, törlesztését
- zárszámadást
- ellenőrzi, hogy az ogy felhatalmazása nélkül ne kerüljön sor kiadási túllépés ill. átcsoportosításra
Az ÁSZ egyéb feladatai:
- elnöke ellenjegyzi a hitelszerződéseket
- ellenőrzi az APEH és a települési önkormányzatok adóztatási tevékenységét, a VPOP és az illetékhivatalok tevékenységét
- ellenőrzi az állami költségvetésből gazdálkodó intézményeket, a támogatások felhasználását
- véleményezi az előirányzatok célszerűségét
- ellenőrzi az MNB az államháztartással való hitelkapcsolatait
- törvényességi szempontból ellenőrzi az MNB bankjegykibocsátásait
- törvényességi szempontból ellenőrzi a pártok gazdálkodását

Aktív és passzív információs jogosultsággal rendelkezik. Aktív: az ellenőrzést végző személy a vizsgált szerv bármely helyiségébe beléphet, annak bármely dolgozójától szóban vagy írásban felvilágosítást kérhet. Passzív: iratokba és dokumentációba való betekintés joga (lefoglalás joga, ha megsemmisítéstől kell tartani)
Az ellenőrzést végző személy köteles megállapításait írásban ismertetni, az általa felelősként megjelölt személy az írásbeli magyarázatot 8 napon belül köteles megadni. E magyarázat elfogadásáról vagy elutasításáról az ellenőrzést végzőnek 15 napon belül írásban kell nyilatkoznia.
Az ellenőrzött szerv köteles az ÁSZ megkeresésének soron kívül eleget tenni, az ellenőrzést végző személy részére tájékoztatást, magyarázatot adni, a betekintést lehetővé tenni valamint az ellenőrzés zavartalan elvégzéséhez szükséges feltételeket biztosítani.
Az ÁSZ megállapításait megküldi az ellenőrzött szerv vezetőjének, aki erre 8 napon belül írásbeli észrevételt tehet ill. intézkedéseket rendelhet el, az ÁSZ nem találja kielégítőnek az intézkedéseket, erről az ogy-t tájékoztathatja ill. zárszámadási jelentésében ismertetheti.
Ha az ellenőrzést végző személy bűncselekmény alapos gyanúját állapítja meg, ezt a hatósággal haladéktalanul közölni köteles, egyéb mulasztás esetén a munkáltatói jogkör gyakorlójánál felelősségrevonás kezdeményezhető.
Az ÁSZ az általa végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést. Az ÁSZ-jelentést (az államtitok és a szolgálati titok kivételével) nyilvánosságra kell hozni.

2. Költségvetési ellenőrzés (13a tételben részletesen kifejtve)

A költségvetési szervek fogalma

A költségvetési szerv fogalma
Az államháztartás körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben költségvetési szerveken keresztül lát el. Ptk: primer törvényi szabályozás, Áhtv: részletes szabályozás.
Költségvetési szervek (Ptk.): valamely közjogi személy egyoldalú jognyilatkozatával, az alapító vagyonából történő vagyonelkülönítéssel jön létre.
- társadalmi közös szükséglet kielégítését szolgálja
- alapító okiratában meghatározott állami v. önkormányzati feladatokat alaptevékenységként lát el
- feladatait az alapító okiratában v. jogszabályban rögzített illetékességi és működési körben, nem haszonszerzés céljából, feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel végzi
- tevékenységét az alapító okiratában megjelölt szerv szakmai és gazdasági felügyelete mellett folytatja

A költségvetési szervek működése

A költségvetési szervek pénzügyi forrásai:
a, Költségvetési támogatás: minden olyan pénzeszköz, amelyet évente bocsátanak rendelkezésre és amely központi költségvetésből, helyi-, kisebbségi, országos kisebbségi önkormányzat valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból származik.
b, Saját bevétel: alaptevékenységből, kiegészítő-, vállalkozási tevékenységből származó bevétel, átvett pénzeszköz, segély, adomány, egyéb bevétel (pl: eszköz értékesítéséből)

A költségvetési szervek gazdálkodása:
- éves költségvetés (ún. elemi költségvetés) alapján
- jóváhagyott előirányzatokon belül, a bevételek túlléphetők, bevételek elmaradása esetén a kiadási előirányzatok csökkenthetők, törölhetők
- kiadási előirányzat is túlléphető abban az esetben, ha a többletkiadást valamely támogatásra ill. ellátásra jogosultság eredményezi
- a fel nem használt előirányzatot (előirányzat-maradványt) a felügyeleti szerv vizsgálja ill. hagyja jóvá, a központi költségvetési szervek következő évre áthúzódó kötelezettséggel nem terhelt maradványa törlésre kerül

A költségvetési szervek pénzügyi mozgástere (költségvetési jogállása):
a, gazdálkodásuk megszervezésének módja alapján:
- önállóan gazdálkodó költségvetési szerv: központi költségvetés felügyeleti szerve, más országos hatáskörű szerv, önkormányzati hivatal, polgármesteri hivatal, körjegyzőség, közös képviselő-testület hivatala
- részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv: részleges gazdálkodási önállósággal rendelkezik, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv felügyeli, közöttük munkamegosztás van, előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság megoszlik (vagy egyáltalán nincs)
b, az előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság alapján:
- teljes jogkörrel rendelkező költségvetési szerv: valamennyi önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv közül az, amelyik valamennyi előirányzata felett rendelkezik
- részjogkörrel rendelkező költségvetési szerv:   részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, amelynek nincs valamennyi előirányzata felett rendelkezési jogosultsága
- részjogú költségvetési szerv: az önállóan gazdálkodó szerv belső egysége, ha a tevékenység ill. elhelyezkedés szempontjából indokolt az előirányzatok egy csoportjának átengedése, ill. a felügyeleti szerve annak minősíti
c, a Magyar Államkincstárhoz való kapcsolódás szempontjából:
- kincstári körbe tartozó: kincstári ügyfél (kincstári költségvetéssel rendelkező, önállóan gazdálkodó, teljes jogkörrel rendelkező vagy részben önállóan gazdálkodó teljes vagy részjogkörrel rendelkező költségvetési szerv)  vagy nem kincstári ügyfél
- kincstári körbe nem tartozó

Gazdasági szervezet:
- önálló gazdálkodás során valósítja meg a tervezés, előirányzat-felhasználás-, módosítás, üzemeltetés, működtetés, beruházás, vagyonhasználat-, hasznosítás feladatait
- feladatait, felépítését szervezeti és működési szabályzatban kell rögzíteni
- gazdasági szervezet vezetőjét a felügyeleti szerv vezetője bízza meg
- egyben a költségvetési szerv vezetőjének helyettese
- ellenjegyzése szükséges bármely gazdasági jellegű követelés ill. intézkedés teljesítéséhez

Gazdálkodási korlátok és tilalmak
- nem vehet fel hitelt
- nem vállalhat kezességet
- nem vállalhat óvadékfizetési kötelezettséget
- nem vásárolhat értékpapírt
- nem bocsáthat ki- és fogadhat el váltót
- nem bocsáthat ki kötvényt
- a kormány engedélyével hozhat létre ill. csatlakozhat társadalmi szervezetet/hez
- nem rendelhet alapítványt, ahhoz nem csatlakozhat ill. nem járulhat hozzá
- társaságalapítási jogát korlátozza: csak olyan gazdasági társaságban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét így a Kft. Bt. valamint a közhasznú társaság
- csak a fejezet felügyeletét ellátó szerv (pénzügyminiszter egyetértésével kiadott) engedélyével alapíthat gazdasági társaságot ill. közhasznú társaságot.

Költségvetési szervek gazdálkodási tevékenysége
- Eszközeinek és szabad kapacitásainak hasznosítása érdekében folytathat vállalkozási tevékenységet, ami azonban nem veszélyezteteti az alaptevékenység teljesítését.
- Alapító okiratában ill. szervezeti működési szabályzatban meghatározott feladatkör lehet.
- A vállalkozási bevételnek fedeznie kell a kiadásokat.
- Bevételeinek meghatározott hányada a központi költségvetésbe megy.
Adóügyi jogviszony

Az adójogviszony fogalma
Az adójogviszony olyan konkrét jogalanyok (szervezetek, személyek) közötti társadalmi viszony, amelyet az adójog szabályoz. Az adójogviszonyban tehát az adójog normái szabályozzák a jogalanyok körét, a jogalanyok jogképességét, a jogviszony keletkezésének, megszűnésének, módosításának feltételeit, a jogviszony tartalmát, azaz a jogviszony alanyainak jogait és kötelezettségeit, azt a magatartást, amelyet a jogviszony alanyainak a jogviszonyban tanúsítania kell.

Az adójogviszony alanya
Az adójogviszony az adóztató állam, illetve annak képviseletében eljáró szervek és az adófizetésre kiválasztottak között jön létre. Az adóztató államot másképpen adókövetelésre jogosultnak is nevezhetjük. Az állam hatalmi erejénél fogva jogosult az adóztatásra. Az állam absztrakt értelemben közvetlen kapcsolatban az adófizetésre kötelezettekkel nem kerül, ezért az államot az adójogviszony közvetett alanyának tekintjük. Az adójogviszony közvetlen alanyai egyik oldalon az államot képviselő adóhatóságok, másik oldalon az adófizetésre kötelezettek. Az adóhatóságok az adóügyekben hatósági jogkörrel rendelkező szervek, akik az adó kivetésére, beszedésére jogosultak. Az adóhatóságok: APEH és szervei, VPOP és szervei, önkormányzat jegyzője, illetékhivatal. NAV!!!!!!!!!!!!!!
Az adóhatóságok az állam nevében járnak el, az állam kijelölése folytán jogszabályi rendelkezés alapján. Az egyedi jogviszonyban fellépő adóhatóságnak adott ügyben hatáskörrel és illetékességgel kell rendelkeznie.
A jogviszony másik közvetlen alanya az adóalany, adófizető, aki lehet természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság. Adóalanynak minősül az, akit az állam adófizetésre kötelez. Az adóalany általában saját nevében jár el, és saját anyagi eszközeivel áll az állam rendelkezésére.
Természetes személynél egyetlen alapvető feltétele van az adóalanyiságnak: az adózóképesség, tehát az, hogy legyen olyan jövedelme, vagyona, amelyből az adót meg tudja fizetni.
Szervezeteknél szintén közömbös a jogi forma, a jogi személyiség megléte vagy annak hiánya. Az adókötelezettség az adóköteles tevékenység folytatásához vagy a tulajdonjoghoz igazodik.
Általános szabályozás szerint az adóalanyiság határozatlan időtartamú. De lehet meghatározott időre szóló, illetve eseti.

Az adó megfizetése szempontjából megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos, továbbá szerződéses adóalanyiságot.
elsődleges alany: azon adózó, akiket az adóköteles tevékenység folytatása miatt jelölnek ki adófizetővé.
Másodlagos alany: adófizetési kötelezettsége akkor áll fenn, ha a vele vagyoni kapcsolatban álló nem tesz eleget adófizetési kötelezettségének. Ez az alany csak a vagyoni kapcsolat következtében kényszerül más adótartozását befizetni (örökös, jogutód stb.).
Szerződéses alany: külön szerződésben vállal kötelezettséget az adó megfizetésére más helyett.
Jogellenes magatartás nem zárja ki az adóalanyiságot. Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy az adóköteles tevékenységet jogszerűen gyakorolják. Jogellenesen folytatott tevékenység is adókötelezettséget eredményez.

Az adójogviszony tárgya
Az adójogviszony tárgya mint minden jogviszonynak, emberi magatartás, tehát az adófizetési kötelezettség teljesítése során tanúsítandó illetve szabályozott magatartás. Ez a magatartás lehet aktív cselekvés, vagy cselekvéstől tartózkodás. A jogviszony szabályozásának keretében mindkét fél, az adóhatóság illetve az adófizető magatartását is mindenre kiterjedően szabályoznia kell az adóztató államnak.

Az adójogviszony tartalma
Az adójogviszony tartalmát azok a jogosultságok és kötelezettségek alkotják, amelyek az adójogviszony alanyait megilletik illetve terhelik. A jogokat és a kötelezettségeket jogszabály határozza meg pontosan. Az adójogviszony sajátossága, hogy az egyik alany jogai nem azonosak a másik alany kötelezettségeivel, szemben a polgári jogi jogviszony kölcsönösségi elvével.
A fő kötelezettség közcél érdekében, ellenszolgáltatás igényelhetősége nélkül meghatározott pénzösszeg fizetése.
Az adóhatóság, mint a jogviszony egyik alanyának, a jogai és kötelezettségei gyakran egybeesnek. Az adóhatóság számára az adóztatás nemcsak jog, hanem törvényben előírt kötelezettség is.

A jogi tények. Az adójogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése
a) Jogi tények: Az adójogviszony, mint minden más jogviszony, jogilag releváns tények, azaz jogi tények következtében keletkezik, módosul vagy szűnik meg. A jogi tények vagy az emberi akarattól függetlenül bekövetkező események (születés, halál, időmúlás stb.) vagy tudatos emberi magatartások (normatív és konkrét aktus), ezen belül is jogszerű és jogszerűtlen emberi magatartások, cselekvés vagy mulasztás egyaránt.
b) Adójogviszony keletkezése: Az adófizetési kötelezettség létrejöhet normatív aktus (törvény) vagy egyedi konkrét aktus alapján (illetékfizetési kötelezettséget elrendelő határozat). A központi adóknál az adózó adófizetési kötelezettsége a törvény rendelkezései alapján áll be. Az önadózás rendszerének következtében az adózó nemcsak kiszámítja, befizeti az adóját, hanem meg is bírságolja önmagát (önellenőrzési pótlék), az adóhatóságokra csak az ellenőrzés és a vitás ügyek lezárása marad. Adófizetést kizárólag az állam kezdeményezhet. A jogalanyok legfeljebb ajándékozhatnak az államnak, de ha nincs törvényi kötelezettség, nem állhatnak elő azzal, hogy adót kívánnak fizetni.
c) Adójogviszony módosulása: Az adójogviszony módosulása a már fennálló kapcsolat valamilyen jellegű megváltoztatását jelenti. Ebbe a szerteágazó folyamatba beletartozik az adó csökkentése, részben vagy egészben, elengedése, az adó törlése, részletfizetés engedélyezése, késedelmi pótlék mérséklése vagy elengedése. A módosítás rendszerint az ügyfél kérelme alapján történik, amennyiben jogszabálysértés nem történt, az eljáró hatóságoknak mérlegelési lehetőségük van.
d) Adójogviszony megszűnése: Az adójogviszony megszűnik, ha az adózónak nincs adókötelezettsége, és fizetetlen tartozása. Az adójogviszony megszűnéséhez nem elegendő, hogy az adózó befejezi az adóköteles tevékenység gyakorlását, ahhoz az is szükséges, hogy adótartozása se legyen. Az adójogviszony megszűnését nem befolyásolja, hogy határozott vagy határozatlan időre szólt, illetve egyszeri vagy eseti jellegű volt.
Az adókötelezettség és az adófizetési kötelezettség is vonatkozhat:
meghatározatlan időre, amikor folyamatos vagy állandó adóügyi kapcsolat áll fenn
meghatározott időre
lehet egyszeri vagy eseti jellegű
Az adórendszerben a határozatlan időre szóló adójogviszonyokat eredményező adók vannak túlsúlyban, amelyek az állam folyamatos adóbevételét biztosítják.
Nemzetközi adózás alapfogalmai, alapelve és jogforrásai. Az uniós adójog elsődleges és másodlagos jogforrásai

A nemzetközi adózás rendező elveinek megfogalmazásához több probléma vezetett
Adószuverenitás
Minden államnak a szuverenitásánál fogva joga van saját felségterületén az adóhatalmat gyakorolni. Ha e jogát minden állam korlátlanul gyakorolná kettős adóztatás állhatna elő, ugyanis egy gazdasági esemény több országban is adó alá eshet.
Az adóhatalom megosztása az érintett államok között
Egyik állam adóztatási joga megnyílik a másik állammal szemben. Milyen szabályokra van szükség, hogy ez a probléma rendeződjön?
Jogforrások
Honnan ismerhetők meg a nemzetközi adójogi szabályok, rendezési elvek?
Kettős adózás, adómenedék
Hogyan lehetségese a kettős vagy többszörös adóztatás enyhítése, másfelől milyen módszerek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy elkerüljük azt a nem kívánatos eseményt, hogy egy gazdasági esemény sehol ne adózzon?
Adópolitika
Milyen esetekben szükséges, hogy az érintett államok a saját szabályaikat egyeztessék, mikor szükséges az adószabályok egymáshoz való közelítése, egyáltalán kívánatos-e?
Adótervezés
Milyen módszerek kínálkoznak az adóminimalizáció megvalósítására (hasznos tudnivalók az adótanácsadóknak, de nem árt az adóhatóságoknak sem)?

Ezek azok a fő problémakörök, amik elvezettek a nemzetközi adózás kialakításához, az elvek, szabályrendszerek megfogalmazásához.

Nemzetközi adózás
A nemzetközi adózás olyan elveket, normákat, gyakorlatot foglal magában, amelyek meghatározzák egy adott gazdasági esemény költségvetési következményeit valamennyi érintett országban.
Elvek: pl. a római szerződés alapelvi szinten szabályozza a cégalapítási szerződést (alapszerződés).
Norma: 6-os direktíva az áfa területén. Ez egy olyan irányelv, EU jogforrás, ami az egyes uniós tagállamoknak meghatározza vagy szabályozza az áfa-elszámolását.
Gyakorlat: jogforrási jellegű az európai bíróságok gyakorlata, ami hatással van az egyes tagállamok jogalkotására.
Gazdasági esemény: bármi lehet, pl. egy cégnek van egy leányvállalata, és ennek van egy külföldi raktára és onnan értékesít külföldre.
Komplex költségvetési következmény: az adott nemzetközi adózási szabály megerősítheti, eldöntheti, hogy melyik ország adóztathatja az adott gazdasági eseményt.
Valamennyi érintett országban: eu-s norma esetén itt a 25 tagállam értendő.

Nemzetközi adójog
A nemzetközi adójog maga a nemzetközi adózás a jogalkotás, jogalkalmazás vetületében kifejlődve.
Szűkebb értelemben az egyes államok között egyeztetett gyakorlat és a nemzetközi egyezmények.
Tágabb értelemben ide tartoznak a hazai (nemzeti) jogoknak a nemzetközi tényállásokat átfogó rendelkezései (azért tágabb, mert beletartoznak azok a hazaiak is, amelyek nemzetközi tényállásokat szabályoznak). Ha ütközik a hazai a nemzetközi jogszabállyal, akkor a nemzetközi jog élvez elsőbbséget (pl. a magyar társasági törvény és ennek a szabályozása nem egyezik egy Magyarország által kötött kétoldalú szerződéssel, akkor a kétoldalú egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni).

Kettős vagy többszörös adóztatás
Az adószuverenitás a nemzetközi adózás alapproblémája, az egyik oldalon önálló hatalmat gyakorló államok, a másikon oldalon különböző országokban végzett gazdasági események állnak.
Jogi értelemben vett kettős adóztatás: ugyanazon adóalany, ugyanazon jövedelmére, ugyanabban az időszakban kettő vagy több állam azonos vagy hasonló adót vet ki.
Gazdasági értelemben vett kettős adóztatás: több adóalanynál adóztatják meg ugyanazt a jövedelmet, ugyanabban az időszakban.
Mikroökonómiai szempontból (vállalkozói szinten) a kettős adóztatás többletterhet jelent a vállalkozónak. Ha nincsenek egyezmények a kettős adóztatás többletteherként jelenne meg, csökkenne a vállalkozás jövedelmezősége, az meg is szűnhetne vagy abbahagyja külföldön végzett tevékenységét (befeléfordul), ami befolyásolja a szabad versenyt, esetleg versenyelőnybe jut a külföldi vállalkozásokkal szemben.
Makroökonómia szintjén (nemzeti szinten): vannak ún. nettó exportőr országok, az ő érdekük, hogy vállalkozásaik a határon túl is eredményesek legyenek (külpiacokon függő gazdasági országok). Magyarországon szintén hátrányos a kettős adóztatás, mert a belföldön történő termelést kell fejleszteni, ehhez viszont külföldi tőke szükséges, ha viszont kettős adóztatás van, a külföldi tőke nem fog jönni. Figyelni kell arra, hogy olyan adójogszabályok legyenek, ami az EU által megengedett kereteken belül elősegíti a szabad versenyt.
Tehát a kettős adóztatás se mikro-, se makroökonómiai szinten nem kívánatos, mert befolyásolja a szabad versenyt.

Módszerek a kettős adóztatás elkerüléséhez vagy enyhítéséhez
mentesítés módszere: mentesítés során az egyik szerződő állam, amikor az adóalapot meghatározza kiveszi abból a külföldi jövedelmet;
beszámításos módszer: ebben az esetben az adóval játszunk, a magyar adóalapba benne van a külföldi jövedelem és a magyar is, kiszámítják a számított adót, amiből le lehet vonni azt az adót, amit külföldön megfizetett. Tehát is a külföldön megfizetett adó beszámításáról van szó.

Aluladóztatás
Nemzetközi adóterhelési különbségek kihasználásával létrejövő adócsökkentés mértéke (egyik országban alacsonyabb ugyanarra a gazdasági tevékenységre kivetített adó mint a másikban). Az adócsökkentés abból adódik, hogy kihasználják a nemzetközi adóterhelési különbségeket. Vannak különbségek, mert nincs minden harmonizálva az EU-n belül. A 6-os áfa-direktíva is egyfajta harmonizációs termék (bár vannak olyan tagállamok, amelyek eltérnek ettől – pl. Lengyelország). A magyar áfa-törvény harmonizált, csak kisebb problémák vannak. A személyi jövedelemadó nem is lesz harmonizálva, egy ország sem fogja kiadni a kezéből.
Adókijátszás: az adókijátszás tiltott, jogszabályba ütköző cselekmény [adókijátszás minden olyan jogsértő szándékos magatartás, ami az adókötelezettséggel összefügg (akár a bevallás elmulasztása, hamis számlázás, nem adnak nyugtát, jogosulatlan visszaigénylés)].
Adóelkerülés: nem jogellenes magatartás, tulajdonképpen a jogszabályi rések („kiskapuk”) kihasználása.

Védekezés az adóelkerülés ellen
Rendeltetésszerű, jóhiszemű joggyakorlás jogszbályban  való megfogalmazása. Ha az adóhatóság azt látja, hogy egy bizonyos ügyletet csak azért hajtottak végre, hogy ezzel adót kerüljenek el, akkor az APEH hivatkozhat arra, hogy nem gyakorolta rendeltetésszerűen a jogát, mert annak más célja nem volt csak azt, hogy megkerülje az adótörvényben foglaltakat.

A nemzetközi adózás alapelvei
Adószuverenitás
Az államok kölcsönösen önkorlátozást gyakorolnak, de közösen használt módszerekre és alapelvekre is szükség van ahhoz, hogy ha egyszer már a két állam úgy dönt, korlátozza a saját adóhatalmát (adószuverenitását), megmarad a kérdés, hogy milyen módszerek és lehetőségek vannak az adóigények elhatárolására

Személyekre, adóalanyokra vonatkozó alapelv
Székhelyállam elve
Ezen elvek határozzák meg, hogy egy adott magánszemély vagy jogi személy hol válik, melyik államban adóilletőségűvé. Ha bármely jogszabály szerint valaki belföldi adóilletőséget nyer, korlátlan adókötelezettségűvé válik az adott országban.
Természetes személyeknél az dönti el az illetőséget, hogy hol van a magánszemély lakóhelye. Ha több helyen van lakóhely, akkor a létérdek központja (családja, üzlete, cége) a döntő. Ha ez sem eldönthető, akkor jön a szokásos tartózkodási hely.
Jogi személy esetében az üzletvezetés helye a döntő vagy a cég bejegyzésének helye.
Nemzetiség elve
Egyértelműen az állampolgárság a meghatározó. Vannak országok, akik ezt az elvet követik (pl. USA).
Tehát ha olyan tranzakcióról van szó, amely mondjuk az USA-t és Magyarországot érinti, létrejöhet a kettős adóztatás – egyezmény dönti el, hogy hogy kell tekinteni az illetőséget.
Forrásország szerinti adóztatás elve
A gyakorlatban a székhelyelvvel ütközik. Eszerint az adóztatás annál az országnál van, ahol az adóköteles jövedelem keletkezik (mindegy hol az illetőség, milyen állampolgár, ha a jövedelem a területén keletkezik, kiveti az adót).

Vagyontárgyakra  vonatkozó alapelvek
Univerzalitás elve
A kérdéses adó vagy vagyontárgy az adott országban az adó alapját képezi, függetlenül attól, hogy hol fekszik.
Területiség elve
Csak azt a vagyont adóztatja az állam, amit az ő terültén szereztek meg. Magyarország oldaláról nézve a belföldön megszerzett vagyon az, amit az ország adóztat.

Forgalmi adókra vonatkozó elvek
Eredetország elve
Abból indul ki, hogy hol történik a termék előállítása vagy a szolgáltatás nyújtása. Ahol ez történik az az ország kapja az adót.
Célország elve
Amelyik állam polgárai fizetik az adót, annak az államnak a költségvetése gazdagodik (az EU ezt követi, bár az eredeti cél az volt, hogy az eredetország elve érvényesüljön, a célország elvét csak átmeneti szabályozásnak képzelték).

Jogforrások
Egyezmények (a kettős adóztatás elkerülése érdekében született bilaterális egyezmények)
Modellegyezmények (nem szoros értelemben  vett jogforrás)
Hazai adójogszabályok (egyes nemzeti jogszabályok)
Az Európai Uniós rendeletek, irányelvek (pl. rendelet a hatos áfa-direktíva)
Az EU harmonizációs joganyagai

Az uniós adójog elsődleges jogforrásai
Az Európai Közösségek alapító szerződései [az adó szempontjából legnagyobb jelentősége a római szerződésnek van (1957), továbbá ennek kiegészítései, módosításai (amszterdami, maastrichti, nizzai)]
Az új csatlakozó államok csatlakozási okmányai (Magyarország szempontjából a csatlakozási okmány egy elsődleges uniós jogforrás)

Másodlagos jogforrások
Minden szabály és gyakorlat, ami az EU adóharmonizációs törekvése érdekében kialakult (közösségi vívmányok)
Rendeletek (általános hatályú, valamennyi tagállamban kötelező, továbbá közvetlenül hatályosul, nincs arra szükség, hogy az adott ország létrehozzon egy jogszabályt és abban szabályozza, amit a rendelet előír) – hatos áfa-direktíva
Irányelvek (minden tagállamot kötelez, de a módszerek tekintetében a tagállamoknak bizonyos szabadsága van – 1-3 évig terjedő időszak áll a tagállam rendelkezésére, hogy átvegye ezeket a szabályokat és végrehajtsa – vagyis nincs közvetlen hatályosulás)
Határozatok (a címzettjeire minden részletben kötelező)

Az adó és vámügyi biztos Kovács László

2. A nemzetközi adózás bilaterális (kétoldalú) szabályozása az OECD modellegyezmény tükrében

A kettős adóztatást elkerülni kívánó egyezmények
Az unilaterális szabályozás (pl. SZJA) minden külföldi ország irányába ugyanaz, midnen országra ugyanaz a szabály vonatkozik. Ha van egy határokon átlépő gazdasági eseményt vagy külföldi vállalkozást érintő szabályozás, akkor ez minden országra vonatkozik. Ahhoz, hogy speciális szabályokat meg tudjunk határozni bizonyos országok tekintetében, akkor azzal az országgal meg kell kötni a bilaterális egyezményt. Ha azt szeretném, hogy bizonyos szabályok csak bizonyos országokra terjedjenek ki, ahhoz bilaterális szerződést kell kötni.
A legtöbb országnak van saját modellegyezménye. Ez a modell segítségül szolgál arra, hogy ha leül egy országgal tárgyalni, akkor ez egy puska az egyes szabályozások tekintetében. Magyarország az egyezményeit az OECD modellegyezmény alapján köti meg. Az OECD a kettős adóztatást elkerülni kívánó egyezmények modellegyezménye.

További két modellegyezmény
OECD modellegyezmény (az Európai Unió és a fejlett országok által alkalmazott modellegyezmény),
ENSZ modellegyezmény (elsősorban a fejlődő országok érdekeinek figyelembe vételére dolgozták ki),
Andok modellegyezmény (Bolívia, Kolumbia).

A modellegyezményeknek nincs kötelező hatálya, viszont segíti az egységes értelmezést.

A modellegyezmény 7 fő részből áll
Hatály
Fogalmak
Jövedelmek adózása
Egyes jövedelemformák
Kettős adózás elkerülése
Speciális rendelkezése
Technikai kérdések

Hatály
Személyi hatály: olyan természetes és jogi személyekre terjed ki, akik legalább az egyik szerződő államban illetékességgel bírnak.
Területi hatály: az adóövezet és az országhatáron belüli övezet eltérhet egymástól (meg kell nézni, hogy az adóövezet ugyanaz mint az országhatár vagy attól eltér).
Tárgyi hatály
jövedelemadók (társasági adó, személyi jövedelemadó),
tőke-jövedelemadók (kamat, osztalék),
vagyonadók.

Fogalmak
Illetőség:
Természetes személy esetén főszabály a lakóhely, állandó tartózkodási hely határozza meg az illetékességet, ha mindkét államban rendelkezik lakóhellyel jön a létérdek központja, ha ez alapján sem eldönthető jön a szokásos tartózkodási hely. Ha így sem állapítható meg az illetékesség jön az állampolgárság.
Jogi személyek esetében, ha konfliktus van üzletvezetés helye.
Telephely: iroda, gyártelep, műhely, bánya, olaj-, gázlelőhely. Építési kivitelezés esetén – ha 12 hónapnál tovább tart az építkezés – ez is telephelynek minősül. Azt is felsorolja, hogy mi nem minősül telephelynek: raktár, reklámtevékenység.

A jövedelmek adózása
Ingatlan vagyonból származó jövedelem esetén fő szabály, hogy ott adózik a jövedelem, ahol az ingatlan fekszik.
Vállalkozási nyereségből származó jövedelem csak ott adóztatható, ahol a vállalkozás illetőséggel bír. Kivéve, ha ezt a tevékenységét egy másik országban lévő telephelyen végzi – ha viszont ez alapján adózik, akkor kizárólag a telephelyhez kapcsolódó jövedelem arányában adózzon. Ha hajón végzik a tevékenységet megnézik azt a kikötőt, ahol a hajó be van jelentve.
Osztalékadózás: fő szabály szerint az egyezmény azt mondja, hogy mindkét ország adóztathat (ahol osztják, ahol kapják), de ha a forrásország is adóztat csak mérsékelten tegye (5-25% részesedéstől függően más-más arányban).
Nem önálló tevékenység jövedelmének adózása: ha valaki munkabért kap főszabály szerint a természetes személy az illetékesség szerint adózik, kivéve, ha a munkát a másik államban végzi. Ezt a két ország úgy döntse el, hogy az az ország adóztasson, ahol a természetes személy a munkát végzi. Kivéve a második alól, ha 3 együttes feltétel teljesül
§ 183 napnál kevesebbet van a másik államban (hiába végzi a munkát a másik országban akkor is Magyarországon adózik, ha 183 napnál kevesebbet tölt Angliában),
§ aki kifizeti a munkabért az nem minősül belföldi illetékességűnek a belföldi államban (előző példa szerint nem angol illetőségű fizeti a munkabért),
§ a munkabért nem a munkáltatónak a másik államban lévő telephelye fizeti (angol-magyar példa szerint, ha a magyar cégnek van egy telephelye Angliában, ne az fizesse a munkabért).

Egyes jövedelemformák

Az önkormányzati gazdálkodás forrásai (bevételek típusai, vagyongazdálkodás, vállalkozásban való részvétel)

Az 1992. évi XXXVIII. tv. szerint a helyi önkormányzatok az államháztartás helyi szintje.
3. helyen állnak az államháztartáson belül. (az ÁH kb. 10-12 %- át teszik ki)
Önkormányzati autonómia:
Az önkormányzatok saját bevétellel rendelkeznek.
Autonómiájuk függ attól, hogy: - milyen biztonsággal tervezhetik saját bevételeiket
                                                    - mennyire gazdálkodhatnak önállóan saját forrásaikkal
Jogforrások:
Alk. 9. fejezete: önkormányzatokról szól
kimondja, hogy saját bevételre jogosultak
1990. évi C. tv. a helyi adókról

Önkormányzati vagyon:
1990-ben az állam jelentős vagyont juttatott az önkormányzatoknak.
ingatlanok ( lakás, üzlethelység, földterületek)
üzletrészek ( pl. részvények)
Vállalkozásra is lehetőségük van az önkormányzatoknak, de nem nagyon élnek ezzel a lehetőséggel. Ennek legfőbb oka, hogy nincsenek rá felkészülve. A vagyon nagy részével nem gazdálkodtak, javarészt értékesítették. Rendkívül nagy különbségek vannak az önkormányzatok vagyoni helyzete között.
Önkormányzati vagyon típusai:
törzsvagyon: részben vagy teljesen forgalomképtelen, az önkormányzatok alapvető feladatainak ellátását szolgálja. Forgalomképtelenek pl a helyi közutak, az azokhoz tartozó hidak, árkok, terek, parkok és mindaz az ingatlan vagy ingó, amelyet törvény vagy a helyi önkormányzat forgalomképtelennek nyilvánít (pl. műemlékek). Korlátozottan forgalomképes pl a különböző közművek (víz, gáz), intézmények és középületek (iskolák, múzeumok), továbbá a helyi önkormányzatok által meghatározott ingók és ingatlanok.
vállalkozói vagyon: forgalomképes, szabad vagyon, akár be is fektethető, szolgáltatások színvonalának javítására szolgál ill. pótlólagos forrás a kötelező feladatok ellátásához
Sokáig erőltették az önkormányzati vállalkozást, de időközben rájöttek, hogy az önkormányzatoktól idegen a vállalkozás, törvény azt kötelezően nem írhatja elő.
Vállalkozás korlátai:
- vállalkozásban az önkormányzat nem rendelkezik speciális védelemmel
nem vállalhat korlátlan felelősséget, vállalkozási tevékenysége nem veszélyeztetheti az önkormányzat alapvető működését (kötelező feladatai ellátását)

Önkormányzati működés forrásai:
állami támogatások:
a) normatív támogatások
normatíva: konkrét feladathoz kapcsolódik, a költségvetés által meghatározott támogatási összeg, melyet valamilyen mutatószám alapján évente minden önkormányzat megkap alanyi jogon, ahol van ilyen feladat
kötött normatíva: csak arra lehet felhasználni a pénzt, amire adják
szabad felhasználású normatíva: bármire felhasználhatja az önkormányzat, függetlenül attól, hogy mire kapta
b) alanyi jogú támogatások: bizonyos jogcímeken az álam minden évben átküld összegeket az önkormányzatoknak alanyi jogon
c) céltámogatások, címzett támogatások
pályázatokon lehet megnyerni
állam határozza meg, mire kell felhasználni
címzett támogatás nem alanyi jogon jár
céltámogatás alanyi jogon jár, ha az önkormányzat a feltételnek megfelel
átengedett bevételek
SZJA
az önkormányzatoknál képződött SZJA-ból az állam visszaoszt valamennyit
ez max. 40 % lehet, ennek 10%-a alanyi jogon marad ott
gépjármű adó
központilag határozzák meg ennek felső szintjét
100%-a az önkormányzatokat illeti
saját bevételek
önkormányzati vállalkozásból származó bevételek
pl. bérleti díjak, vállalkozásból származó osztalék
helyi adók
építményadó
telekadó
magánszemélyek kommunális adója
vállalkozások kommunális adója
helyi idegenforgalmi adó
helyi iparűzési adó
bagatellek (pl. bírságok) (környezetvédelmi és műemléki bírság, az önkormányzatot megillető vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel.
illetékek, hitelfelvétel
A helyi adók kialakulása szerepe és típusai

A helyi adók rendszere a rendszerváltás után 1991-től került folyamatosan bevezetésre. Előtte Magyarországon igazi helyi adózás nem volt. A korábban alkalmazott tanácsi adók és adó jellegű kötelezettségek nem minősülnek helyi adónak, csak tanácsi bevételnek. Az adómértékek központilag meghatározottak voltak, a tanácsoknak helyi szinten csak minimális mozgásterük volt.
Az 1987 adóreform kidolgozásakor az új adórendszer részeként szerepelt a helyi adók rendszerének megalkotása.
1990. évi C. tv. teremtette meg a helyi adók bevezetésének lehetőségét. Ez nem jelent a helyi önkormányzatnak adóztatási kötelezettséget, helyi adót bevezetni nem kötelező, csak lehetőség, képviselő testületi döntés kell hozzá. Helyi adót csak a települési képviselő testület rendeletével lehet bevezetni.
A helyi adók előnyei:
az adózók szívesebben fizetnek szűkebb környezetük számára
helyi körülmények, adottságok figyelembe vétele
nehezebb a jövedelmek eltitkolása
a felhasználás könnyebben ellenőrizhető
A helyi adókat már az ókorban is alkalmazták.
A helyi adók általában ingatlanhoz kapcsolódnak. Szocialista rendszerben: ingatlan értéknövekedési adó – akkor kellet fizetni, ha egy infrastrukturális beruházás miatt megnőtt az ingatlan értéke. A TEHO – megbukott. Az adókedvet akarták előmozdítani vele, pontosan meghatározták, hogy helyi szinten mit kap az adózó cserébe. Megbukott, mert az adózást nem lehet önkéntes alapokra helyezni.

A helyi adók szerepe
Az önkormányzati autonómia elengedhetetlen feltétele a gazdasági önállóság. Az önkormányzat gazdasági önállóságának egyik alappillére a helyi adóztatás jogának megadása, feltételezve a helyben kiszabott adóteher elviselhetőségét. A helyi adók kivetése az önkormányzatok alkotmányos alapjoga. Az állami támogatások reálértékének folyamatos csökkentése mellett az önkormányzatok működése egyre inkább igényli a helyi adók kivetését. Az önkormányzatok költségvetése bevételorientált, vagyis a bevételek határozzák meg a tervezhető kiadásokat. Az önkormányzati bevételek között fontos szerepe jut a helyi adóknak.
A helyi adókat keret jellegű jogszabályban központilag határozzák meg. Központilag határozzák meg a helyi adók mértékét, fajtáit, felhasználásának lehetőségeit, mentességek körét, alanyait. Az önkormányzat nem terjeszkedhet túl ezen a szabályozáson felfelé, de lefelé lemehet az alsó határ alá, vagyis kedvezőbb mértékben eltérhet a szabályozástól.
A helyi adóról önkormányzati képviselő testületi rendeletben kell rendelkezni. Ezzel válik hatályossá. A helyi adót évközben nem lehet módosítani (mentességi köröket lehet növelni). Az önkormányzatok jelentős része alkalmazza a helyi adók valamilyen fajtáját.
A helyi adó nem vonható el az önkormányzattól!
A kettős adóztatás tilalmára figyelni kell, vagyis egy adózó, egy adótárgy, egy adóév, egy adó.
A helyi adók típusai

Vagyoni típusú adók
építményadó
telekadó
Kommunális jellegű adók
magánszemély kommunális adója
vállalkozások kommunális adója
idegenforgalmi adó
3.   Helyi iparűzési adó
Építményadó
Tárgya: Az önkormányzat illetékességi területén lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló épület.
Alanya: Aki naptári év első napján tulajdonos. (ingatlan nyilvántartás alapján)
Mentességek:
szükséglakás
egyházi ingatlan
állattartásra szolgáló épület
gyógy vagy üdülőhelynek nem minősülő kistelepüléseken lévő 100m2 kisebb lakás
Adó alapja: önkormányzati döntés

Telekadó
Tárgya: Az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen földrész
Alanya: Aki naptári év első napján tulajdonos
Mentességek:
építési tilalom alatt álló telek a tilalom ideje alatt
az épülethez tartozó védő terület
erdő művelési ágba tartozó terület
Az adó alapja: önkormányzati döntéstől függően
telek m2-ben számított területe / x Ft
telek korrigált forgalmi értéke (x %)
Kommunális adó
Cél jellegű adó. Célja az önkormányzat infrastrukturális beruházásának elősegítése.
Alanya: illetékesség területén lakással, telekkel, bérleti joggal rendelkező magánszemély vagy vállalkozás. Vállalkozások esetében az adó tárgya a munkaerő foglalkoztatás. Az adó alapja a foglalkoztatott személyek statisztikai átlag létszáma.
Idegenforgalmi adó
Alanya:
Az a magánszemély, aki nem állandó lakosként, az önk. illetékességi területén min. 1 vendégéjszakát tölt.
Aki az önk. illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek a tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak.
Mentesség:
18< fiatalabb, 70 > idősebb magánszemély
diákok
munkavégzők
betegek gyógykezelése
hozzátartozó
Iparűzési adó
Alanya: Az önk. illetékességi területén végzett vállalkozási tevékenység
Alapja: nettó árbevétel
Tárgya: nyereség, jövedelem szerzésre irányuló tevékenység

A hatályos magyar vámjog rendszere (vámáru, vámszabad terület, vámügynök, vámraktár stb. fogalmai)

Vám és jövedéki jog

A vám és a jövedéki jog azok a területek Magyarországon, amelyek alakulása döntően befolyásolja az államháztartás működését. Itt figyelhető meg a legnagyobb változás államháztartási szempontból. A probléma gyökerei az uniós csatlakozásig nyúlnak vissza, ami után az államháztartás bevételi oldaláról kiesett a vámbevétel. A vámokat ma már nem a magyar államháztartás részeként kezeljük. A hatályos uniós szabályok szerint a bevétel 75%-a közvetett módon az unióhoz kerül, a maradék 25% könyvelhető el bevételként a magyar államháztartás részeként, amit a szubszidiaritás elvének megfelelően az unió a nemzetállam számára biztosít, hogy a vám és pénzügyőrség működtetésének költségét ebből fedezze – mivel nincs önálló európai vám és pénzügyőrség. Ez a vámbevételi rész kiesett az államháztartásból és felmerül a kérdés, hogy miből pótolható. Aki a bevételi oldalt vizsgálja, látja, hogy bevételi többlet nem várható az adóztatásból, mindenki adócsökkentésről beszél (bár a mostani kampánynál ez nem így van).
Felmerült a kérdés, hogy honnan lehet pótolni a kiesést. Egyetlenegy adófajta pótolhatja e bevételt, a jövedéki adóztatás. A jövedéki adók egy részéből a kiesés pótolható – így függnek össze egymással.

A vám az országhatárt átlépő áru, termék, szolgáltatás után megállapított köztartozás, amit az állam egyoldalúan állapít meg, és ha szükséges akár kényszer útján be is hajtja. Ez a csatlakozás után annyiban módosult, hogy nem az állam, hanem az unió határáról van szó. 1993-ban jelent meg az Európai Unió egységes vámkódexe. Az EU nem ország, hanem ország csoport. A vámot nem egyoldalúan a nemzetállam, hanem az európai vámkódex határozza meg, visszaszorult a nemzetállam szerepe.
A kényszer útján meghatározás nem módosult, azonnali fizetési kötelezettség van (néhány munkanap) és a halasztott vámfizetési kötelezettség is megmaradt.

A vámjog átfogja a vámigazgatást, a vámrendszerrel kapcsolatos normaanyagot. Magyarországon önálló vámjog, vámrendszer 1920-21-ben alakult ki. Egységes vámrendszerről csak a XX. század eleje óta beszélhetünk. 1966-ban megszületett a 2. tvr., ami egészen 1995-ig hatályban maradt és több mint 400 alkalommal módosították. 1995-ig nem volt egységes vámkódexünk, az első 1995-ben született Bokros Lajos beterjesztésével. Amikor bemutatta a törvénytervezetet érdekes dolgokat mondott: ügyfélbarát, mert az ügyfél kezdeményezi. Versenysemleges és 85-90%-ban eukonform volt.
2003-ban megszületett a 2003. évi CXXVI. tv., amely hatályba léptette az EU vámkódexét, annak végrehajtásáról rendelkezett. E törvény léptette hatályba az uniós vámszabályokat (egy-két új dolog, pl. vámszabadterület). Ma már a vámszabadterületi rendszerünk is eukonform, számuk a korábbi 120-ról lecsökkent.


A vámok fajtái
Behozatali vám (import vám): amikor a termék bekerül az országba, vámot kell fizetni. Ezt az államok mindegyike alkalmazza.
Kiviteli vám (export vám): az államok nagy része nem alkalmazza, így Magyarország sem (pl. Románia alkalmazza).
Átviteli (tranzit) vám: nem elegáns dolog vámmal terhelni az olyan terméket, amelyet csak átvisznek az országon. Magyarország nem alkalmaz tranzit vámot, de tranzit díjat állapít meg néhány esetben.
Antidömping vám: a behozott termékek egy csoportjára piacvédelmi szempontból átmenetileg bevezetett olyan magas vám, amitől az adott áru olyan drága lesz, hogy érdemesebb a hazai terméket vásárolni (1992-ben alkalmaztak ilyen vámot így kiszorultak a piacról ezek a termékek).
Nevelő vám: olyan vámtételek, amivel a kereskedelmi partnereket gazdasági szemléletre próbálják nevelni (pl. a kínai termékekre alkalmaznak ilyet).
Szezonális vám: addig védenek ezzel bizonyos terméket, amíg a hazai piacon nem tudják termelni (pl. amikor megjelenik a magyar szabadföldi paradicsom, a külföldi termék vámtétele megemelkedik).
Prohibitív (büntető vám): az adott terméket olyan magas vámokkal sújtják, hogy gyakorlatilag eladhatatlanná válik a piacon (pl. európai luxusautók Japán fogadtatása, gyakorlatilag nem lehetett eladni ezeket az autókat Japánban, 2003-ban megszüntették).
Kedvezményes vámok: az adott vámáru nagy kedvezménnyel képes belépni az ország piacára (gazdasági segítségnyújtásnak, kereskedelmi eszköznek minősül). Alapvetően a gyarmatokról származó termékekre alkalmaztak ilyet (az EU-nak van ilyen kedvezménye a mediterrán térségekkel).
Érték vagy mértékalapú vámmeghatározás:
- értékalapul vámmeghatározás esetén a terméket nem darabszám, kilogramm, liter (nem fizikai jellegzetessége alapján), hanem forgalmi értéke alapján vámoltatják,
- mértékalapú vámmeghatározás esetén a vám fizikai jelenséghez kapcsolódik (tömeg, liter stb.).
Legnagyobb kedvezmény elve: a szerződő felek megállapodnak abban, hogy megadnak egymásnak minden olyan kedvezményt, amit már egy 3. félnek megadtak (múltra vonatkozó), illetve amit meg fognak adni (jövőre mutató) – ezt az USA alkalmazza direkt módon.

Nemzetközi vámjogi intézmények
WPO: Világkereskedelmi Szervezet (korábbi neve GATT – nemzetközi kereskedelmi és vámtarifa egyezmény, ami a nemzetközi vámjog rendszerét kívánta szabályozni. 4 fő elve volt, amit a WPO is átvett
- a nemzetközi vámszint fokozatos csökkentése (nem vettek fel automatikusan minden államot),
- a felmerült problémákat tárgyalások útján kell rendezni,
- a nemzetközi kereskedelem mennyiségi korlátozásokkal való szabályozása tilos (kvóták alkalmazás tilos) – nem határozhat meg az unió kvótákat pl. a kínai tornacipők behozatalára,
- törekedni kell a legnagyobb kedvezmény elvének megadására (így lesz liberalizált a nemzetközi kereskedelem) – a szegény országok nem szeretik a vámjog liberalizációját, mert a nemzetállamnak akkor van a saját piaca védelmére eszköze, ha ezt nem alkalmazza.

A WPO üléseket tart, amelyek több évig tartanak. A legutóbbi volt az Uruguayi forduló, ahol 5 évig üléseztek. Kereskedelmi háborúkat, vitákat zárnak le, egyezményeket kötnek. Ez egy folyamatos tárgyalási fórum. Kérdés lehet pl. az EU és az USA közötti alapvető problémák (pl. az EU tiltotta a génkezelt élelmiszerek behozatalát, most az unió engedőbb lett és a tagállamokra bízta a szabályozást).

TIR – a nemzetközi árufuvarozók szervezetének jele, amit arra a kamionra tehetnek rá, amelyre a berakodás a vám és pénzügyőrség jelenléte vagy felügyelete mellett történik, rakodás után az ilyen kamiont leplombálják és a határon nincs vámellenőrzés (csak alapos gyanú esetén nyitják fel), továbbá a kirakodásnál is így járnak el.

Jogintézmények
Vámáru (EU-ban közösségen kívüli árut mondunk) – mindaddig ilyen a termék, amíg azt nem vámkezelik, ezt követően közösségi áruvá válik.
Vámszabadterület: olyan fizikailag jól körülhatárolható (2000 m2-es) területi egység, amely vámszempontból külföldnek minősül és ott termékek előállítása, gyártása, tárolása stb. folyhat.
Származási ország: azért nem mindegy honnan kerül be a termék, mert más a vámelőírás (kedvezményes ország, semleges ország). Ez alapján tudjuk eldönteni, hogy milyen a vám besorolása. Mezőgazdasági terméknél, élő állatnál könnyű, ahol termesztették, tenyésztették, viszont egy bonyolultabb műszaki terméknél már nem ilyen egyszerű. Oda számítják vámszempontból, ahol 50+1%-ban előállították, ha ez nem állapítható meg, az az ország számít származási országnak, ahol az utolsó jelentősebb mértékű átalakítást végrehajtották.
Vámterület: az unió egésze, néhány kivétellel (Csatorna-szigetek, Jersey-szigetek stb.). A vámterületen belül a termékek szabadon, vám megfizetése nélkül forgalmazhatók. Vámoltatásra akkor kerül sor, amikor a termék belép az unió területére. Vámoltatni ott kell, ahol először bejön az unió területére, sőt választani is lehet, hogy kinél kívánják vámoltatni.
Vámügynök: az a természetes vagy jogi személy, aki szakértőként a vámigazgatási eljárásban a vámáru tulajdonosának megbízásából ellenszolgáltatás (díjazás) fejében a vámigazgatási eljárásban képviseli a tulajdonost és helyette eljár.
Vámmentes termékek: kb. 32-35.000 forint az az összeg, ami alatt vámmentesen behozható a termék. Ami ennél többe kerül be kell jelenteni és utána vámot kell fizetni (pl. 3. országból nem lehet behozni egy jobb minőségű napszemüveget, nem az unió területéről van szó, hanem 3. országról). Unión belül irányadó szabály, hogy jövedéki termékek korlátlan szállítása és birtoklása nem valósulhat meg az unión belül (pl. ha Magyarországról Olaszországba utazunk vámmentesen 15 üveg sör, 1 liter tiszta szesz, 5 üveg bor vihető ki, az e fölötti mennyiséget elviszik. Visszafelé még rosszabb a helyzet: csak egy üveg bontatlan alkoholt lehet behozni, egy karton cigarettát vagy 2 tucat szivart).
Vámraktár: hasonlóan a vámszabadterülethez fizikailag körülhatárolt terület
- közvámraktár: VPOP működteti, bárki betárolhat. A kedvezmény, hogy akkor kell megfizetni az adót, vámot, amikor kiviszik onnan a terméket (elhúzható a vámfizetési kötelezettség,
- magánvámraktár: egy vállalkozó hozza létre a VPOP engedélyével, ahová ő maga, ill. vele szoros kapcsolatban lévő ügyfelei tárolhatnak be.
Vámvizsgálat
A vámoltatással kapcsolatos feladatokat az egyik adóhatóság a VPOP végzi. A VPOP háromfokozatú szervezet (helyi, regionális, országos szint). Nem szabad őket összekeverni a határőrökkel (ezért van két ellenőrzés a határon).
A vámigazgatási eljárás az ügyfél kérelemére indul a beléptetéssel vagy kiléptetéssel. Magyar állampolgár esetén nem lehet megtagadni a belépést, ő beléphet, de vizsgálhatják a terméket, amit behozott. Egyébként megtagadható a beléptetés.
A vámvizsgálat kétféle lehet
a) Tételes vámvizsgálat (mi döntjük el, hogy hozunk-e be vámköteles árut, ha az ügyfél olyan nyilatkozatot tesz, hogy nincs nála és ellenőrzik és találnak baj van).
Eszközei
F röntgenkamion (cigaretta),
F infrakamera,
F széndioxidmérő (embercsempészet).
b)
Vámmentesség: olyan termék, amely esetén nem kell vámot fizetni.
A vámmentes termékeket a törvény felsorolja
- olimpiai érem,
- urna,
- betelepülők egyszer egy alkalommal teljes vagyonukat behozhatják.

Az adók rendszerezése

Az adó megállapítása szerint megkülönböztetünk központi és helyi adókat. Központi adók azok, amelyek a központi költségvetésbe folynak be (pl. SZJA, ÁFA), míg a helyi adókat a helyi önkormányzatok állapítják meg és szedik be (pl. helyi iparűzési adó).

Adófizető szerint természetes és jogi személyeket. Az adóalanyiság szerint megkülönböztethetünk olyan adót, amelyet kizárólag természetes személyek (pl. SZJA), ill. csak jogi személyek (társasági adó) fizethetnek.

Az adóbevételek felhasználása szerint általános és céladókat. Általános adók az állami szükségletek fedezését szolgálják, külön felhasználási cél megjelölése nélkül. A céladóknál a bevezetés és felhasználás előre meghatározott céllal történik.

Rendes és rendkívüli adó: rendes adók az állam folyamatos működésének pénzügyi fedezetét nyújtják, míg a rendkívüli adók valamilyen egyszeri rendkívüli körülményhez kapcsolódnak (pl. gazdasági válság, háború).

Adóteher-viselés szerint megkülönböztetünk egyenes és közvetett adókat. Egyenes adók azok az adók, ahol az adófizető és az adóteher viselője azonos. Közvetett adóknál az adófizető és az adóteher-viselő elválik egymástól. Más fizeti az adót és más viseli az adóterhet. Ilyen pl. az általános forgalmi adó, ahol az adóalany és az adóteher-viselő elválik egymástól.

Az adóalany körülményeinek figyelembevétele esetén megkülönböztetünk személyi és tárgyi adót. Személyi adó estén az adóztató figyelembe veszi az adózó személyi körülményeit, míg a tárgyiaknál nem. Személyi adó pl. a személyi jövedelem adó, míg tárgyi adó a ház vagy telekadó.

Az adómegállapítás módja szerint beszélhetünk önadózásról, kivetéses adóról ill. adólevonásos rendszerről. Önadózásos rendszer pl. a SZJA, kivetéses az illeték, levonásos a társadalombiztosítási járulék.

Adófizetés módja szerint megkülönböztetünk pénzben vagy bélyegben fizetendő adót. A természetben megfizetett adó ma már kivételes. Bélyegben kell megfizetni az eljárási illetéket.

Adóalap szerint megkülönböztetünk alap- és pótadózást. Abban az esetben, amikor az adó megállapítása egy már meglévő adóhoz kötődik, hogy annak meghatározott aránya vethető ki, beszélhetünk alapadóról és pótadóról.

Adótárgy szerint megkülönböztetünk vagyonterhelő adót, bevételterhelő adót, és kiadásterhelő adót és céladót.

- vagyonterhelő adó:
        -vagyonérték adó (pl. házadó)
        -vagyonforgalmi adó (pl. öröklési illeték)
        - vagyonérték növekedési adó (pl. közműfejlesztési hozzájárulás)

- bevételt (vagy jövedelmet) terhelő adó
        - hozadéki adó (pl. földadó)
        - jövedelemadó (SZJA)
        - társasági adó
        - osztalékadó

- kiadást vagy fogyasztást terhelő adó
       - forgalmi adók (pl. ÁFA)
       - jövedéki adók
       - fogyasztási adó

- céladó
        - társadalombiztosítási járulékok
        - elkülönített alapok adói
        - egyéb adójellegű fizetési kötelezettségek

A visszterhes vagyonátruházási illeték

Öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni.
A visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó szabályokat a belföldi ingatlanok, illetve az ehhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok tekintetében kell alkalmazni, kivéve, ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik. Ingónak vagy ingóhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak jogügyleten alapuló megszerzése esetén e törvényt akkor kell alkalmazni, ha az ingó átadása, illetve a vagyoni értékű jog megszerzése belföldön történt.

A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség
a szerződés megkötésének napján
árverési vétel esetén az árverés napján
bírósági határozattal történt szerzés esetén a határozat jogerőre emelkedésének napján
egyéb esetekben a vagyonszerzéskor
keletkezik.

ILLETÉKMENTESSÉG
Az illetékmentesség lehet
tárgyi
személyi

Személyi illetékmentes:
Magyar Állam
helyi önkormányzatok és társulásai
a költségvetési szerv
valamint az ÁPV Rt.
Társadalmi szervezet, köztestület, és a közhasznú társaság
Egyház, egyházi intézmény
Vízgazdálkodási társulat
Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
Magyar Nemzeti Bank
Magyar Távirati Iroda
NATO szolgálatban lévő külföldi fegyveres erők, ha Magyarországon tartózkodnak, ezek alkalmazottai, kizárólag szolgálatukkal összefüggő ügyekben

Az illetékmentesség feltétele, hogy a mentességet élvező szervezet vagyonszerzésének bejelentésekor a mentességről írásban nyilatkozzon.

AZ ILLETÉK TÁRGYA
Ingatlannak, valamint meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellet, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
Vagyoni értékű jogok és ingók:
ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése, vagy e jognak megszűnése folytán keletkező vagyonszerzés
ingatlanon fennálló haszonélvezet gyakorlásának átengedése
ingónak hatósági árverésen történő megszerzése
gépjármű, pótkocsi tulajdonának, haszonélvezetének megszerzése
közterületen álló, ingatlannak nem minősülő felépítmény tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának megszerzése
önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése
értékpapír örökösödési szerződéssel való megszerzése

AZ ILLETÉK ÁLTALÁNOS MÉRTÉKE
A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke – ha tv. másképp nem rendelkezik – a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%.

HASZONÉLVEZET, HASZNÁLAT ESETÉN
Ha visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg alapítanak haszonélvezetet, akkor a tulajdonszerző a haszonélvezet, használat értékével csökkentett forgalmi érték után fizeti az illetéket, a haszonélvező, használó pedig a haszonélvezet, használat értéke után fizeti a megfelelő vagyonszerzési illetéket.
Ha az ingatlant haszonélvezettel, használattal terhelten idegenítik el, a haszonélvezet és használat jogának fennmaradása illetékmentes. A tulajdonszerző ilyenkor a haszonélvezettel, használattal csökkentett érték után fizet illetéket. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az ingatlan tulajdonjogát a haszonélvező, használó szerzi meg.

LAKÁSTULAJDON ÉS A HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ JOGOK VISSZTERHES VAGYONÁTRUHÁZÁSI ILLETÉKÉNEK MÉRTÉKE
Lakástulajdon szerzés esetén az illeték alapja a forgalmi érték. 4M Ft-ig 2%, az azt meghaladó érték után 6%. Résztulajdon esetén a 4M Ft tulajdoni hányaddal arányos része a 2%, fölötte 6%.     4 % !!!!!!!!!!!!!!
A lakásépítési kedvezményt a forgalmi értékből le kell vonni.
Csere esetén az ingatlanok terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének különbsége az illeték alapja.
Ha magánszemély vevő lakástulajdonát eladja, és egy éven belül másikat vásárol, az illeték alapja a két ingatlan forgalmi értékének különbözete. Ha a magánszemély egy éven belül több ingatlant elad illetve vásárol, a vásárlással szemben mindig a vásárlást közvetlenül megelőző, vagy követő egy értékesítést lehet figyelembe venni.

INGATLANFORGALMAZÁSI CÉLÚ VAGYONSZERZÉS
Ha az vállalkozás fő tevékenysége ingatlanforgalmazás, és az ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta, az illeték az ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének 2%-a.

HITELINTÉZET INGATLANSZERZÉSE
A hitelintézet által a pénzügyi veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében a hitel – ingatlan csereügylet során, továbbá az adósával szembeni felszámolási vagy végrehajtási eljárás útján – legfeljebb három éves időtartamra – megszerzett ingatlan után fizetendő illeték mértéke az ingatlan terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének 2%-a.

GÉPJÁRMŰ ÉS PÓTKOCSI
Az illeték mértéke a motor hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 15 Ft, 1890 cm3 meghaladó személygépkocsi, és 500cm3 meghaladó motorkerékpár esetében minden megkezdett cm3 20 Ft. Kizárólag elektromos motorral hajtott gépjármű esetében 1kW/600Ft.
Pótkocsi: 2500kg megengedett legnagyobb össztömeg alatt 7500 Ft, felette 18.000 Ft.

ILLETÉK KÖZÖS TULAJDON MEGSZÜNTETÉSÉNEK ESETÉN
Illetéket akkor kell fizetni, ha valamelyik tulajdonostárs, a korábbi tulajdoni hányadánál nagyobb értékhez jut. Az illeték alapja az értékkülönbözet.
Házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén is az értékkülönbözet után illetéket kell fizetni. De ha valamelyik fél csak azért kap a közös tulajdonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállat, nem kell illetéket fizetni. Élettársakra is ezt kell alkalmazni.

ILLETÉKMENTESSÉGEK, KEDVEZMÉNYEK
Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
lakóház építésére alkalmas telek, ha négy éven belül beépítik.
Lakástulajdon kezelői jogának megszerzése
Közcélú vízi létesítmények kezelői jogának megszerzése
Állami tulajdonban lévő természetvédelmi terület kezelői jogának a természetvédelmi kezelő általi megszerzése
A kincstári vagyon vagyonkezelői jogának megszerzése
Vállalkozó által értékesítési céllal újonnan épített lakás vásárlásakor, ha értéke nem haladja meg a 15M Ft.
Ugyan ebben az esetben, ha 30M Ft a lakás értéke, és nem igazolja előző lakás eladását, akkor úgy kell kiszabni az illetéket, mintha 15M Ft-os lakást eladott volna.
Gazdálkodó szervezet átalakulással (egyesülés, szétválás) bekövetkező tulajdonszerzése, a jogutódlás van
Kisajátítás miatt kapott csereingatlan tulajdonszerzése
Kisajátított ingatlan vételárából vásárolt ingatlan
Gépjármű, pótkocsi esetében, ha a vállalkozó főtevékenysége gépjármű, pótkocsi forgalmazás
Önkormányzat, vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának megszerzése, ha azt a Lakástörvény alapján vételi vagy elővásárlási joggal
rendelkező személy veszi meg.
Birtokösszevonási célú önkéntes földcsere
Ügyvédi iroda átalakulása (egyesülés, szétválás), ha az új irodák a réginek jogutódai
Mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély földvásárlása, ha mezőgazdasági célra hasznosítja, és 5 évig nem adja el.
A 35. életévét be nem töltött fiatal első lakástulajdonának megszerzése esetén az egyébként fizetendő illeték 50% terjedő, de max. 40.000 Ft kedvezményre jogosult, ha az egész lakástulajdon forgalmi értéke a 8.000.000Ft nem haladja meg.
Mentes a természeti katasztrófában megsemmisült lakás helyett vásárolt másik lakás.