Büntetőjog
A büntetőjog a jog azon ága, amely meghatározza azokat a közösségellenes, nem kívánatos magatartásokat – társadalomra veszélyes, vagyis materiálisan jogellenes - amelyek tanúsítása, és jogellenességet kizáró tényezők hiánya esetén az elkövetőt büntetőjogi felelősségre vonják és amennyiben bűnös (gondatlanság vagy szándékosság terheli) megbüntetik (büntetés végrehajtási jog). A büntetőjog önálló jogág.
Tartalomjegyzék
1 Fogalma
2 Tárgya
3 Története
3.1 A modern büntetőjog alapjai
3.2 Büntetőjogi iskolák
3.2.1 Klasszikus iskola
3.2.2 Kriminál - antropológiai iskola
3.2.3 Kriminál – szociológiai iskola
3.2.4 A „harmadik” iskola
3.2.5 A közvetítő iskola
3.2.6 Neoklasszikus iskola
3.3 A magyar büntetőjog fejlődése
4 Alapelvek
4.1 Ártatlanság vélelme
4.2 Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege
4.3 Az analógia tilalma
4.4 Anyagi jogi legalitás elve
4.5 Szubszidiaritás elve
4.6 Bűnfelelősség alapelve, nulla poena sine culpa
4.7 Felelősség differenciáltságának elve
4.8 A büntetőjog ultima ratio jellege
5 Jogszabálytan
5.1 A büntetőjog forrásai
5.2 A büntető törvény
5.2.1 A büntető törvény hatálya
5.2.2 A büntető törvény szerkezete
5.2.3 A büntető törvény értelmezése
6 A bűncselekmény tana
6.1 A bűncselekmény fogalma
6.2 Társadalomra veszélyesség
6.3 Tényállásszerűség
6.4 Bűnösség
6.5 A bűncselekmény
6.6 A büntetés
6.6.1 Büntetések
6.6.2 Mellékbüntetések
6.6.3 Intézkedések
7 Külső hivatkozások
8 Források
Fogalma A büntetőjog alapvetően különbözik a többi jogágtól, szabályozási rendszerét illetően. Míg a többi jogág elsősorban szabályozni próbálja az életviszonyokat, addig a büntetőjog elsődleges feladata az életviszonyok védelme, illetőleg a szabályozott jogviszonyok megsértésése esetén gondoskodik a jogsértő személy megbüntetéséről. Mindezen speciális feladatai ellátásához a többi jogághoz képest sokkal erőteljesebb eszközökkel rendelkezik, melyek nagyfokú beavatkozást tesznek lehetővé a jogalanyok életébe.
Tárgya Tárgy az a jelenség, amit a büntetőjog véd, illetőleg a bűncselekmény támad.
Története
A korai civilizációk, államok általában nem különült el a polgári és a büntetőjog. Az első ismert törvénykönyveket a sumerek alkották meg. Az I. e. 21. században Ur-Nammu király megalkotott egy korai, 32 szakaszból álló büntetőtörvénykönyvet. Másik fontos korai büntetőjogi emlék Hammurapi törvényoszlopa, amely a babiloni jog alapját alkotta. Ám ezek egyike sem különítette el a büntető normákat a polgári jogi szabályoktól. A római XII táblás törvények szintén vegyítették a büntető- és civil jogi szabályozási témaköröket, például a rablást birtokháborításként kezelték, és pénzbeli reparációt írtak elő.
A modern büntetőjog alapjai
Büntetőjogi iskolák
Az egyes büntetőjogi iskolák között markáns felfogásbeli különbségek mutathatók ki, elsősorban a felelősség megalapozásának kérdésében. Eszerint beszélhetünk determinista, vagy indeterminista felfogásokról. Mai büntetőjogunkra legnagyobb hatást a Franz von Liszt vezette közvetítő iskola tételei gyakoroltak.
Klasszikus iskola A más néven dogmatikus, vagy tett- büntetőjogi iskola előfutára Cesare Beccaria volt. A klasszikus iskola a büntetőjog feladatának az írott jog értelmezését, magyarázatát tekintette. A klasszikus iskola a tett-büntetőjogi iskola alapja. Főbb tanításai között említhető a nullum crimen sine lege elve, a felelősséget a bűnelkövető szabad akaratát alapul véve határozza meg (indeterminizmus), ezzel összefüggésben erkölcsi felelősségét hangoztatja. Tanítása szerint a büntetésnek a bűntett súlyához kell igazodnia (proporcionalitás).
Kriminál - antropológiai iskola Vezéralakja Cesare Lombroso börtönorvos volt. Megalkotója a született bűnelkövető fogalomnak: elítéltek körében végzett empirikus vizsgálatai nyomán úgy találta, hogy a bűnelkövetők külső testi jelek (stigmák) illetve a koponya sajátos felépítése alapján azonosíthatóak. Az ezen alapuló elmélete szerint az ezen stigmákkal bíró emberek született bűnelkövetők, a bűnözői hajlamot születésüktől kezdve magukban hordozzák, és ez a hajlandóságuk öröklődik. A bűnözést tehát egy meghatározott kör, a született bűnelkövetők tevékenységének vélte. Bár Lombroso az idők folyamán többször revideálta álláspontját, a született bűnelkövetőkről alkotott következtetését haláláig fenntartotta. Kritikaként fogalmazható meg az iskolával szemben, hogy tételei alapot adhattak a legszélsőségesebb fajirtások igazolására, azonban érdemének tekinthető, hogy a klasszikus iskola tett-központú szemléletével szemben ráirányította a figyelmet a tettes, az elkövető személyében rejlő sajátosságokra.
Kriminál – szociológiai iskola Az antropológiai iskola kritikájaként, bizonyos tekintetben ellenirányzataként született. Tanítása szerint az embert a társadalmi környezet formálja bűnözővé. A bűnözés okai azokban a társadalmi tényezőkben keresendő, melyek az embert bűnözővé formálják. Tehát, a kriminál-antropológiai iskolával megegyezően, ez az iskola is az elkövető személyét helyezi előtérbe, ám a genetikai, veleszületett okok helyett a társadalmi környezet hatásait hangsúlyozza.
A „harmadik” iskola Raffaele Ferri jogtudós nézetei alapján felállt "harmadik iskola" szerint a bűnözésnek az elkövetőben rejlő okai és kívülálló okai egyaránt vannak. A kedvezőtlen társadalmi feltételekre adott reakció egyénenként változik. Lényegében ez az iskola a kriminál-antropológiai és a kriminál-szociológiai iskola tanításait ötvözi, indeterminista szemléletet képvisel. Büntetés helyett intézkedésekről beszél, az elkövetőt ki kell vonni a társadalomból, de ezt voltaképpen nem tekinti büntetésnek. Az intézkedés az iskola szerint nem megtorlása a tettnek, hanem az elkövető átalakítását célzó módszer. Az intézkedés alkalmazásánál a kiindulópont az, hogy az ember nevelhető, átalakítható. Az intézkedés mindig határozatlan időre szól, megszüntetése kérdésében a foganatosító szerv véleménye az irányadó. Az iskola kritikusai (például Magyarországon Földvári József) azonban kihangsúlyozzák, hogy amennyiben a büntetést, mint fogalmat elvetjük, az elkövetőt nem, csak a tettet minősítjük, azzal egyszersmind lemondunk az elkövetővel szembeni erkölcsi helytelenítésről, amely végső soron a büntetőjog felszámolását eredményezné. Egy ilyen lépést azonban a tudomány jelenlegi állása semmivel nem indokol.
A közvetítő iskola A Franz von Liszt nevéhez fűződő közvetítő iskola 1883-ban alakult meg. A tett- és tettes büntetőjogi iskolák között kísérli meg közvetítő álláspont felállítását. Megkülönbözteti az első ízben bűncselekményt elkövetőket és a visszaesőket. Az első ízben bűnözőkkel szemben a klasszikus iskola szerinti tett-arányos büntetést, míg a visszaesőknél intézkedést javasol alkalmazni. Kihangsúlyozza a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvei alkalmazásának fontosságát. Az iskola foglalkozik külön először az elmebeteg bűnözőkre és a fiatalkorúakra vonatkozó külön szabályozás kérdéseivel.
Neoklasszikus iskola Az új társadalmi irányzat (neoklasszikus iskola) a második világháború után jelent meg, részben anyagi jogi, részben eljárásjogi szempontokat tárgyalva. Az egyén erkölcsi felelősségét emeli ki és humánus jelszavakat hangoztat. Prevenciós szemléletű: elsősorban a bűncselekmény elkövetésének a megelőzésére és az elkövető társadalomba való visszavezetésére (rehabilitáció) helyezi a hangsúlyt. Kihangsúlyozza, hogy a büntetőeljárás során alapvető jelentősége van az elkövető személyiségének vizsgálatának, ezért a nyomozás szakaszában pszichológus szakértő bevonását tartja szükségesnek. Mindezek az egyénnel szembeni legmegfelelőbb büntetés kiszabása miatt indokoltak.
Alapelvek A büntetőjog egészét átható elvi tételeket nevezzük a büntetőjog alapelveinek.
Az ártatlanság vélelme jelenti azt, hogy amíg az elkövető bűnösségét jogerős ítélet nem állapítja meg, vele szemben nem lehet a bűnösséghez rendelt jogkövetkezményeket alkalmazni. Fontos kiemelni, hogy ezen alapelv – a köznyelvben elterjedt értelmezéssel szemben – nem azt jelenti, hogy ártatlannak vélnénk a bűncselekmény feltételezett elkövetőjét, hiszen ha valakit ártatlannak vélelmezünk, okunk sincsen arra, hogy vele szemben eljárást folytassunk. A gyanúsított esetében éppen azért indul eljárás, mert alapos okkal feltételezhető, hogy a bűncselekményt ő követte el. Ennek a feltételezésnek a bizonyítása a nyomozati, bírósági eljárás célja. Az ártatlanság vélelme tehát az csupán az alaki jogkövetkezményekre vonatkozik.
A nullum crimen sine lege jelentése: nincs bűncselekmény törvény nélkül. A nullum crimen sine lege jelenti azt, hogy amit törvény nem nyilvánít büntetendőnek, azt nem lehet bűncselekménynek tekinteni.
A nulla poena sine lege jelentése: nincs büntetés törvény nélkül. A nullum crimen elvéhez kapcsolódóan, a nulla poena elve azt mondja ki, hogy a bűncselekményekre csakis a törvényben meghatározott büntetési tételek alkalmazhatóak. Jelenti ez azt is, hogy ezeket a büntetéseket is csak a törvényben szabályozott módon lehet alkalmazni.
A két elvhez négyféle alkalmazási szabály társul:
Nullum crimen/nulla poena sine lege praevia: a visszaható hatály tilalma
Nullum crimen/nulla poena sine lege certa: a határozottan megfogalmazott törvények követelménye
Nullum crimen/nulla poena sine lege scripta: az írott törvények követelménye
Nullum crimen/nulla poena sine lege stricta: a normaszöveghez való kötöttség elve
Az analógia tilalma Az analógia problémáját az a helyzet veti fel, mikor a törvényhozó két hasonló életviszony közül az egyiket szabályozta, míg a másikat szabályozás nélkül hagyta, és a jogalkalmazó a nem szabályozott életviszonyra – a hasonlóság okán – a másik, szabályozott életviszonyra vonatkozó szabályozást alkalmazza. Ez azonban ellentétes lenne a büntetőjog másik elvével, a nullum crimen elvével, mely szerint amit a törvényhozó nem minősített törvényben bűncselekménynek, azt nem lehet bűncselekménynek tekinteni. Ezért a büntetőjogban bármiféle analógia alkalmazása tilalmazott.
Anyagi jogi legalitás elve Ez az alapelv a biztosítéka annak, hogy az elkövetőt is megillessék mindazok a jogok, amelyeket az adott állam magasabb rendű szabályozása, s nemzetközi jog emberi jogokként elismernek. Megjelenése alapvetően a felvilágosodás idejéhez köthető. Napjainkban esetleges korlátozása vethet fel kérdéseket (pl. terrorcselekmények esetében).
Szubszidiaritás elve Annak a követelménye, hogy büntetőjog alapvetően ultima ratio legyen, csak akkor kerüljön sor, mintegy szubszidiárius, kisegítő jelleggel az alkalmazására, ha más jogágban található eszközökkel a büntetőjog által védett életviszonyok védelme nem megoldható. Ezen alapelv érvényesülésének előfeltétele az is, hogy az egyes jogágak szankciórendszerükben egymásra épüljenek. Az alapelv szűkebb értelmezése magában foglalja azt is, hogy a büntetőjogi eszközökön belül is először az enyhébb eszközök alkalmazására kerüljön sor.
Bűnfelelősség alapelve, nulla poena sine culpa Tartalmazza azt, hogy csakis a bűnösen tanúsított magatartásért legyen felelősségre vonható az elkövető. Az elven belül két dogmatikai felfogás mutatható ki:
Az elkövető bűnössége a cselekmény minősítését határozza meg. Ez a változat elterjedt jelenleg Magyarországon.
Az elkövető bűnössége meghatározza a büntetés mértékét. Ez a változat főként a nyugat-európai jogrendszereket jellemzi.
A két felfogás között közeledés figyelhető meg az utóbbi időben.
Felelősség differenciáltságának elve Az alapelv számos ponton tettenérhető a jogi szabályozásban (pl. bűncselekmények bűntettekre és vétségekre osztása, fiatalkorú és felnőttkorú bűnelkövető közötti különböztetés stb.).
A büntetőjog ultima ratio jellege Lényege, hogy a büntetőjogot csak akkor lehet alkalmazni, ha rajta kívül más, enyhébb eszközök nem vehetők igénybe vagy eredménytelenek. A büntetőjog tehát csak kisegítő jellegű lehet, a legvégső esetben a legutolsó eszköz. Ezt az elvet az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) Ab. határozatában el is ismerte.
Jogszabálytan A büntetőjog forrásai A büntetőjog forrásai lehetnek:
Nemzetközi szerződés: Magyarország, az Alaptörvényben vállalt kötelezettségének megfelelően biztosítja a vállalt nemzetközi kötelezettségek betartását, megteremti a belső jog összhangját. Mindez jelentősen kihathat a büntetőjogra is, például a halálbüntetést elvető nemzetközi kötelezettségvállalás formájában
Magyarország Alaptörvénye
Az Alkotmánybíróság határozatai, azok rendelkező része tekintetében, mivel jogszabályokat semmisítenek meg (az indoklás nem jogforrás)
A hatályos büntető törvénykönyv, az 1978. évi IV. törvény. A bűncselekményeket, a büntetéseket, a büntetés-végrehajtást és a büntetőeljárást, a nullum crimen és a nulla poena elveinek megfelelően csak törvényben lehet szabályozni.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletei, amelyek még hatályban vannak (így a Btk-át hatályba léptető Btké)
Rendeletek, egyéb alacsonyabb szintű jogszabályok, amennyiben azok keretjogszabályokat töltenek ki (pl. a KRESZ)
A Kúria határozatai, elvi döntései és irányelvei (bár ezek nem igazi források, sokkal inkább jogértelmezési iránymutatások új tényállásokat nem fogalmazhatnak meg, nem folytathatnak kriminalizációs tevékenységet)
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának állásfoglalásai, bár nem bírnak ugyan jogforrási erővel, de hatásuk az igazságszolgáltatásra tagadhatatlan. A szokásjog jogforrási erejét modern államok büntetőjogában semmiképpen sem ismerhetjük el (történelmileg jelentős hatása volt). Érdekes problémát vetnek fel a keretjogszabályok: a nullum crimen elvének megfelelően csakis az lehet bűncselekmény, amit törvény annak minősít. A keretjogszabályok azonban lehetőséget adnak ennek az elvnek az áttörésére: például egy árdrágítási büntetőügyben attól függhet a bűncselekmény megvalósulásának kérdése, hogy egy kapcsolódó jogszabály miként állapítja meg a büntetendő árdrágítás mértékét. Ez a kapcsolódó jogszabály azonban törvénynél alacsonyabb szintű is lehet, például miniszteri rendelet. Ezért a jogtudomány álláspontja szerint az ilyen fajta keretjogszabályok ellentétesek a nullum crimen elvével. Ahogy Földvári József jogtudós fogalmaz: „lehet, hogy nehézkes, de nincs más út, mint a külön törvény alkotása.”
A büntető törvény A büntető törvény hatálya Időbeli hatály: a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.
A ma is hatályos Btk.-t az 1979. évi 5. tvr. léptette hatályba 1979. július 1-jével kezdődően.
Területi és személyi hatály: a magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre, valamint a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. Továbbá a magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy légi járművön elkövetett bűncselekményre is.
A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekményre is, ha az a magyar törvény szerint bűncselekmény, és az elkövetés helyének joga szerint is büntetendő; vagy állam elleni bűncselekmény (kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést); vagy emberiség elleni bűncselekmény; esetleg olyan bűncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerződés írja elő. A büntetőeljárás megindítását ezekben az esetekben a legfőbb ügyész rendeli el.
A büntető törvény szerkezete A Büntető Törvénykönyv két jól elkülöníthető részből épül fel. Az Általános Rész tartalmazza azokat az alapelveket, definíciókat, szabályozásokat, amelyek minden bűncselekmény elkövetése esetében felmerülhetnek. A Különös Rész tartalmazza az egyes bűncselekmények felsorolását, valamint az Általános Részben meghatározott körülményekkel való minősítést.
Általános rész
A büntető törvény hatálya
A bűncselekmény és az elkövető
A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai
Büntetések és intézkedések
A büntetés kiszabása
Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól
A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések
A katonákra vonatkozó rendelkezések
Értelmező rendelkezések
Különös Rész
Az állam elleni bűncselekmények
Az emberiség elleni bűncselekmények
A személy elleni bűncselekmények
A közlekedési bűncselekmények
A házasság, a család, az ifjúság, és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények
Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények
A hivatali bűncselekmények
A közrend elleni bűncselekmények
A gazdasági bűncselekmények
A vagyon elleni bűncselekmények
A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények
A katonai bűncselekmények
A büntető törvény értelmezése A jogszabály értelmezésének célja a jogszabályban megnyilvánuló törvényhozói akarat pontos tartalmának a megállapítása, ami a büntető jogszabályok helyes alkalmazásának alapvető feltétele.
A jogszabály értelmezésnek két alapvető tétele:
Az értelmezésnél a törvényesség követelménye sérthetetlen. A jogszabály értelmezése során soha nem lehet a törvény szövegével ellentétben álló következtetésre jutni.
Az értelmezés soha nem válhat jogalkotássá; az értelmezés nem mehet túl a törvényhozói akarat feltárásán.
A értelmezés módszerei:
1.nyelvtani: A nyelvtani vagy grammatikai értelmezés során az értelmezést végző a jogszabály tartalmát a nyelvtan szabályinak segítségével kísérli meg feltárni.
2.logikai: logikai értelmezés esetén a formális logika szabályai alkalmazandóak. Példa lehet a logikai értelmezésre a kevesebbről a többre következtetés, miszerint ha viszonylag enyhébb bűncselekmény büntetendő, büntetendő a nála súlyosabb is, vagy ennek ellenkezője, többről a kevesebbre: ha a súlyosabb eset nem von maga után büntetést, akkor logikailag az enyhébbnek sem szabade.
3.rendszertani: ennek két válfaja a horizontális és a vertikális értelmezés. Horizontális értelmezésnél a büntetőjogszabály a jogrendszerben elfoglalt helyéből vonnak le következtetést a tartalmára nézve. A vertikális értelmezés esetében az értelmezési folyamatot a teljes jogrendszer figyelembevételével végzik: más jogágban, vagy a jogforrási hierarchiában más helyen elhelyezkedő normákat is bevonnak az értelmezési folyamatba.
4.történeti: a jogszabály keletkezésének és fejlődésének történelmi, társadalmi körülményeiből következtet annak valós tartalmára.
5.célszerinti (teleologikus): a jogi norma szabályozásának célját veszi alapul a jogalkotó akaratának feltárásához.
Az értelmezés alanya bárki lehet, aki a jogszabály értelmezését végzi. Abból a szempontból azonban, hogy az értelmezésnek közkötelező ereje van-e, a következő kategóriák állíthatók fel az értelmezés alanyai szerint:
1.Jogalkotói értelmezés: ebben az esetben a jogszabály értelmezését maga a jogalkotó szerv végzi el. Ennek közkötelező ereje van: az így megállapított jogszabály értelme mindenkire nézve kötelező. Kiemelendő azonban, hogy a törvényekhez kapcsolódó miniszteri indoklás nem tartozik e körbe, az fajtáját tekintve jogirodalmi értelmezés.
2.Jogalkalmazói értelmezés: a büntető ügyekben eljáró nyomozó hatóság, ügyészség és bíróság végzi. Ennek is közkötelező ereje van, de csak abban a konkrét ügyben, amelyre vonatkozik.
3.Tudományos (jogirodalmi) értelmezés: Közkötelező ereje egyáltalán nincs, azonban a jogtudomány művelői által végzett jogszabályértelmezések a jogalkotói és jogalkalmazói munkát nagyban segítik. A tudomány feladata, hogy a törvényileg meg nem állapított fogalmakat meghatározza, kidolgozza, vagy pontosítsa.
Az értelmezés eredménye lehet:
1.Megállapító: abban az esetben, amikor az értékelést igénylő tényállási elemek meglétéről vagy hiányáról kell dönteni, a jogszabály alkalmazási köre egybeesik a látszólagossal.
2.Megszorító: amikor a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál szűkebben állapítják meg. .
3.Kiterjesztő: ebben az esetben a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál tágabban állapítják meg.
Analógiáról beszélünk akkor, amikor valamely emberi magatartást a jogszabály nem szabályoz, csak egy hozzá hasonló magatartást, és a jogalkalmazó az erre vonatkozó jogszabályt alkalmazza a nem szabályozott, de hozzá hasonló magatartásra is. A jogalkalmazó ebben az esetben a jogszabály alkalmazási körét olyan esetre terjeszti ki, amelyre az nem vonatkozik.
A büntetőjogban soha nem kerülhet sor analógiai alkalmazására, amely a büntetőjog egyik alapelvéből, a nullum crimen sine lege elvéből eredő alaptétel.
A bűncselekmény tana
A bűncselekmény fogalma. Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény vétség.
Társadalomra veszélyesség Btk. 10. § (2) Társadalomra veszélyes az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.
Tényállásszerűség Hogy megállapíthassuk, bűncselekmény történt-e, elsősorban meg kell vizsgálni, a cselekmény kimerítette-e bármely törvényi tényállás kereteit, mivel a bűncselekménynek mindig tényállásszerű cselekménynek kell lennie. A törvényi tényállás azoknak a tényeknek halmaza, melyeket a különös részi büntetőnorma tartalmaz és a tettes valósít meg. A törvényi tényállás nem értékel, azonban objektív (a magyar jogrendszerben a társadalomra veszélyesség) és szubjektív (tettes-tudati ismérvek: szándékosság-gondatlanság) elemeket egyaránt tartalmaz. Az Általános rész szabályai közül kizárólag azok vesznek részt a tényállásszerűség befolyásolásában, melyekre a törvényi tényállás utal (például a magyar jogrendszerben a gondatlanság büntetendőségére a Btk. mindig külön utal).
Bűnösség A bűnösség a Btk szerint elsősorban: a szándékosság és gondatlanság (pszichológiai felfogás), míg az axiológiai, vagyis érték elvű felfogásnál az érték ítéleten van a hangsúly, tehát azon, hogy az elkövetőnek felróható a cselekmény. Bűnösség hiányában a büntetőjogi felelősség megállapítására nem kerülhet sor. Ugyanis, ha az elkövető bár elkövette a Bütető törvény különös részi tényállásában megfogalmazottakat, és a jogellenesség sem állapítható meg, tehát van védett jogtárgy amelyet sért a cselekmény, de nincs bűnösség, tehát sem gondatlanság, sem szándékosság nem áll fenn, akkor az elkövető nem büntethető.
A bűncselekmény A bűncselekmény az a szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett cselekvés, amely veszélyes a társadalomra és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendelheti. A bűncselekmény három eleme tehát:
-Tényállás szerűség (büntetendőség) -Társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség) -Bűnösség (szándékosság/ gondatlanság).
Bármely elem hiányzik, nem beszélhetünk bűncselekményről.
A büntetés A bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. Büntetést kizárólag bűncselekmény elkövetése miatt, törvényes eljárásban szabhat ki a bíróság
Büntetések 2010. május elsejétől átalakult a szankciórendszer. Addig ugyanis főbüntetések, mellékbüntetések, és intézkedések léteztek. Az új rendszer némiképp átalakította ezt a szisztémát, a főbüntetéseket ugyanis átnevezte büntetésekké, és a mellékbüntetések közül többet áthelyezett ide. Mellékbüntetéseket önállóan nem lehet kiszabni, korábban erre lehetőség volt.
Szabadságvesztés (határozott ideig vagy életfogytig)
Közérdekű munka
Pénzbüntetés
Foglalkozástól eltiltás
Járművezetéstől eltiltás
Kiutasítás
Ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor van lehetőség szabadságvesztés helyett a többi büntetési nem valamelyikének kiszabása, akár egyszerre több is.
A 2004. évi III. törvény értelmében a halálbüntetést minden körülmények között véglegesen eltöröltük. 1984 és 1993 között pedig létezett az ún. szigorított javító-nevelő munka.
Mellékbüntetések
Közügyektől eltiltás
Kitiltás
Az ide tartozó szankciók köre 2010 májusától átalakult, s a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, és a kiutasítás immár büntetés lett. A pénzmellékbüntetést pedig hatályon kívül helyezték.
A 2001. évi CXXI. törvény hatálybalépéséig a vagyonelkobzás is mellékbüntetés volt, azonban azóta átkerült az intézkedések körébe.
Intézkedések
Megrovás
Próbára bocsátás
Kényszergyógykezelés
Elkobzás
Vagyonelkobzás
Pártfogó felügyelet
Jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések (jogi személy megszüntetése, jogi személy tevékenységének korlátozása, pénzbírság)
Fiatalkorúakkal szemben javítóintézeti nevelés
1974 és 1989 között létezett az ún. szigorított őrizet is, mely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1978 és 2010 között pedig létezett az alkoholisták kényszergyógyítása, mely szintén nem volt alkalmas céljának elérésére, ezért megszüntették. Érdekesség, hogy ezen törvényi rendelkezés kiterjedt volna a kábítószerélvező személyek kényszergyógyítására is, az 1987. évi III. törvény alapján azonban egy külön jogszabály rendelkezett volna erről, amely soha nem született meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése