Alapismeretek az Európai Unióról
Az Európai Unió egyedülálló gazdasági és politikai partnerség, mely 27 európai ország között jött létre. Tagországainak összterülete a kontinens nagy részét magában foglalja.
Az EU a második világháború után jött létre. Az integráció első lépései a gazdasági együttműködés megerősítésére irányultak abból a megfontolásból, hogy az egymással kereskedelmet folytató országok között kialakuló gazdasági egymásrautaltság csökkenti az esetleges konfliktusok kirobbanásának valószínűségét. Ennek eredményeként 1958-ban megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK). A gazdasági együttműködés kezdetben hat ország – Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország – között bontakozott ki. Azóta létrejött a hatalmas egységes piac, melynek kiépítése napjainkban is folytatódik, hogy a benne rejlő lehetőségeket a lehető legjobban kamatoztatni lehessen.
A kezdetben kizárólag gazdasági téren elindított integráció ma már a fejlesztési segélyezéstől a környezetvédelemig a szakpolitikai területek mindegyikét átíveli. Ezt a változást tükrözte, hogy 1993-ban az Európai Gazdasági Közösség helyébe az Európai Unió (EU) elnevezés lépett.
Az EU létrejöttének köszönhetően Európában az utóbbi fél évszázadot a béke, a stabilitás és a jólét jellemezte, nőtt az életszínvonal, és megszületett a közös európai valuta. Azáltal, hogy az uniós tagországok között megszűnt a határellenőrzés, a kontinens legnagyobb részén szabadon lehet utazni. Ezenfelül az uniós polgárok jóval könnyebben tartózkodhatnak és vállalhatnak munkát más uniós országokban.
Az EU működésének alapelve a jogállamiság. Ez azt jelenti, hogy tevékenysége minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseket alapul. Ezek a kötelező erejű megállapodások határozzák meg az egyes tevékenységi területekkel kapcsolatos uniós célokat.
Az EU egyik legfőbb célja, hogy az emberi jogok védelmét mind az Unión belül, mind a világ többi részén előmozdítsa. Emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – ezek az Európai Unió alapértékei. 2009, azaz a Lisszaboni Szerződés aláírása óta ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája foglalja össze egyetlen dokumentumban. Az uniós intézményeknek kötelességük ezeket a jogokat tiszteletben tartani, és ugyanez vonatkozik a tagállami kormányokra is mindazokban az esetekben, amikor uniós jogszabályokat alkalmaznak.
Az egységes piac az EU fő gazdasági motorja, amely lehetővé teszi az Unión belül az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását, illetve a személyek szabad mozgását. Az EU számára ezért fontos célkitűzést jelent az is, hogy ezt a rendkívül értékes erőforrást továbbfejlesztve biztosítsa, hogy az európai polgárok a legteljesebben ki tudják aknázni a benne rejlő lehetőségeket.
Az EU továbbra is kiemelt figyelmet fordít arra, hogy miközben új tagországokkal bővül, intézményei átláthatóbbá és demokratikusabbá váljanak. A közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre egyre bővül, egyre nagyobb szerephez jutnak a tagállami parlamentek is, amelyek szorosan együttműködnek az európai intézményekkel, az európai polgárok pedig egyre több módon vehetnek részt a politikai döntéshozatalban.
Az EU egyedülálló intézményi struktúrával rendelkezik:
· A tagállamok és az EU vezetői az Európai Tanács keretében határozzák meg az átfogó uniós prioritásokat.
· A Európai Parlament közvetlenül megválasztott képviselői az európai állampolgárokat képviselik.
· Az EU egészének érdekeit az Európai Bizottság képviseli, amelynek tagjait a tagállami kormányok nevezik ki.
· A tagállami kormányok érdekképviseleti intézménye az Európai Unió Tanácsa.
Irányvonal kijelölése
Az EU átfogó politikai irányvonalát az Európai Tanács határozza meg, jogalkotási feladatokat azonban nem lát el. Elnöke (aki jelenleg Herman Van Rompuy) és tagjai (a tagállamok állam-, illetve kormányfői és a Bizottság elnöke) legalább félévente egyszer több napra összeülnek.
Jogalkotás
Az uniós jogalkotás három intézmény feladata. Ezek:
· Az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott és őket képviselő Európai Parlament.
· Az Európai Unió Tanácsa, amely az egyes tagállamok kormányait képviseli. A Tanács elnökségét felváltva tölti be egy-egy tagállam.
· Az EU egészének érdekeit képviselő Európai Bizottság.
E három intézmény a rendes jogalkotási (régebben együttöntési) eljárás keretében fogadja el az Unió-szerte alkalmazandó szakpolitikákat és jogszabályokat. Az alapelv az, hogy a Bizottság új jogszabályokat javasol és a Parlament, valamint a Tanács elfogadja őket. A végrehajtásért a Bizottság és a tagállamok felelnek. A jogszabályok megfelelő alkalmazásának és végrehajtásának biztosítása a Bizottság feladata.
Döntéshozatal az EU-ban – bővebben az uniós jogszabály-alkotási eljárásokról
Egyéb uniós intézmények
Az Unió működésében alapvető szerepet játszik az alábbi két intézmény is:
· a Bíróság, amely elősegíti a jogszabályok érvényre juttatását
· a Számvevőszék, amely az Unió tevékenységeinek finanszírozását ellenőrzi
Valamennyi uniós intézmény hatásköreit és feladatait a Szerződések határozzák meg, amelyek az EU összes tevékenységének az alapját képezik. Ugyancsak e szerződések állapítják meg az uniós intézmények által követendő szabályokat és eljárásokat is. A Szerződéseket valamennyi uniós ország állam-, illetve kormányfői elfogadták, tagállami parlamentjeik pedig ratifikálták.
Az EU-nak számos egyéb intézménye és intézményközi szerve van, amelyek különleges szerepet töltenek be:
· Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a civil társadalmat, a munkáltatókat és az alkalmazottakat képviseli.
· A Régiók Bizottsága a regionális és a helyi hatóságokat képviseli.
· Az Európai Beruházási Bank az EU beruházási projektjeit finanszírozza, és az Európai Beruházási Alapon keresztül segítséget nyújt a kisvállalkozásoknak.
· Az Európai Központi Bank az európai monetáris politikáért felelős.
· Az Európai Ombudsman megvizsgálja az uniós intézmények és szervek hivatali visszásságaival kapcsolatban beérkezett panaszokat.
· Az Európai Adatvédelmi Biztos felügyeli az emberek személyes adatainak tiszteletben tartását.
· A Kiadóhivatal tájékoztatókat tesz közzé az Unióról.
· Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal toborozza az Unió intézményeinek és egyéb testületeinek munkatársait.
· Az Európai Közigazgatási Iskola konkrét témakörökkel kapcsolatban képzéseket biztosít az EU munkatársainak.
· Számos szakosított ügynökség és decentralizált szerv lát el meghatározott technikai, tudományos és igazgatási feladatokat.
· Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (jelenleg Catherine Ashton) munkáját segíti. A főképviselő elnökli a Külügyek Tanácsát, ő felel a közös kül- és biztonságpolitikáért, illetve biztosítja az EU külső fellépéseinek egységességét és koordinációját.
Az Európai Parlament tagjai – az uniós választópolgárok által ötévente közvetlenül megválasztott képviselők – a polgárok érdekeit képviselik. A Parlament az Európai Unió Tanácsa (röviden: a Tanács) mellett az Unió egyik legfontosabb jogalkotó intézménye.
A Parlament három fő feladatot lát el. Ezek a következők:
· a Tanáccsal együtt megvitatja és elfogadja az európai jogszabályokat
· a demokratikus működés biztosítása érdekében ellenőrzi a többi uniós intézményt, különösen a Bizottságot
· a Tanáccsal együtt megvitatja és elfogadja az uniós költségvetést
Az Európai jogszabályok elfogadása
A Parlament számos területen – ilyen például a fogyasztó- és környezetvédelem – a tagállami kormányokat képviselő Tanáccsal együttműködve dönt az uniós jogszabályok tartalmáról, és fogadja el azokat hivatalosan. A folyamat neve rendes jogalkotási eljárás (régebbi nevén együttdöntési eljárás).
A Lisszaboni Szerződés kibővítette azoknak a szakpolitikáknak a körét, amelyekre a rendes jogalkotási eljárás vonatkozik, és így a Parlament nagyobb hatáskört kapott a jogszabályalkotás terén, többek között a mezőgazdaság, az energiapolitika, a bevándorlás és az uniós alapok területén.
Ezen túlmenően más fontos döntéseknél is szükség van a Parlament hozzájárulására. Példaként említhető az újabb országok felvétele az Európai Unióba.
Demokratikus felügyelet
A Parlament többféleképpen is befolyást gyakorol a többi európai intézményre.
Az új Bizottság kinevezésekor a 27 uniós tagállam által jelölt 27 biztos csak a Parlament hozzájárulása esetén léphet hivatalba. Ha az Európai Parlament képviselői nem fogadják el valamelyik biztosjelöltet, a testületet egészének kinevezését elutasíthatják.
A Parlament emellett lemondásra szólíthatja fel a Bizottságot annak hivatali ideje alatt. Ezt bizalmatlansági indítványnak nevezik.
A Parlament a Bizottság felett a bizottsági jelentések megvizsgálása és a biztosok meghallgatása útján gyakorol ellenőrzést. A parlamenti bizottságok ebben fontos szereppel bírnak.
A képviselők megvizsgálják a polgárok petícióit, és vizsgálóbizottságokat hozhatnak létre.
Amikor a tagállami vezetők az Európai Tanács csúcstalálkozói keretében üléseznek, a Parlament véleményt nyilvánít a napirendi témákról.
A költségvetés felügyelete
A Parlament az Európai Unió Tanácsával együtt fogadja el az Unió éves költségvetését.
A Parlament egyik bizottsága felügyeli a költségvetési kiadásokat, és évente értékeli, hogy a Bizottság hogyan gazdálkodott az előző évi költségvetéssel.
Összetétel
Az egyes országok nagyjából a népességük arányában részesülnek a képviselői mandátumokból. A Lisszaboni Szerződés a képviselők számát országonként 6–96 főben határozta meg.
Mivel a jelenlegi parlamenti képviselőket még a szerződés hatálybalépése előtt választották meg, a képviselői helyek számát a következő parlamenti választásokkor ki kell igazítani. Németország pl. 99 képviselő helyett csak 96-ot küldhet majd az Európai Parlamentbe, míg a máltai képviselők száma 5-ről 6-ra nő.
A képviselők politikai hovatartozás, nem pedig állampolgárság szerint alkotnak csoportokat.
Székhely
Az Európai Parlament munkája három helyszínen zajlik: Brüsszelben (Belgium), Luxembourgban és Strasbourgban (Franciaország).
Luxemburg ad otthont az adminisztrációs irodáknak (más néven a „Főtitkárságnak”).
A Parlament egésze Strasbourgban és Brüsszelben ülésezik (plenáris ülések). Bizottsági ülésekre szintén Brüsszelben kerül sor.
Az EU Tanácsa néven ismert intézmény keretében az egyes uniós országok miniszterei üléseznek jogszabályok elfogadása és a szakpolitikák összehangolása céljából.
Ez az intézmény nem tévesztendő össze az alábbiakkal:
· Európai Tanács – egy másik uniós intézmény, amelynek keretében az uniós vezetők évente körülbelül négy alkalommal találkoznak az EU politikai prioritásainak a megvitatása céljából
· Európa Tanács – nem uniós szerv.
Tevékenységek
Uniós jogszabályok elfogadása.
Az uniós tagállamok átfogó gazdaságpolitikájának összehangolása.
Az EU és más országok között létrejövő megállapodások aláírása.
Az EU éves költségvetésének jóváhagyása.
Az EU kül- és védelmi politikájának kidolgozása.
A tagállami bíróságok és rendőri erők közötti együttműködés összehangolása.
1. Uniós jogszabályok elfogadása
A Tanács és a Parlament együtt dönt a Bizottság által javasolt új uniós jogszabályokról.
2. A gazdaságpolitika összehangolása
Az uniós tagállamok úgy határoztak, hogy átfogó európai gazdaságpolitikát tartanak szükségesnek, amelyet az egyes országok gazdasági és pénzügyminiszterei koordinálnak.
A célkitűzések sorában szerepel a foglalkoztatás bővítése, az oktatási, az egészségügyi és a jóléti rendszerek fejlesztése is. Habár saját politikáját illetően minden egyes ország maga felelős, együttesen közös célokról állapodhatnak meg, és tanulhatnak a másik tapasztalataiból.
3. Nemzetközi megállapodások aláírása
A Tanács az EU nevében különféle tárgyú megállapodásokat ír alá, például a környezet, a kereskedelem, a fejlesztés, a textilipar, a halászat, a tudomány, a technológia és a közlekedés területén.
4. Az EU költségvetésének jóváhagyása
Az Unió éves költségvetéséről a Tanács és az Európai Parlament együttesen határoz.
5. Kül- és védelmi politika
A nemzeti kormányok ezeken a területeken független ellenőrzést gyakorolnak, azonban közösen egy együttes kül- és védelmi politika (vagyis közös kül- és biztonságpolitika) kialakítására törekszenek. A Tanács ennek az együttműködésnek a legfőbb fóruma.
Az EU-nak nincs hadserege. Ahhoz azonban, hogy gyorsabban reagálhasson a nemzetközi konfliktusokra és a természeti katasztrófákra, egyes uniós országok csapatokat biztosítanak egy gyorsreagálású haderő keretében, amelynek szerepe a humanitárius munkára, a mentésre és a békefenntartásra korlátozódik.
6. Igazságszolgáltatás
Az uniós polgároknak az EU egész területén egyformán hozzá kellene férniük az igazságszolgáltatáshoz. A Tanács keretében az igazságügyi miniszterek annak biztosítására törekednek, hogy az egy-egy uniós országban meghozott bírósági ítéleteket – például a házasság felbontásával kapcsolatban – valamennyi másik uniós tagállamban elismerjék.
Az igazságügyi és a belügyminiszterek koordinálják az Unió külső határaival kapcsolatos stratégiát, valamint a terrorizmus és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelmet.
A Tanács tagjai
A Tanácsnak nincsenek állandó tagjai. A Tanács egyes üléseire minden tagállam a megvitatandó szakpolitikai területért felelős miniszterét küldi, például egy környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó ülésre a környezetvédelmi minisztert. Ezt az ülést ezért Környezetvédelmi Tanácsnak nevezik.
Az ülések elnöklete
A külügyminiszteri összetételben ülésező Tanácsnak állandó elnöke van: az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/ashton/index_en.htmFPRIVATE "TYPE=PICT;ALT=English (en)"
A Tanács további ülésein az EU soros elnökségét betöltő ország érintett minisztere elnököl.
Például ha Észtország tölti be a soros elnökséget, akkor a környezetvédelmi miniszteri összetételben ülésező Tanács elnöke az észt környezetvédelmi miniszter lesz.
A Tanács soros elnökségét 2011 és 2020 között betöltő tagállamok
· Magyarország (2011. január–június)
· Lengyelország (2011. július–december)
· Dánia (2012. január–június)
· Ciprus (2012. július–december)
· Írország (2013. január–június)
· Litvánia (2013. július–december)
· Görögország (2014. január–június)
· Olaszország (2014. július–december)
· Lettország (2015. január–június)
· Luxembourg (2015. július–december)
· Hollandia (2016. január–június)
· Szlovákia (2016. július–december)
· Málta (2017. január–június)
· Egyesült Királyság (2017. július–december)
· Észtország (2018. január–június)
· Bulgária (2018. július–december)
· Ausztria (2019. január–június)
· Románia (2019. július–december)
· Finnország (2020. január–június)
Szavazás
Az EU Tanácsa rendszerint minősített többséggel hozza meg döntéseit. A tagállamok szavazatainak száma népességüktől függ, a gyakorlatban azonban a szavazatszámot a kevesebb lakosú országok javára súlyozzák :
· Németország, Franciaország, Olaszország, Egyesült Királyság: 29 szavazat
· Spanyolország, Lengyelország: 27
· Románia: 14
· Hollandia: 13
· Belgium, Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország, Portugália: 12
· Ausztria, Bulgária, Svédország: 10
· Dánia, Írország, Litvánia, Szlovákia, Finnország: 7
· Ciprus, Észtország, Lettország, Luxemburg, Szlovénia: 4
· Málta: 3
ÖSSZESEN: 345
A Tanács minősített többségi szavazással jár el. Minősített többségnek számít, ha
· a 27 uniós tagállam többsége (egyes esetekben kétharmada) támogató szavazatot ad le
· a lehetséges 345 szavazatból legalább 255 szavazatot leadtak
Emellett egy tagállam ellenőrzést is kérhet annak megállapítása céljából, hogy a többség a teljes népesség legalább 62%-át képviseli-e. Ellenkező esetben a javaslatot nem lehet elfogadni.
Kényes kérdésekben - biztonságpolitika, külpolitika, adózás - a Tanács egyhangúan határoz. Ez azt jelenti, hogy egyetlen ország is megvétózhat egy döntést.
2014-től bevezetik a kettős többségre épülő szavazás rendszerét.
Ez azt jelenti, hogy egy javaslatot csak akkor fogadnak el, ha az kétféle módon is többségi támogatást kap: a támogató szavazatok az országok többségét (legalább 15 országot), illetve a teljes uniós népesség többségét (az igennel szavazó országok az uniós népesség legalább 65%-át) képviselik.
Az Európai Bizottság az Európai Unió egyik legfontosabb intézménye. Az EU egészének érdekeit képviseli és támogatja. Új európai jogszabályokra vonatkozó javaslatokat szövegez. Az uniós politikák végrehajtásával és az uniós források elköltésével kapcsolatos mindennapi feladatokat irányítja.
Összetétel
Az egyes uniós tagállamokból kinevezett 27 biztos ötéves hivatali ideje alatt a Bizottság politikai vezetését látja el. Minden biztos az elnök által meghatározott, saját szakpolitikai területért felelős.
Az Európai Bizottság jelenlegi elnöke José Manuel Barroso, aki 2010 februárjában kezdte meg második hivatali idejét.
Az elnököt az Európai Tanács nevezi ki. Szintén a Tanács nevezi ki a többi biztost is, a kinevezett elnökkel egyetértésben.
A biztosok és az elnök kinevezését az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia. Hivatali idejük alatt elszámoltathatóak a Parlament felé, amely egyedül jogosult a Bizottság feloszlatására.
A Bizottság napi működéséről a Bizottság személyzetének tagjai - adminisztrátorok, jogászok, közgazdászok, fordítók, tolmácsok, titkársági alkalmazottak stb. - gondoskodnak, akik főigazgatóságoknak nevezett szervezeti egységek keretén belül dolgoznak.
A "Bizottság" kifejezés egyaránt utalhat a 27 biztosra, az állandó személyzetre, illetve az intézmény egészére.
Célkitűzés
A Bizottság az EU egészének érdekeit képviseli és támogatja. A következő tevékenységek útján felügyeli és hajtja végre az uniós szakpolitikákat:
új jogszabályokra vonatkozó javaslatok benyújtása a Parlamentnek és a Tanácsnak
az EU költségvetésének az irányítása és a finanszírozás elosztása
az uniós jogszabályok végrehajtása (a Bírósággal együtt)
az EU nemzetközi képviselete, például az EU és más országok közötti megállapodásokra vonatkozó tárgyalások lebonyolítása.
1. Új jogszabályokra vonatkozó javaslatok
A Bizottság kezdeményezési joggal bír, vagyis új jogszabályokra tehet javaslatot az EU és polgárai érdekeinek a védelmében. Ezt csak olyan kérdésekkel kapcsolatosan teszi, amelyek nemzeti, regionális vagy helyi szinten nem rendezhetők kielégítően (a szubszidiaritás elve).
Amikor a Bizottság jogszabályra tesz javaslatot, akkor a lehető legtöbb érdek kielégítésére törekszik. A technikai részleteket illetően különféle bizottságok és csoportok útján szakértői konzultációkat folytat. Emellett nyilvános konzultációt is tart.
A Bizottság szervezeti egységei elkészítik az új jogszabályra vonatkozó javaslat tervezetét. Ha a szöveggel a 27 biztos közül legalább 14 egyetért, akkor a tervezetet megküldik a Tanácsnak és a Parlamentnek. A két utóbbi intézmény a tervezet megvitatását és módosítását követően határoz annak jogszabályként történő elfogadásáról.
2. Az EU költségvetésének az irányítása és a finanszírozás elosztása
A Bizottság a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt az EU pénzügyi keretében meghatározza az EU hosszú távú költségvetési prioritásait. Emellett a Parlament és a Tanács általi jóváhagyás céljából elkészíti az éves költségvetést, és felügyeli, hogyan költik el - például az ügynökségek és a nemzeti és regionális hatóságok - az uniós forrásokat. A Bizottság költségvetési gazdálkodását a Számvevőszék ellenőrzi.
A Bizottság kezeli az uniós szakpolitikák (pl. a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés), továbbá egyes programok, például az Erasmus diákcsereprogram finanszírozását.
3. Az európai jogszabályok végrehajtása
A Bizottság a Szerződések őreként ellenőrzi, hogy minden tagállam megfelelően alkalmazza-e az uniós jogot.
Ha álláspontja szerint egy nemzeti kormány elmulasztja az uniós jog alkalmazását, akkor a Bizottság először hivatalos levélben szólítja fel az érintett tagállamot a probléma kiigazítására. Végső soron a Bizottság az ügyet a Bíróság elé utalhatja. A Bíróság szankciókat állapíthat meg, és határozatai kötelezik az uniós országokat és intézményeket.
4. Az EU nemzetközi képviselete
A Bizottság képviseli valamennyi uniós országot például a Kereskedelmi Világszervezeten és más nemzetközi szerveken belül.
Emellett nemzetközi megállapodásokról is tárgyal az EU nevében, ilyen volt például a Cotonoui Megállapodás (az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni fejlődő országok között a segélyezésről és a kereskedelemről).
Székhely
A Bizottság székhelye Brüsszelben és Luxembourgban van, emellett valamennyi uniós országban rendelkezik irodával (képviselet), a világ fővárosaiban pedig delegációkat működtet.
```````````````````````````````````````````````````````````````````````` A Bíróság az uniós jog értelmezésével foglalkozik, hogy biztosítsa annak valamennyi uniós tagállamban történő egységes alkalmazását. Emellett az uniós kormányok és az uniós intézmények közötti jogvitákat rendezi. Magánszemélyek, vállalatok és más szervezetek szintén a Bírósághoz fordulhatnak, ha jogaikat véleményük szerint egy uniós intézmény megsértette.
Összetétel
A Bíróságot uniós tagállamonként egy-egy bíró alkotja.
A Bíróság munkáját nyolc főtanácsnok segíti, akik a Bíróság eljárásait illetően véleményt adnak ki. Munkájukat nyilvánosan és pártatlanul végzik.
Az egyes bírákat és főtanácsnokokat hatéves időtartamra nevezik ki. A megbízatás meghosszabbítható. Az uniós tagállamok kormányai megállapodnak arról, hogy kit kívánnak jelölni.
Ahhoz, hogy a Bíróság kezelni tudja a nagy ügymennyiséget, és hogy a polgárok megfelelőbb jogi védelemben részesülhessenek, a magánszemélyek, vállalkozások és egyes szervezetek által indított eljárásokkal és a versenyjogi ügyekkel a Törvényszék foglalkozik.
Az EU Közszolgálati Törvényszéke az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogvitákkal foglalkozik.
Ügytípusok
A Bíróság az elé terjesztett ügyekben ítélkezik. Az öt legjellemzőbb ügytípus a következő:
előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ilyenkor a nemzeti bíróságok kérik a Bíróságot egy uniós jogkérdés értelmezésére
kötelezettségszegés miatti kereset – az uniós kormányok ellen az uniós jog alkalmazásának elmulasztása miatt
megsemmisítés iránti kereset – olyan uniós jogszabályokat illetően, amelyek a kereset benyújtója szerint sértik az uniós szerződéseket vagy az alapvető jogokat
cselekvés elmulasztása miatti kereset – uniós intézmények ellen kötelező döntéshozatal elmulasztása esetén
közvetlen kereset – magánszemélyek, vállalkozások vagy egyéb szervezetek által uniós döntések vagy intézkedések miatt benyújtott kereset
1. Előzetes döntéshozatali eljárás
Az egyes uniós tagállamokban a nemzeti bíróságok feladata annak biztosítása, hogy az uniós jogot az adott országban megfelelően alkalmazzák. Fennáll azonban annak a kockázata, hogy más-más ország bíróságai másképpen értelmezik az uniós jogot.
Ennek megakadályozását szolgálja az előzetes döntéshozatali eljárás. Ha valamely nemzeti bíróságnak kételyei vannak egy uniós jogszabály értelmezését vagy alkalmazandóságát illetően, tanácsot kérhet - egyes esetekben kell kérnie - a Bíróságtól. Ezt a tanácsot előzetes döntéshozatalnak nevezik.
2. Kötelezettségszegési eljárás
A Bizottság olyankor indít kötelezettségszegési eljárást, ha véleménye szerint egy tagállam elmulaszt eleget tenni az uniós jog szerinti kötelezettségeinek. Ilyen eljárást másik uniós tagállam is indíthat.
A Bíróság mindkét esetben megvizsgálja az állításokat, és ítéletet hoz. Ha az érintett ország valóban mulasztott, akkor köteles azonnal kiigazítani a problémát. Ha megállapítása szerint az érintett ország nem tett eleget az ítéletben foglaltaknak, akkor a Bíróság bírságot állapíthat meg.
3. Megsemmisítés iránti kereset
Ha egy uniós tagállam, a Tanács, a Bizottság vagy (bizonyos feltételek esetén) a Parlament álláspontja szerint egy uniós jogszabály jogellenes, akkor kérheti a Bíróságtól annak megsemmisítését.
Megsemmisítés iránti keresetet magánszemélyek is benyújthatnak, ha olyan jogszabály megsemmisítését kérik a Bíróságtól, amely őket magánszemélyként közvetlenül és hátrányosan érinti.
Ha megállapítása szerint a kérdéses jogszabályt nem megfelelően fogadták el, vagy az nem megfelelően alapul a Szerződéseken, a Bíróság a jogszabályt semmisnek és érvénytelennek nyilváníthatja.
4. Cselekvés elmulasztása miatti kereset
A Szerződés értelmében a Parlament, a Tanács és a Bizottság bizonyos körülmények esetén köteles döntést hozni. Ennek elmulasztása esetén a tagállamok, a többi uniós intézmény és (bizonyos feltételek fennállása esetén) magánszemélyek vagy vállalkozások panaszt nyújthatnak be a Bíróságon, hogy a cselekvés elmulasztását hivatalosan is rögzítsék.
5. Közvetlen keresetek
Azon személyek vagy vállalkozások, akik/amelyek az EU vagy alkalmazottai valamely intézkedése vagy éppen intézkedésének hiánya miatt kárt szenvedtek, a Törvényszéknek benyújtott kereset útján kártérítést követelhetnek.
Az ügyek meghallgatása
A Bíróság elé kerülő ügyekkel egy-egy bíró és egy-egy főtanácsnok foglalkozik.
A Bíróságra benyújtott ügyeket két szakaszban dolgozzák fel: írásbeli és szóbeli szakaszban.
1. Írásbeli szakasz
Először valamennyi érintett fél írásbeli nyilatkozatot nyújt be az ügyben eljáró bírónak. A bíró ezt követően összefoglalja a nyilatkozatokat és az ügy jogi hátterét.
2. Szóbeli szakasz
A második szakaszban nyilvános meghallgatásra kerül sor. Ez az ügy bonyolultságától függően 3, 5 vagy 13 tagú bírói tanács vagy pedig az egész Bíróság előtt zajlik. A meghallgatáson az egyes feleket képviselő ügyvédek ismertetik álláspontjukat a bírákkal és a főtanácsnokkal, akik kérdéseket tehetnek fel nekik.
A főtanácsnok ezt követően véleményt ad. A bírák ezután együttesen megvitatják az ügyet, és ítéletet hoznak.
A főtanácsnok csak akkor köteles véleményt adni az ügyben, ha a Bíróság álláspontja szerint az ügy új jogkérdést vet fel. A Bíróság nem köteles a főtanácsnok véleményének megfelelően eljárni.
A Bíróság ítéleteit többségi szavazással hozza, és az ítéleteket a nyilvános meghallgatáson felolvassák. A meghallgatásokról gyakran készül videofelvétel (Europe by Satellite http://ec.europa.eu/avservices/ebs/schedule.cfm?).
A Törvényszéken hasonló a meghallgatásra vonatkozó eljárás, azonban itt a főtanácsnok nem ad véleményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése