Jogi alaptan
„… a dolgok
, jelenségek azért alakultak úgy ahogy, mert ilyen a természetük, ami viszont abból következik, hogy rendszerint úgy alakultak, ahogy.”
---------------------------------------------------
tartalomjegyzek:
I. TUDOMÁNYELMÉLETI ALAPVETÉS
AZ ALLAM
II. AZ ÁLLAM ÉS A JOG EREDETE
III. A MODERN ÁLLAM, POLITIKA ÉS JOG KIALAKULÁSA
IV. AZ ÁLLAM SAJÁTOSSÁGAI
A JOG
V. A JOG FOGALMA ÉS SAJÁTOSSÁGAI
VIII. A JOGÉRVÉNYESÜLÉS
IX. A JOGALKALMAZÁS
X. A JOGRENDSZER ÉS A JOGRENDSZEREK CSOPORTOSÍTÁSA
--------------------------------------
I. TUDOMÁNYELMÉLETI ALAPVETÉS
1. A tudomány általános jellemzése
- a tudományos gondolkodás előzményei és kialakulása:
- tudományos gondolkodás: az emberi megismerő tevékenység formája
- kialakulásának okai:
- már a kezdetek idején társadalmi szükséglet az információ átadása, magyarázása
- kíváncsiság (érdektől független, önmagáért a tudásért)
- ennek alapján elválik egymástól szellemi és fizikai tevékenység
- kezdetleges szellemi tevékenység: differenciálatlan
- társadalom kialakulása: szellemi tevékenység differenciálódása
- a mindennapi gondolkodás: a tudományos gondolkodás háttere és ellentéte
- mindennapiság: mindennapi élet
- társadalmi rendszerek (pl.: tudomány, politika, jog): kiemelkednek a mindennapiságból
- mindennapi gondolkodás: a mindennapiságra jellemző sajátos gondolkodás, a józan ész jellemzi. Jellemző vonásai:
- élet valamely egyedi esetére irányul
- elmélet és gyakorlat közti közvetlen összefüggés (érdekkötött)
- rugalmasság, bizonyos elmosódottság (képszerűség, nem merev jelentések)
- antropomorfizálás (dolgok megszemélyesítése)
- természetesen veszi tudomásul az adottat
- tények megállapítása és értékelés összefonódik
- gyakran tartalmaz ellentmondásokat
- nem tudatos (spontán)
- spontán materialista (természetesen evilági)
- a tudományos gondolkodás sajátosságai:
- 0 közvetlen gyakorlati cél (alapja: ismerethiány)
- elméleti tudás megjelenése (önmagáért a tudatásért)
- társadalmi feltételek (régen: kiváltságos csoport)
- közvetítéssel elégit ki gyakorlati szükségletet
- minden tudomány egy rá jellemző homogén, egynemű közeget hoz létre
- elvont fogalmakban való gondolkodás jellemzi
- fogalmai szabatosak, egyértelműek (homályosság kerülése) = sajátos tudományos nyelv
- nagyfokú általánosság (+ mások eredményére támaszkodás, ill. ábrázolás)
- rögzített ismeretek
- rendezettség jellemzi
- módszeres megismerés jellemzi
- jellemző eleme a magyarázat (oksági)
- kontrollálható, ellenőrizhető (verifikálás - falszifikálás)
- tudományos nyilvánosság, közösségi jelleg
- előrejelzi a várható következményeket
- dezantropomorfizáló jelleg (0 megszemélyesítés): úrrá lesz saját humán világán
- a tudomány társadalmi környezete: a mindennapi élet és a társadalmi gyakorlat:
- a tudomány a mindennapi élet követelményeiből nő ki, de ugyanakkor utóbbi gátolja is az előbbit. Így gyakran szembekerülnek (pl.: naplemente), pedig ugyanaz a valóság mindkettő tárgya
- tudomány és mindennapi élet állandó kölcsönhatásban áll, így nem mindig valósulnak meg pl.: érdekmentesség, fogalmi pontosság
- a tudomány belső szerkezete:
- tudományos kutatás: ritkán új ismeretek, inkább korábbiak igazolása
- az ismeretek tudományossága nem közvetlenül igazságtartalmuktól függ
- a tudomány eredményességének feltétele: autonómia
- tudomány problémaszituációja: valamilyen gyakorlati igény a rendelkezésre álló ismeretek hiányossága miatt nem elégíthető ki
- a tudományos ismeretek igazságának végső kritériuma a gyakorlat valamilyen formája
- tudományos ismereteket gyakorlatban használják fel. Késleltet:
- felhasználásának nincsenek meg a feltételei
- érdekekbe ütközik
- többség nincs meggyőződve, hogy igaz
- tudományos jelenségek:
- tudományos kutatás
- igaz és igazolható rendszerezett ismeretek feltárására irányuló tudatos és módszeres tevékenység
- tudományos ismeret
- a tudományos kutatás során nyert, nyelvi formában rögzített és rendszerezett bizonyíthatóan, vagy valószínűsíthetően igaz ismeretek
- tudományos diszciplína
- sajátos gondolati képződmény, dolgok jelölésére szolgálnak
- terjedelme (extenziója): milyen dolgokra vonatkozik, milyen körben érvényes
- tartalma: sajátos tulajdonság, viszony, amit a fogalom kifejez
- definíciók: vizsgált jelenségeket határolják körül. Általános tudományos vizsgálatok kiindulópontjai
- meghatározás: adott jelenség jellemző vonásainak összefoglalása
- kategóriák: valamely összefüggés fogalommá sűrítése
- reflexiós kategóriapárok: bizonyos gondolati rendszerben csak egymásra vonatkoztatva van értelmük
- tudományelmélet tárgya:
- tudományterületek jellemzői
- tudományok rendszerezése
- tudományok fejlődési sajátosságai
- tudományos kutatás módszerei
- tudományos törvények: jelenségek közötti lényeges - adott szinten - bizonyított összefüggések
- tudományos hipotézisek: jelenségek közötti összefüggésekre vonatkozó valószínű magyarázatok
- paradigma: általánosan elismert tudományos eredmények halmaza, melyek x időszakban tudományos kutatók számára x problémák megoldásának modellje
- világnézeti előfeltevésre épül
- etikai jellegű elkötelezettséget is tartalmaznak (szabályok kutatásra, kutatási magatartásra vonatkozóan)
- tudomány ezen keresztül érintkezik társadalmi környezetével
- ismeretek ábrázolása + oktatás = paradigmák átadása
- tudomány fejlődése:
- = paradigmák váltakozása (régiek nem magyarázzák az egyre több uj jelenséget - új rivális magyarázatok - egy kiemelkedik)
- a tudományok osztályozása:
-
tudományok 4 csoportja:
- filozófia
- természettudományok
- társadalomtudományok
- formális tudományok (pl.: matek, logika)
- tudományok csoportosítása:
- alkalmazott és elméleti (tiszta)
- kvantifikált - nem kvantifikált
2. A társadalomtudományok sajátosságai
- a társadalomtudományok általános jellemzése:
- tárgy miatt eltérő vonások
- társadalmi jelenségeket vizsgálnak, tárgya: a társadalmi lét összefüggései. Kutatási tárgya: az összefüggések problémája
- társadalmi lét vonásai:
- társadalmi jelenségek emberi magatartásokhoz kapcsolódnak
- nélkülözhetetlen mozzanat: nem létezik nélküle
- aktív mozzanat: közvetlen kapcsolódás
- produktív mozzanat: új társadalmi jelenségeket emberi magatartás hoz létre
- konstitutív mozzanat: előbbi értelme csak utóbbiban
- különböző egyéni érdekek
- utóbbiak tudatosak, a tudomány felismerései befolyásolják
- összetettség
- objektivációból és társadalmi viszonyokból állnak
- legfontosabb társadalmi objektivációk:
- munkaeszközök és termékek
- szokások
- nyelv
- társadalmi objektivációk összekapcsolják az emberi magatartásokat
- történetiség
- keletkeznek, történnek, elmúlnak
- fejlődés
- kategóriák történetisége (fogalmak eltérő szintet képviselnek)
- társadalomtudományok sajátosságai:
- társadalmi törvényszerűségek tendenciajellege
- paradigmák sokfélesége
- formációspecifikusak (csak adott időszakra érvényes törvények)
- a társadalomtudományok érdekkötöttsége és értékmentessége:
- érdekkötöttség (erősebb, mint természettudományoké)
- nem csak magyaráznak, hanem a magyarázatok fölhasználhatóak is
- irányzatok, iskolák
- nincsenek értékmentes tények (emberi magatartásokkal kapcsolat)
- különböző társadalmi politikai erők törekvései = más-más problémák
- társadalomtudományi ismeretek fölhasználása is érdekkötött
- bürokratikus funkció: fennálló berendezkedés stabilitása
- kritikai funkció
- legerősebb: szociológia, politikatudomány, állam- és jogtudomány
- lehetséges-e értékmentes társadalomtudomány?
- marxizmus:
- szükségképpen különböznek az érdekek az osztályok között
- valóság megismerése a haladó osztályok érdeke, nem a hanyatlóké
- a munkásosztály álláspontjára helyezkedés = a valóság megismerésének lehetősége
- csatlakozni kell a mozgalomhoz, a társadalomtudomány funkciója: változtatás
- vulgármarxizmus:
- megfordítja a marxi tételt: ismeret akkor igaz, ha pártos
- Max Weber: értékmentesség elve
- Van (leíró) és „legyen” (preskriptív) megkülönböztetése
- leíró kijelentésekből nem szabad normatívákra következtetni
- leíró érvekésekben nem szerepelhetnek normatív kijelentések
- értékítéletek jogosultságának elismerése
- az értékelések mint létezők empirikus vizsgálatok tárgyává tehetők
- adott célkitűzések tudományos értékelése
- tudomány tudatosíthatja a konkrét értékítéletek végső értékmércéit
- értékítéletek aktív szerepe a megismerésben
- kritikai racionalizmus (Karl Popper, Hans Albert)
- weberi értékmentesség átfogalmazása
- tényítéletek és értékítéletek megkülönböztetése
- tudományos elemzés 3 szintje, ahol értékítélet lehetséges:
- tárgy (megengedett)
- tárgynyelv (nem megengedett)
- metanyelv (megengedett az értékítélet)
- minden tudományos problémamegoldás hipotetikus jellegű
- kritikai felülvizsgálhatóság:
- cáfolhatóság biztosítja az értékmentességet
- objektív, értékmentes tudós nem ideális
- kritikai elmélet (= frankfurti iskola; Max Horkheimer, Adorno)
- értékmentességi elmélet bírálata
- kritika = társadalomkritika
- elutasítja a mindennapi valóság tényértelmezéseit
- empirikus-objektivista-pozitivista társadalomtudomány értékmentessége csak látszólagos
- előfeltevés kell
- cél: tapasztalati-leíró és értékelő-mozgósító szempontok egyensúlya
- minden kitüntetett szubjektumot elutasít
- C. J. Friedrich:
- elutasítja az értékítéletektől tartózkodó tudomány gondolatát
- értékelkötelezettség = a politika egyik legfontosabb adottsága
- a társadalomtudományok rendszerezése:
- tudományos vizsgálódás tárgya szerint (a módszer is szerepet játszik)
- tudománycsoportok elmosódott határokkal:
- gazdaságtudományok
- szociológiai tudományok
- pszichológiai tudományok
- nyelvtudományok
- irodalomtudomány
- hadtudomány
- állam- és jogtudomány
- a tudományos ismeretek rendszerezettségétől függ a kutatás
- a rendszerezés nem teremt egységes fogalomrendszert, csak elősegíti
- befolyásolja a változtatási javaslatokat
- tudományágak határai:
1. totalitás-szemlélet: szintézis fontosságát hangsúlyozza (minél több módszer, annál több információ)
2. analitikus szemlélet: minél kisebb részt vizsgálunk, annál jobban megismerhetjük azt
- rokontudományok veszik körül a tudományokat
3. Az állam és jogtudományok
- tárgya:
- a társadalom állami és jogi jelenségei, azoknak a társadalomban elfoglalt helye és szerepe, más társadalmi jelenségekkel való kapcsolatai, fejlődésük és működésük törvényszerűségei
- társadalomtudományok, de:
- e jelenségeket nem csak az állam- és jogtudományok vizsgálják
- az állam- és jogtudományok nem a politikai-jogi berendezkedés egészét vizsgálják
- ezért:
határterületeken: kriminológia, jogszociológia, politikatudomány
- gyakorlat
(= joggyakorlat + állami szervek tevékenysége):
-
ázsiai típusú társ:
- jog és vallás, állam és egyház összefonódása
- jogi normák vallási jellegűek, így jog ismerői, alkalmazói: papok
- szokásjog: szerep a laikus személyeknek is az igazságszolgáltatásban: adott területi jog ismerői
- állami tisztségek:
- katonai ismeretek szükségesek
- jó tanácsok (bölcsességszabályok) az uralkodónak (általában nevelők, papok adják)
- államapparátus felső rétege: technikai szintű ismeretek kellenek
- Görögország:
- filozófia megjelenése = társadalomtudomány csirái
- világi jellegű, fogalmilag vizsgál
- igazságszolgáltatás: egyes poliszok még összekapcsolják vallást és jogot
- jog: szokások + törvények + népgyűlési határozatok
- Róma:
- birodalommá vált polisz (magánjognak az áruforgalomnál egységes
nek kell lennie, feladat: jog szekularizálása: szakismereti igény: jogász, jogászrend kialakulása)
- jogi tanácsadás foglalkozás lesz, így kell jogi képzés, jogi szakirodalom, jogi iskolák
- jogtudomány ekkor: ismeretanyagot tanít, nem foglalkozik az állam kormányzásának kérdéseivel
- bomló feudalizmus:
- XII. sz.: Bolognában majd más egyetemeken jogi oktatás indul
- Nyugat-Európa: római jog recepciója, kánonjog
- XII-XIII. sz-ig: jogismeret: papok, klerikusok
- egyháziaknak megtiltják a római jog tanulmányozását: világi lesz
- abszolút monarchiák:
- hivatalnokai: jogászok,
- + tudományok: kameralisztika (közgazdaságtan, földrajz, statisztika)
- továbbra is filozófiai kérdés az állam, az uralkodó
- kodifikációk: filozófiai és jogi megítélés összekapcsolódik
- iurisprudentia (jogalkalmazás) mellett: jogfilozófia
- polgári átalakulás:
- jogilag szabályozott közig: közigazgatási jogász (jogalkalmazás)
- XIX. sz. végétől: eredményesség, optimális döntés is fontos a közigazgatási jogászoknál
- ezek alapján a joggyakorlat 3 alapvető tevékenységi területe:
- igazságszolgáltatás (jogvita eldöntése, pl.: bíró, ügyész)
- közigazgatási jogászi munka
- szerkesztő jogászi munka (= kautelaris jogászat: elvont jogtételek kidolgozása, jogi dokumentumok szerkesztése)
-negyedik, nem teljesen önállósult jogászi tevékenységi forma:
- jogi konzultáció (mindig valamelyik fentihez kapcsolódik)
-
jogtudomány 2 szemléletmódja:
- de lege lata: hatályos jogot adottnak tekinti, ennek alapján keresi a helyes értelmezést egy adott esetben
- de lege ferenda: középpontban a jogalkotás problémái, a jog tökéletesítése, új jogszabályok. Kritikus a hatályos joggal szemben
- az elkülönítés az újkori kodifikációk eredménye
- mi a jogtudomány feladata? válaszok:
- de lege ferenda túl van a jogon, más társadalomtudomány illetékességébe tartozik. A jogtudomány a hatályos joggal foglalkozik
- a jogtudomány akkor valódi tudomány, ha nem csak a jogi normák tudománya
- mindkettőre szükség van, az kerül mindig előtérbe, amelyikre nagyobb szükség van az adott helyzetben
- a jogásznak milyen ismeretekre van szüksége?
- optimális döntéshez szükség van a társadalmi következmények ismeretére (főleg közigazgatási jogász, de bíró esetében is)
- de kauzális következmények ismeretét nem a jogtudományok nyújtják, hanem a társadalomtudományok, tehát a jogásznak szüksége van társadalomtudományi ismeretekre is
- a társadalmi következményekkel kapcsolatos problémák tudományos vizsgálatának 3 módja:
- joggal és jogászi gyakorlattal kapcsolatos társtudományi kérdések változatlanul az adott társtudományhoz tartoznak
- hagyományos jogtudomány és társtudomány határterületein új önállósodott jogi jellegű tudományok
- egyes jogintézmények vizsgálata esetén a jogtudományi kutatás foglalkozik azok társadalmi oldalával
- az állam- és jogtudományok rendszere:
- általános állam- és jogtudomány (állammal és joggal mint egésszel foglalkozik)
- állam- és jogtörténet (állam és jog keletkezése, fejlődése)
- összehasonlító jogtudomány (jelenkori nemzeti jogrendszerek
között)
- alap: történeti kialakulás, fejlődés, struktúra, jogforrási rendszer)
- rokon tud: összehasonlító politikatudomány
- ágazati állam- és jogtudományok
(állam és jog részterületei, általános jogrendszert követve)
- tételes jog egy-egy ágához kapcsolódnak
- jogágak és jogtudományi ágak különbsége:
- jogág = jogszabálycsoport; mindig nemzeti
- jogtudományi ág = tudományos fogalmak és nézetek rendszere; nemzetközi
- tételes jog: saját fogalmainak tartalmát meghatározza
- jogtudomány: tételes jog fogalmai + tudományos fogalmak
-
segédtudományok (önálló tudomány jogi vonatkozású részei)
- pl.: kriminalisztika, kriminálpszichológia
- az állam- és jogtudományok módszerei:
- tudományos módszer:
- olyan azonos elméleti alapon nyugvó szabályok és elvek rendszere, amelyeknek az a funkciója, hogy fokozzák a tudományos kutatás eredményességét
- objektív oldala: felismert törvényszerűségek
- szubjektív oldala: jelenségek e törvényszerűségen alapuló vizsgálata
- módszer szintjei:
- alapvető
- valamely tudományos iskolára, irányzatra jellemző paradigma olyan általános elveit és előírásait tartalmazza, amelyek megszabják a lehetséges problémák körét és megoldásának fő módját
- érvényességük a kutatás egészére kiterjed
- Pl.: dialektikus materialista módszer
- dialektikus törvények és kategóriák rendszere
- = dialektikus logika
- absztrakt és konkrét egysége
- tudományos megismerés: absztrakttól konkrétig eljutás
- több absztrakció konkrétabbá válik
- általános
-kutatás egész menetére kiterjed, de valamelyikük elveinek figyelmen kívül hagyása csak korlátozza a kapható ismeretek körét
- történeti-genetikus módszer
- politikai-jogi jelenségek keletkezése, fejlődése
- rendszerelméleti módszer
- politikai és jogi jelenségek politikai-jogi rendszerben játszott szerepe, kölcsönös egymásra hatások
- összehasonlító módszer
- általános érvényességű, szükséges
- társadalmiság és összetettség jellemzi
- sajátos kutatási módszerek
- a kutatás meghatározott szakaszában érvényesek
- cél: tények vizsgálatának eredményesebbé tétele egyes módszereken belül módszerek, technikák
1. polemikus-kritikai
- más felfogások belső ellentmondásosságának feltárása (immanens kritika)
2. fogalomelemző-logikai
- saját álláspontból következő tételek logikailag ellentmondásmentes formában való kifejtése
3. dogmatikai
- normák, fogalmak összefüggéseinek formális logikai elemzése
4. szociológiai
5. statisztikai
6. pszichológiai
1-3.: nyelvi formában megjelenő objektivációk formális logikai elemzése
4-6.: állami és jogi jelenségek szempontjából fontos tények és azok társadalmi összefüggéseinek megállapítása
4.
Az állam- és jogbölcselet (továbbiakban: ÁJB)
- a jog- és állambölcselet jellege és az elnevezés kérdése:
- elméleti, filozófiai jellegű általános állam- és jogtudomány
- állami és jogi jelenségek egészét átfogja
- ÁJB és szakjogtudományok viszonya: általános a különöshöz
- erős nemzetközi jelleg
- tárgya: az állam és a jog lényeges tulajdonságaira, összefüggéseire, objektív törvényszerűségeire vonatkozó problémák
- elméleti jellege: jelenségek közvetlen időbeli és térbeli megjelenésétől elvonatkoztat
- filozófiai-világnézeti jellege: állam és jog szerepe a világban, összefüggés jog és valóság között
- ÁJB tehát általános, elméleti és filozófia-világnézeti állam- és jogtudomány
- az ÁJB tárgya és fő irányzatai:
- genetikus problémák (állam és jog genezise, fejlődése)
- állam és jog fogalma
- állam és jog belső szerkezete és egymáshoz való viszonya (struktúra)
- állam és jog társadalmi hatásának, funkciói (funkcionális problémák)
- állam és jog helyessége (axiológiai problémák)
- állammal és joggal foglalkozó gondolkodás történetének kérdései
- állam és jog kutatásának tudományelméleti + módszertani kérdései
- paradigmák különbségei:
- állam és jog önmagában, vagy társadalmi összefüggésekkel vizsgálható
- nélkülözhetetlen a társadalmi összefüggések elemzése
- állam és jog együtt vagy külön
- együtt: együtt keletkeztek, egymást kölcsönösen feltételezik
- is-is (lényegük önmagukban és nem rajtuk kívül van)
- állam: állam fogalmi ismérvei, modern állam vonásai
- jog: jogi normák képződése, strukturális kérdések
- teljes elkülönítés (gyakorlatban nincs)
- állam és jog fogalmának megragadása
- jogi jelenségek 3 szintje:
- törvényben megfogalmazott jogi norma (= pozitív jog)
- jogra vonatkozó elvek
- természetjogi (jog az, ami bizonyos elveknek megfelel)
- jogpozitivizmus (jog az állam által alkotott norma)
- jogszociológia (jog az, ami megvalósul)
- mit tekintenek az ÁJB feladatának
- jogfilozófia, jogbölcselet: pozitív jog értékelése
- jogelmélet, jogtan
II. AZ ÁLLAM ÉS A JOG EREDETE
1. Az állam és a jog eredetéről általában
- folyamat: primitív társadalmak államilag szervezett társadalmakká alakulnak
- állam, jog és politika kialakulása 1 fejlődési folyamat mozzanatai
- állam keletkezéséről kifejtett nézetek az állami berendezkedés legitimációjával kapcsolódtak össze a XIX. század 2. feléig, ekkor:
- szociáldarwinizmus: különböző népcsoportok, társadalmak közötti konfliktusok révén jött létre az állam
- marxizmus: adott társadalmon belüli konfliktusok útján jött létre az állam, a fejlettség egy bizonyos fokán objektív társadalmi szükséglet (nélküle már nem biztosítható az újratermelési folyamat zavartalansága
- hódítási elmélet: az állam egy népcsoport másik által történő meghódítása és tartós alávetése révén jön létre
- F. Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete
1. technikai fejlődés miatt többlettermék
2. ez kereskedelmet, árutermelést hoz létre
3. ez vagyoni differenciálódáshoz vezet
4. a vagyonos osztály magántulajdonának védelmére jön létre az állam
- következmény:
- társadalmi fejlődés eredménye
- alap a tőkés állam megdöntésére folytatott harchoz
- így megfogalmazható az állam elhalására vonatkozó hipotézis
- ázsiai fejlődésre alapozott elmélet
- osztálytársadalmak kialakulása: társadalmi munkamegosztás oka
- így: föld köztulajdona alapján is lehetséges kizsákmányolás
- vezetőréteg mindinkább privilegizált helyzetbe kerül, kizsákmányoló osztállyá válik, saját érdekei védelmében: közhatalom állam lesz
- evolucionalista elmélet
- állam kialakulásának kezdete megelőzi az osztályok kialakulását
- az emberi társadalom kialakulásának jellemző vonásai:
2. fejlődés nem elrendelt módon, hanem alternatívákkal zajlott le
3. emberi társadalom kialakulása számos tényező összekapcsolódása révén
4. társadalmi normák: a biológiai determináltságot a magatartás társadalmi meghatározottsága váltja fel (csoport: feltétlen egyesülés, de szabályozandó:
táplálkozási és szexuális ösztön korlátozása
- emberi tevékenységek elkülönülnek, így társadalmi lét szférái:
- gazdasági (anyagi javak megszerzése, elosztása)
- intézményi (közélet szervezése, konfliktusok rendezése)
- szellemi (politika)
- egyenlőtlen fejlődés
- népek között
- adott népen belüli társadalmi lét szférái között
- a fejlődést 3 evolúciós mechanizmus teszi lehetővé:
- variációk kialakulása
- variációk szelekciója
- szelekció során fennmaradt variációk stabilizálódása
- a fejlődés progresszív szakaszainak 3 egymást követő történeti útja
- ázsiai
- antik
- germán
2. Az ősi társadalmak szervezete
- őstársadalom = a legelső emberi közösségek = primitív társadalom = ősközösség
- létrejött: 40000 évvel ezelőtt
A) első államok = új, különálló társadalmi, gazdasági formáció
B) korai civilizációk társadalmi, gazdasági formációja = ősi társadalmaké
- indok: termelő egyének, közösségeik és föld kapcsolata ugyanaz:
- az egyének csak mint a közösség tagja viszonyulhatnak a földhöz
- i.e. 10000-ig: gyűjtögető, halászó, vadászó életmód (zsákmányoló társ.)
- i.e. 12000: megkezdődik a termelő közösségek kiválása
- területi csoportok, majd nemzetségek (nemzetségi társ)
- földművelés következtében: törzsi-nemzetségi társadalom bomlása, helyette T-i alapon: faluközösségek, ezekből alakul ki az állam (ázsiai termelési mód)
- a korai zsákmányoló társadalmak:
- korai zsákmányoló társadalmak legősibb társadalmi egységei
-területi csoportok (hordák: 20-50 fő)
- termelési közösségek voltak (zsákmányoló jelleg szerszámkészítéssel)
- időnként táborhely változtatása (+ pihentetett terület védelme!)
- tulajdonviszonyok: - föld közös használata
- föld más csoportoktól való védelme
- nem igénylik a normák általi szabályozást
- munkamegosztási viszonyok:
- kis csoportok, ugyanazt a munkát végzik
- elosztási viszonyok: közös fogyasztás
- együttélés intézményes formái
- társadalmi rend megerősítése (tagok magatartása feleljen meg a kialakult viszonyoknak)
- konfliktusmegoldás
- vezetés (koordinált tevékenység)
- fenti 3: a politika ezek megoldásaira irányul
- intézményi megoldások:
- társadalmi normák
- döntések meghozatala és érvényesítése
- szokások (tilalmak öröklődése a tudatokban)
1. endogám: befelé házasodó
2. időszakos tilalom (tabuk), így más terület csoportjaihoz mennek
3. belső házasság megtiltása, exogám csoportok
- normarendszer
- címzett: közösség
- normák létrehozása és követése spontán, természet adta
- megsértés: közvetlen szankcionálás (mindenki mindenkit ismer)
- csak ösztönhöz kapcsolódó szankció hatásos (testi sértés, halál)
- magatartás-előírás és szankció
- szankcióról csak akkor beszélünk, ha arra valamilyen norma megsértése miatt kerül sor)
- konfliktusmegoldás: közvélemény (valamelyik fél mögé áll)
- idővel: egymás mellett élők T-i csoportot alkotnak: szegmentáris társadalmak (egységeik önállóan is életképesek)
- párválasztási szabályok következménye: - áttekinthető rokoni kapcsolatok
- nemzetségi társadalom kialakulása
- az egalitárius törzsi-nemzetségi társadalmak:
- nemzetségi társadalom jellemző vonásai:
- közös név
- saját terület
- exogámia
- fejlődés 3 szintje:
- társadalmi szerveződés alapelve (vérségi hovatartozás jelentősége nő)
- intézmények szintje (közügyek eldöntése egyre inkább személyekhez, csoportokhoz kötődik)
- társadalom központosítottsága és egyenlőtlensége (földműveléssel egyenlőség felbomlik
- törzsi nemzetségi társadalom
- alapvető társadalmi egység: nemzetségek (egymástól vérségi alapon különülnek el)
- átfogó társadalmi egységek: testvérnemzetségek
- több testvérnemzetség: törzs
- több törzs: törzsszövetség (külső fenyegetés hatására)
- nemzetségen belül család alakul ki
- nemzetségi szervezet funkciói:
- megszabja a rokonság számontartásának ágát
- gens: apai ág
- klán-gens: mindkét ágon
- megszabja a párválasztási lehetőségek körét
- exogám közösségek
- megszabja, hogy az új család a férj, vagy a feleség nemzetségének keretében él és termel-e (patrilokális, vagy matrilokális)
- megszabja a nőknek és a férfiaknak a társadalomban elfoglalt helyét
- megszabja, hogy ki kit köteles támogatni
- nemzetségi szervezet, mint termelési szervezet alapegysége
- nemzetségi közösség (= nemzetség + házastársak + nem rokon gyermekek - más nemzetségekben élő tagok)
- zsákmányoló jelleg
- vadászat, nagyvad-vadászat jelentősége nő
- időleges letelepedés
- tulajdonviszonyok:
- föld = közösségi tulajdon (védelem + használat)
- munkamegosztás:
- zsákmányolás: közös
- termelés: egyedi
- nemek között is
- elkülönült feladatok jelennek meg
- érdekazonosság (egyenlő szükségletek kielégítése)
- nemzetségi szervezet mint közélet iszervezete:
- társadalmi normák + döntéshozatal (cél: védekezés külső és belső konfliktusok ellen)
- szintenként tagolt primitív önkormányzat
- közvetlenül vagy választott képviselő útján dönt a közösség
- kevés tisztség, nincs állandósult hierarchia
- döntéshozatal: tekintélyelvű
- tagolt: fontos a nemzetségi és a törzsszövetségi szint
- nemzetség szintjén: nemzetségi tanács (mindenki tagja)
- háború és béke kérdésében dönt (törzs beleszólhat)
- vezetőket választ
- vadászatokról dönt
- vérbosszú, vérdíj megállapítása
- nemzetségbe befogadás
- nemzetségi vezetők (kisebb ügyekben döntenek, korlátozott hat.)
-
big man (személyes tulajdonságok alapján választják)
- később: állandósult funkciók:
- hadvezér
- vallási vezető
- hatalom alapja: elfogadottság (elmozdíthatóság is)
- személyes képességeket veszik figyelembe
- 0 kényszerítő eszközök a végrehajtáshoz, 0 közhatalom
- 0 kiváltság (primus inter pares)
- tradíciók, szokások általában mindig választ adtak
- törzsszövetség szintjén: nemzetségek választott képviselőiből álló, ellenőrzött törzsi tanács (de mindenki részt vesz)
- háború és béke
- szövetségkötés
- 0 erőszakszervezet (csak közösség fegyveres ereje)
- normarendszer (szinte mindenre van szokás)
- életkorhoz és x rokonsági pozícióhoz nagyobb tekintély = általában döntés
- mitikus elemek, természetfölötti lények kapcsolódnak (kezdetben: ők védelmezik, majd: ők kreálják a normákat, így: varázslók, papok szerepe nő)
- szabályok önkéntes követése a jellemző
- mítoszok, kezdeti vallásosság, rítusok
- funkció: összetartozás-tudat növelése
3. Az ősi társadalmak differenciálódása. A hierarchikus nemzetségi társadalmak
- 10-12000 évvel ezelőtt: minőségi differenciálódás
- ok: neotermikus éghajlati viszonyok
1. szakasz:
- specializált vadászat, állat- és növényfajták kiválasztása
2. szakasz (neolit forradalom):
- állatok és növények háziasítása
- időleges letelepedés
- erdőirtásos földművelés (ha kimerül, tovább vándorolnak)
- nemzetségi földközösség, időleges családi földbirtoklás és zárt naturálgzadálkodás egysége
3. szakasz:
- hierarchikus nemzetségi társadalmak kialakulása (egalitáriusból)
- földközösségi forma virágkora
- állandó letelepedés, mezőgazdaságra való áttérés
- törzsfőnökség alakul ki (örökíthető lesz)
- jobb irányítás háborúban, védekezésben, kormányzásban
- kölcsönös ajándékozás (ajándék újraelosztása) törzsfő és követői között
- közösségek közötti csere, újraelosztás: vezetők feladata
- közös őstől való leszármazás távolsága alapján hierarchizálódik a társadalom
- ősök vallásos kultusza, így főnök (legközelebbi az őshöz) vallásos tisztelete = teokrácia
- 0 erőszakszervezet, engedelmességet a vallási közösség biztosítja
- közjog csirája: főnököt, hierarchiát védő tabuk, fontosabbak: vallási megerősítés
- normák érvényesítésének fórumai: papok, főnökök (nem kikényszeríthető, de tekintély alapján elfogadott döntések)
- szankciók kibővülése
- differenciálódás két legfontosabb ága:
- folyóvölgyek: öntözéses földművelés
- füves sztyepp: nomád állattenyésztés
4. Az állam és a jog kialakulásának ázsiai útja
- az „ázsiai út” terminusról:
- "ázsiai" = legkorábban ott ment végbe (hasonló pl.: Amerikában is)
- ázsiai típusú államok alapja az ázsiai termelési mód:
1. tágabb értelemben: folyamatosság (fejlődés során termelés mozzanatainak kapcsolata nem változik)
2. szűkebb értelemben: különbség, megszakítottság = köztulajdon, állam adóztató és redisztributív tevékenysége
- a kialakulás folyamata és szakaszai:
- az ázsiai út nem feltételezi más civilizációk, államok létezését
- mezopotámiai forma (közvetlen előzmény: öntözéses földművelő társ.)
1. szakasz: egyszerű faluközösség
- folyóvölgyekben letelepülő földművelő közösség
- módosulások:
- fejlett földművelés adta lehetőségek
- többlettermék
- kis területen való állandó letelepülés
- népszaporulat
- nagy népsűrűség
- nagyfokú szervezettség
- vízgazdálkodáson alapul = sajátos szükségletek
- közösségen belüli munkamegosztás (1., 2. miatt)
- változás a földközösségi formához képest:
- vérségi rokonsági szervezet marad, egyben T-i elv lesz
- faluközösség és család között munkamegosztás
- közösségi munka szerepe:
1. közösség részére végzett munka (vallás!)
2. koordinált munka (vezetés)
- családok birtokába került föld + föld közösségi tulajdona
- családi autonómia: különös érdek megjelenése
- többlettermék - elosztási viszonyok
- kézművesek, funkcionáriusok (nem termelő munka)
- tartalékképzés
- hierarchia, teokratikus törzsfőnökség marad
- funkcionális munkamegosztás = privilegizáltság
- kezdetben nem, csak később = vagyoni differenciál.
- alapvető érdekazonosság marad = közösségi hatalom
- de: kényszerítő-, büntetőeszközök
- norma-érvényesítés (vallásos köntös) egyre inkább rögzített eljárási keretek között
- új problémák: népesség nő = földéhség = faluközösségek közötti konfliktusok + vízszabályozás problémái = nagyobb egység kell
2. szakasz: a faluközösségi forma városközösségi állama (i.e. IV. évezred vége)
- a nagyobb terméktöbblettel rendelkező faluközösségek uralkodó pozícióba kerülnek
- gazdagabb nagycsaládok a centrumba települnek
- területi szerveződés szerepe nő
- termelőközösség 3 szintű lesz:
1. nagycsaládi közösség
2. faluközösség (szomszédsági házközösségek T-i egysége)
- házközösségek különbirtoka
- faluközösségi célokat szolgáló T (pl.: kutak)
3. városközösség
- közösségi munka
- alapvető politikai, katonai, adminisztratív egység
- közügyek intézői: különálló réteg (papság, világi-hivatalnoki arisztokrácia
- feje: papi fejedelem
- "félállam" (faluközösség vezetőin keresztül még ellenőrzi a városközösséget)
- külső támadások + öntözőrendszerek védelme: egyesítés = katonai vezető réteg előtérben = fizikai kényszerítés válik dominánssá
3. szakasz: despotikus monarchiák – a kifejlett ázsiai állam
- akkádok valósítják meg az egyesítést
- város marad adminisztratív egység közösségi szervekkel
- politikai egység
- közösségi földtulajdon = despota tulajdona
- szabadok függése, adó- és közmunka fokozódik
- akkádok összeomlása után sumérok
- radikális ujjászervezés
- uralkodó = isteni lény
- nemcsak jog a földekre, hanem be is vonja 60%-át a királyi gazdaságba (maradék: faluközösség önkormányzatostul)
- királyi gazdaságban dolgozó függő szabadok
- királyi gazdaság tagolódása:
1. közvetlen királyi gazdaság
2. templomgazdaság
3. arisztokrácia pszeudolatifundium
- a kialakulás általános jellemzői:
- lassú átalakulás, sokáig megőrződnek a nemzetségi társadalom intézményei
- döntő tényező a koordinált közösségi munkavégzés, elvonás-elosztás
- állam kialakulása nem a magántulajdon alapján ment végbe (közösségi forma)
- terméktöbblet elvonása marad, de a vezető réteg érdekében használják fel
- egyes társadalmi rétegek elkülönültek
- ázsiai típusú társadalom másodlagos létrejötte: az eredeti állam hódítás áldozata lesz, a hódító átveszi a korábbi vezető réteg szerepét, de erősebb hatalom + rabszolgák jelennek meg. Osztályok kialakulása az állam kialakulásának következménye és nem oka
- megjelenik a szokásjog
- ázsiai típusú állam és jog jellemzői:
- társadalmi-gazdasági alapja: közösségi és egyéni termelőtevékenység államilag szervezett egysége
- közösségi: nagyobb szervezettség igénye miatt
- egyéni: leghatékonyabb, ha egy területen minden műveletet ugyanaz végzi
- termelő érdekeltsége alapvető, így rabszolga őt nem helyettesítheti
- termelők nagy része: csak adóztatásban mutatkozik a függés
- többlettermék egy részének elvonása kizsákmányolásba csap át, később adóztatás lesz
- faluközösségi rendszer = területii alapú szerveződés kifejeződése
- faluközösség: naturális gazdálkodás = saját szükségletre termelnek (állam kialakulásánál is változatlan, csak másnak adóznak = nem alakul ki belső felhalmozás, csak extenzív újratermelés = magát termeli újra több példányban)
- sajátos társadalmi rendeltetése és funkciói
- az újratermelés biztosítása
- védekezés a külső hódításokkal szemben
- közvetlen termelők függőségének biztosítása
- termelőtevékenység közös elemeinek megszervezése
- többlettermék centralizált elvonása (közösségi lét folyamatosságának biztosítása)
- vallásos ideológia, összetartozás-tudat, normák követésének biztosítása)
- fenti feladatokat ellátó arisztokrácia vezető szerepének biztosítása
- állami-jogi berendezkedés jellemzői:
- centralizáció, despotizmus
- despota: törvényhozó, legfőbb bíró, hadvezér, igazgatás, legfőbb pap
- néptől elkülönült közhatalom
- nagy létszámú államapparátus
- faluközösség változó hierarchiája
- vallási-egyházi elemek
- despota = világi + egyházi vezető
- papság = világi + egyházi funkció
- normák = vallási jelleg
5. Az állam és a jog kialakulásának antik útja
- történelmi előzmények, előfeltételek:
- ázsiai termelési módhoz való viszony:
- hasonló kiindulópont
- közélet nemzetségi szervezettsége
- faluközösség kettőssége (közösségi, és magán földtulajdon)
- antik társ = ázsiai termelési mód meghaladása, tagadása
- antik fejlődés feltételezi az ázsiai módot
- ázsiai típusú társadalom és a katonai demokrácia kölcsönhatásaként jön létre
- katonai demokrácia:
- nomád pásztortársadalmakra jellemző törzsfőnökség
- az antik és germán államalakulási út szükségszerű előzménye
- társadalmi-gazdasági alapjai:
- nomád legeltetés = kollektív erőfeszítés
- bővített újratermelés = egyoldalúság bővített újratermelése (csak állattenyésztés)
- erőszakos fellépés a földművelő társadalmakkal szemben: csere, vagy rablóháború
- állandó háborúskodás okai:
- kimerült területek helyett új kell
- rablóháborúk (gyenge társadalmak ellen)
- lesüllyedt szabadok így keresnek kiutat
- földtulajdon: végig közösségi, nem jelennek meg magántulajdoni egységek
- ingó dolgok válnak csak elsajátíthatóvá (család, vagy egyén)
- a háborúskodás szükségszerű mozzanata e termelési módnak
(- földművelés: ingó dolgok a föld tartozékai; állattenyésztés: a föld a csorda tartozéka)
- katonai jelleg:
- militokrácia (katonai életmód): presztízs a katonáskodáshoz kapcsolódik (nem életkorhoz, vagy kultikus ismeretekhez)
- közösségi szervezeti formák
- nemzetségek alapvető egységek, de tagjai az alávetettek és a csatlakozók is (előnyös, mert haderő is nő)
- domináns egység: törzs (háborús teljesítménye a legnagyobb)
- vezérnemzetségek, vezértörzsek: alávetés során alakulnak ki
- rokonság és területi vonások együtt jelennek meg
- társadalmi-vagyoni differenciálódás
- nemzetségi arisztokrácia megjelenése
- alapja: ingóvagyon, állatállomány örökölhetősége
- katonai vezetők kiemelkedése
- alap: személyes tulajdonságok
- zsákmányból való részesedés nagyobb
- vezérek állandó kísérete (rabló hadjáratok során jelenik meg)
- közéleti szerveződés
- 3 szintes katonai demokrácia
- népgyűlés
- tanács
- tisztviselők (főleg hadvezérek)
- katonai fegyelem = hadvezérek döntéseinek kikényszeríthetősége
- nomád birodalmak: rövid életűek, egy törzs vezetése alatt
- demokratikus jelleg
- nomád hadsereg = nomád társadalom egésze (0 néptől elkülönült közhatalom)
- egyenlő lehetőségek az egyenlőtlenségek megszerzéséhez
- egyenlőtlenség mértékét a közösség határozza meg
- katonai demokrácia: pszeudo állam (nomád birodalmak is)
- történelmi szerepe
- sok esetben lovas nomádok hozzák létre az ázsiai típusú állam másodlagos alakzatát
- antik és feudális társadalmak szükségszerű előzménye
- hódító társadalom + meghódított társadalom kölcsönhatásaként
- a kialakulás folyamata és dinamikája:
- közvetlen előzmény: mükénéi társadalom (ázsiai termelési mód görög változata)
- 0 öntözés, kevés lehetőség földművelésre
- erőteljes területi tagoltság (centralizált birodalom - nehéz kialakítani)
- kedvező hely kereskedelem szempontjából
- állattenyésztés és kertgazdálkodás jelentős
- így kisebb szerep a mezőgazdasági közmunkának, családi munka jelentősége nő = családi gazdaságok differenciálódása, családi önellátás felbomlása, cserekapcsolatok fejlődése
- föld: közösségi tulajdon, de:
- föl nem osztott földeket arisztokrácia nem alakíthatja állami vagy templomgazdasággá
- magántulajdonná válás tendenciája:
- alacsonyabban fekvő földeket időnként újraosztják
- teraszokon: sokáig egy család birtoka
- kereskedelem: arisztokrácia vagyona nő (kevésbé érdekelt a földközösségek terméktöbbleteinek kisajátításában)
- így: uralkodó osztály katonai és nem papi jellegű
- legfőbb bevétel: hadizsákmány és kereskedelmi haszon
- kockázat miatt differenciálódik
- politikai berendezkedés
- állam élén a király és a hadvezér
- katonai jellegű alárendelt közhivatalok
- tekintélyes családfőkből és katonai arisztokrácia képviselőiből álló tanácsok
- ázsiai típusú városállamok összeomlása
- külső hódítások
- majd a meghódított városokat később a dórok hódítják meg
- hatás:
- hanyatlás
- állam felbomlása
- családi gazdaságok csaknem teljesen önállóak lesznek
- közösségi tagság földmagántulajdont feltételez
- közlegelők és elöljárók földjei maradnak közösségi tulajdon
- egyes földközösségeken belül: antik termelési mód alapja = föld köz- és magántulajdona
- társadalmi rétegződés és politikai berendezkedés hódítás szerint:
1. harcias pásztortörzsek uralma alá kerülő családi gazdaságra épülő falvak (pl.: dór hódítás - Spárta)
2. elszigetelt földközösségek egyesítése (pl.: Athén)
- menekültek miatt intenzív termelés
- támadások miatt védekezés
- így: egység kell, új politikai szervezet: antik polisz
- minden közföld állami tulajdon lesz
- megmarad a közösségtagok földmagántulajdona is
- ázsiai társadalom maradványainak visszaszorulása
- poliszok: ismét vagyoni differenciálódás, hierarchia
- tisztviselők kiemelkedése
- családi gazdaság irányítása + közügyek intézése
- dolgozó föld-magántulajdonosok
- eleinte azonos nagyságú területen
- de: újrafelosztás elmarad, így nem egyenlítik ki a differenciálódást
1. kevés élelmiszertartalék = kölcsön
2. visszafizetés elmaradása = parcella átadása
3. parcella átadása = magántulajdon nő
- eladósodottak: bérlők, vagy idegenben rabszolgák (földtulajdon elvesztésével közösségi tagságot is elvesztik!)
- osztályharc (kézművesek is az arisztokrácia ellen)
- állam társadalmi szerepe és funkciói
- közmunkák megszervezésének funkciója eltűnik
- többlettermék elsajátítása helyett adóztatás
- hadviselés nagy szerepe (közösségtagok együtt)
- uralkodó osztály és állam nem különül el
- elválás: uzsora esetén
- hitelezők magánemberként igázzák le adósaikat
- állam: csak bírói védelem az arisztokratáknak
- folyamat vége: nemzetségi arisztokrácia helyett vagyoni
- állam szervezeti felépítése
- három elemből álló szervezet marad
- minden városközösségben népgyűlés és tanács (tagja a király is)
- hivatali (királyé is) birtokok használatáról dönt
- gyűlések között tanács: igazgatási hat.
- fegyverforgató szabadok gyűlése:
- háború és béke
- hadisarc, hadizsákmány
- állami földek ellenőrzése egy bizonyos fokig
- király: választott, tanács előzetes jóváhagyásával dönt
- földmagántulajdon gyarapodásával: arisztokratikus köztársaság
- tanács: főhatalom (földtulajdonhoz kötött tagság)
- külön hadsereg, néptől elkülönült közhatalom
- területi elv
- rabszolgatartás általánossá válása
- adósrabszolgaság megszűnése =
- föld nélküliek a közösség tagjai maradnak
- földet szerző idegenek nem lesznek poliszpolgárok
- adósrabszolgák többletterméke helyett idegen rabszolgák
- ipar
- mezőgazdaság (földműves-polgárok továbbra is családtagjaikkal)
- elsődlegessé csak a római fejlődésben váltak
- hatás:
- állam kegyetlen fizikai kényszert is alkalmaz (ritkán, inkább a rabszolgatartók törik le az ellenállást)
- rabszolga-utánpótlás szükségessége = háborúk = katonai jelleg erősödése = elkorcsosulás (+ rabszolgák tönkrevágják a szabad parasztokat + kézműveseket)
- az antik típusú állam és jog jellemzői
- különböző (kialakulás, osztályharc, birodalommá válás szerint)
- antik államtípus társadalmi bázisa: kettős tulajdonforma
- sajátos belső dinamika:
1. magántulajdon jelentősége nő
2. adott szinten rabszolga-felhalmozás
3. rabszolga-újratermelés = háború
4. háború = katonai erő, katonai hatalom
5. katonai erő gyengülése = bukás
- társadalmi rendeltetése:
- társadalmi szükségletet elégit ki létrejöttük
- újratermelést biztosít egy ideig
- funkciói:
- uralkodó osztály vezető szerepének biztosítása
- rabszolga-kizsákmányoláshoz szükséges kényszer biztosítása
- külső védekezés és hódítás
- gazdasági élet szabályozása
- ideológiai funkció (vallási kultuszok támogatása)
- különbség a nemzetségi társadalomhoz képest:
- vérségi elv helyett területi
- néptől elkülönült közhatalom (fegyveres erő nem a fegyveres lakosság egésze)
- többlettermék egy részének elvonása (adó) az államapparátus fenntartására
- osztályharc jogilag szabályozott
- politika nem = állami tevékenység, hanem + polgárok politizálása
- államapparátus és uralkodó osztály részleges elválása
- uralkodó osztály hatalma földmagántulajdon alapult (nem poszton)
- igazgatás és bíráskodás szervei nem válnak el teljesen
- vallásos előírásoktól elkülönül, világi lesz a jog
6. Az állam és a jog kialakulásának germán útja
- feudális államok kialakulásához vezet (először a germán törzsek)
- előzmények:
- faluközösség (kettős jellegű)
- közélet nemzetségi szervezettsége
- katonai demokrácia
- fejlett mezőgazdasági technika
- katonai demokrácia és római magántulajdon találkozása
- kialakulása: (két oldal: Róma válsága és germán nemzetségi társadalom bomlása)
- Róma válsága (= antik társ-gazd-i formáció + rabszolgatartó termelési mód válsága)
- gazdasági válság:
- rabszolga nem érdekelt a termelésben
- ezért: kolonátus (katonáknak föld ellenszolgáltatásért)
- politikai válság:
- birodalom védelmét képtelen biztosítani
- államszervezetet képtelen eltartani
- elidegenedés a lakosságtól (adók)
- összeomlás = állami tulajdon eltűnik, marad: magántulajdon
- germán nemzetségi társadalom bomlása
- rabló hadjáratok a római birodalom ellen
- hadjáratok egy vezér és kísérete vállalkozásai lesznek = vagyoni differenciálódás, kíséret állandósulása
- Róma összeomlása = rabló hadjáratok helyett hódítás = letelepedés + meghódítottak alávetése (állandósult kíséretek végzik)
- saját nemzetségen belüliek alávetése is
- elkülönült közhatalom, területi alapú szerveződés, adó
- a feudális állam és jog jellemzői:
- társadalmi-gazdasági bázisa = feudális termelési mód (feudális földtulajdon)
- magántulajdon jellege erősödik, magántulajdonos: hatalmi feladatok
- jobbágyság. Következménye:
- bővített újratermelés miatt kényszer, de magán formában
- feudális földtulajdon korlátozása
- jobbágyság megvédése más földesuraktól
- államhatalom decentralizáltsága, jogi partikularizmus
- politikai jellegű tulajdonviszony (földesurak: állami funkciók)
- immunitás intézménye
- általános jogelv: a helyi jog elsőbbsége az országossal szemben
- nyílt politikai és jogegyenlőtlenség (rendiség
- rendiség: nem csak jogegyenlőtlenség, hanem jogi szabályozás = védelem is
- feudális uralkodó osztály hierarchiája (+ földtulajdon hierarchiája)
- földterület hűbérbe adása = + politikai jogok is
- hűbéri viszonyok elsődlegessége országhatárokkal szemben is
- állami jelleg elmosódottsága
- politikai hatalom egyszerre állami és magán
- egyház nagy szerepe (politikai + ideológiai + inkvizíció)
- társadalmi rendeltetése: feudális termelési mód biztosítása. Funkció:
- elnyomottak ellenállásának elnyomása
- feudális tulajdon + azzal járó jogok védelme
- politikai és jogi egyenlőtlenség, hierarchia biztosítása
- egyházzal együtt antifeudális ideológiák üldözése
- külső védelem + hódítás
- fejlődésének 4 szakasza
1. korai feudális állam
- feudális termelési mód kialakulatlansága
- gyakran hódítások, legfontosabb szerv: fegyveres szervek
- törzsi vezérek hatalma királyé, törzsi tanácsé királyi tanácsé lesz
- szabad harcosok gyűlése marad (befolyásolják)
- katonai-gazdasági tisztviselők: rendőri és bíráskodási funkció is
- államapparátus = feudális uralkodó osztály
2. feudális széttagoltság állama
- alapja: feudális nagybirtokosok uralma, szabad parasztság felszámolása, kereskedelem jelentéktelen szere
- politikai hatalom: feudális arisztokrácia kezében, feudális anarchia
- királyi hatalom: ténylegesen csak saját birtokán
- feudális uralkodó osztályon belüli érdekazonosság = kollektív szerv (királyi udvar, tanács)
3. rendi-képviseleti monarchia
- uralkodó központi hatalmát a rendekkel megosztja
- alap: pénzviszonyok fejlődése: pénzjáradék szedhető
- polgárság és köznemesség az erős hatalomban érdekelt
- királyi bíróságok hatásköre bővül
- jogi partikularizmus visszaszorul
4. abszolút monarchia
- centralizáció, áru és pénzviszonyok továbbfejlődése
- uralkodó támasza: zsoldoshadsereg, hivatalnoki apparátus
7. Az állam és a jog kialakulásának és a prekapitalista állam- és jogtípusok közös jellemzői:
- 1. Az állam és a jog kialakulásának mindhárom útján egyidejűleg és egymással kölcsönhatásban jött létre
- 2. Állam és jog kialakulására csak a földművelésre való áttérés és állandó letelepedés után került sor
- 3. Állam és jog kialakulása hosszabb folyamat
Jellemzői:
- intézményi szféra belső fejlődése (
vezetők különválásához vezet)
- termelőtevékenység fejlődése, többlettermék megjelenése
- munkamegosztás a fenti következményeként
- közösségek közötti érintkezés, cserekapcsolatok, hódítás
- természetes szaporodás (új szükségletek + érintkezés)
- tulajdonviszonyok átalakulása, vagyoni különbségek kialakulása
- 4. Állam és jog társadalmi szükségletként jött létre
- 5. Állam és jog osztályjellegű (egyenlőtlenségeket stabilizál, újakat teremt)
- 6. Állam kialakulásának jellemzői: elkülönült hatalmi szervezet, területi alapú szerveződés, adóztatás
- 7. Gazdaságon kívüli kényszer, erőszak, nyílt politikai és jogegyenlőtlenség. Legfontosabb termelőeszköz a föld.
III. A MODERN ÁLLAM, POLITIKA ÉS JOG KIALAKULÁSA
1. A kérdésről általában
- két történelmi vízválasztó:
1. neolit forradalom
2. modern állam kialakulása
- polgári társadalom:
az anyagi életviszonyok szférája,
magántársadalom, amelyben a társadalmi különbségeknek nincs közvetlenül politikai jellege
2. A polgári társadalom és a politikai állam elválásának folyamata
- kiindulópontja: a nyugat-európai feudális társadalom és állam
- döntő a gazdaság és politika összefonódása
- feudalizmus = politikai hatalom privatizációja (hierarchikus dekoncentráltság) + a jog a hatalom függvénye, nem annak korlátja
- köz- és magánélet összefonódása
- minden magánszféra politikai jellegű
- vallásos világkép, egyház és állam összefonódása
- politikai állam kialakulásának előfeltétele: a szekularizáció
- kezdetben: császári hatalom tisztán világi lesz
- majd: reformáció, vallásháborúk
- vallási igazságnál fontosabb a békét biztosító központi hatalom ("Párizs megér egy misét")
- következő lépés: szabad vallásgyakorlás (vallás állami szempontból közömbös = első modern politikai szabadságjog)
- kálvinista egyház: egyház és állam szervezetének elválasztása
- gazdasági alap: feudális kötöttségek bomlása, tőkés termelési mód kialakulása
- kereskedelem = áru- és pénzviszonyok kibontakozása = pénzjáradék = már nem gazdaságon kívüli kényszeren nyugszik a gazdálkodási folyamat (személyes függés megszűnése)
- eredeti tőkefelhalmozás = tőkések, bérmunkások = közösségek felbomlása (céh, faluközösség) = hűbéri kíséretek feloszlatása
- abszolutizmus is segíti a modern állam kialakulását:
- meggyengült nemesség támogatása
- funkciója: feudális társadalmi rend megőrzése
- megvalósítása során viszont a polgárságra is támaszkodik, így azt támogatja is
- jellemzői:
- isteni jogok
- minden ellenőrzés fölött áll
- kiteljesedett szuverenitás (államé = uralkodóé)
- szakképzett és fizetett uralkodótól függő hivatalnokapparátus
- zsoldoshadsereg
- elkülönült rendőrség
- modern diplomáciai apparátus (államot, nem uralkodót képviseli)
- a fizikai kényszer törvényes alkalmazásának monopóliuma (uralkodóé)
- államapparátus elkülönül az uralkodó osztálytól
- uralkodó gazdasági bázisa = ország gazdasága (+ merkantilizmus)
- modern nemzetállamok kialakulásához kapcsolódik
- jog egységesítésére irányuló törekvés
- polgári forradalmak (a modern állam és jog kialakulásának befejeződése)
- hűbéri kötelékek teljes megszüntetése
- feudális földtulajdon magántulajdonná válása
- céhes korlátok felszámolása
- burzsoázia az ellenőrzése alá vonja az államot (végrehajtó hatalom erősítése)
- Közép- és Kelet-Európa: felülről hajtják végre reformokkal
3. A polgári társadalom és a politikai állam elválásának eredményei
- magántulajdon és politikai hatalom elválása (gazdaság és politika szférája is elválik)
- rendi társadalom helyett kapitalizmus
- közélet és magánélet elkülönülése
- egyének tevékenysége is kettéválik (citoyen - állampolgár, burzsoá - magánpolgár)
- tőkés vállalkozó és hivatásos politikus közötti munkamegosztás (= államapparátus és uralkodó osztály elválása)
- uralom és politikai hatalom elválása:
uralom: társadalmi osztályok egymás alá rendeltsége, privilégizált uralkodó osztály;
hatalom: vezetők parancsainak végrehajtása is szankcionálása)
- bürokrácia kialakulása:
főfoglalkozású, szakképzett hivatalnokok hierarchiája
egységes elv szerint, kiszámíthatóan működik
- modern jog létrejötte (formális jelleg = kiszámíthatóság = jogbiztonság)
- személyes szabadság jogi garanciái, emberi jogok biztosítása,
formális jogegyenlőség, állami tevékenység jogi szabályozottsága, jogrendszerek magán- és közjogra tagozódása
4. A modern állam, politika és jog kialakulásának kapcsolata a tőkés fejlődéssel
- politikai hatalom elkülönül (érdek: a gazdaságon kívüli kényszer érvényesülése + tőkés termelés feltételeinek biztosítása)
- koncentrált politikai hatalom
- jogegyenlőség
-
népszuverenitás fogalma
- racionális, modern jog és igazgatás
- tehát politikai hatalom feladata és korláta:
külső keret biztosítása a tőkés termeléshez („laissez faire” - éjjeliőr állam),
de: igény van beavatkozásra is (oktatás)
- burzsoáziához való viszony jellemzője
- burzsoázia célja: hatalom ellenőrzése
(osztály-fölötti népállam látszata)
IV. AZ ÁLLAM SAJÁTOSSÁGAI
1. Az állam fogalma és sajátosságai mint tudományos probléma
- az állam definíciója elhatárolandó:
- az államot megelőző törzsi-nemzetségi társadalmaktól
- területi szerveződés, néptől elkülönült közhatalom, adóztatás
- az állammal egyidejűleg létező más szervezetektől
- szuverén hatalom, fizikai kényszer alkalmazásának monopóliuma
- a bábállamoktól, puszta rezsimektől
- függetlenség, legitimáció
- az állam sajátosságai:
- történeti kategória
- léte objektív társadalmi szükséglet
- társadalmi rendeltetését funkcióin keresztül valósítja meg
- a társadalom politikai berendezkedésének központi intézménye, rendelkezik a fizikai kényszerítés legitim alkalmazásának monopóliumával és a kényszerítés speciális eszközeivel
- néptől, társadalomtól elkülönült, szuverén közhatalom
- a munkamegosztás külön ágát képező szervezet
- társadalmi-gazdasági környezetével sajátos kölcsönhatásban van
2. Az állam mint történeti kategória
- történelmi fejlődés x fokán jött létre és ezt követően fejlődött
- államtípus: azonos termelési viszonyokon és ennek megfelelően azonos osztályviszonyokon nyugvó és ezeket a viszonyokat kifejező, védő egyes államok közös vonásai. A társadalmi-gazd-i formáción belül helyezkedik el
- 4 történeti típusa: ázsiai, antik, hűbéri, modern (csoportosítva: első 3 = prekapitalista és modern
- fejlődés során új gazdasági-társadalmi formációk jönnek létre
- a fejlődés nem korlátozódik új államtípusok kialakulására
- fejlődési utak:
1. klasszikus (kedvező körülmények összekapcsolódása révén először, eredeti módon jön létre a társ-gazd-i formáció elsődleges alakzata (Athén))
2. másodlagos (új formáció többé-kevésbé már kialakult elemei kedvezőbb továbbfejlődési föltételek közé kerülnek, ezért erősebben bontakozik ki (Róma))
3. mintakövető (külső modell tudatos másolása, állam, erőszak szerepe jelentős (Kelet-Közép-Európa)
4. korai, v. eltorzult (Bizánc)
- állam jövője: prognózisok
- marxista: állam elhalása (osztályok megszűnésével)
- állam humanizálódni fog
3. Az állam társadalmi rendeltetése és funkciói
- objektív társadalmi szükséglet, a társadalmi lét fennmaradásához kell
- az állam társadalmi szerepét kifejező kategóriák lényege, az államcél:
- államcél:
objektív szükségletek tudati megragadása az államot vezető csoport részéről (csak megállapítja a célt)
- lehet öncél
- Jelli (az általános államtan egyik képviselője) szerint:
3 államcél típus
1. objektív értelemben vett állami célok
- állam társadalmi és kulturális hatásai
2. szubjektív értelemben vett állami célok
- állam nevében cselekvő személyek célelképzeléseinek összessége (csak ha az állami alkalmazottak tartják magukat a célokhoz)
3. etikai-politikai értelemben vett államcél
- politikai-ideológiai nézetektől függenek
- nem államcél, hanem társadalomideál (befolyásolja az államcélt. Társadalomalakítás lehet központi döntéseken alapuló vagy spontán)
- az államcél szükségképpen objektiválódik (pl.: jogszabályokban), az individuális nem
- állami feladat:
állami cél részekre bontása, állami szervekkel, azok tevékenységével és eszközökkel való összekapcsolása (cél megvalósítása)
- állami funkciók és azok történelmi alakulása, fő csoportjai:
azoknak a tevékenységeknek az általános vonásai, melyeket az állami szervek az állami feladatok megvalósítása során végeznek
- az állami tevékenység fő iránya
- a társadalmi viszonyok alakulása befolyásolja
- az állami tevékenység tartalma okozati összefüggésben társadalmi viszony. Csak a társadalmi struktúrában lényeges szerepet betöltő társ- viszonyokra irányul.
- állami tevékenység arra irányul, amit befolyásol (+ visszahatás)
- állami funkciók osztályozása (általános formában kell megjelölni a befolyásolt társadalmi viszonyt)
- társadalom és természet viszonyának befolyásolása
- gazdasági funkciók csoportja (állam és gazdasági szféra viszonya)
- politika-igazgatási funkciók
- ideológiai-kulturális funkciók (uralkodó osztály ideológiája és állam viszonya)
- külpolitikai funkciók
- nemzetközi együttműködési funkciók
- az állami funkciót csoportosították osztályfunkció és organizatórikus (társadalmi együttélést biztosító) funkció szerint
- állam funkciói formációspecifikusak (államtípusként különböző)
- állam társadalmi rendeltetése:
a társadalmi újratermelési folyamat (össztársadalmiság újratermelése) zavartalanságához, továbbfejlődéshez kell
- az állam funkcióin keresztül valósul meg
4. Az állam mint a politikai berendezkedés központi intézménye
- rendelkezik a fizikai kényszerítés legitim alkalmazásának monopóliumával + kényszerítés speciális eszközeivel
- intézmény: a társadalmi élet olyan szervezettségi formái, a társ. tagjainak tevékenységét koordináló, szabályozó, ellenőrző berendezései, amelyekben a társadalmi élet (egész, vagy egyes részeinek) viszonyai rögződnek és általánosan kötelező mintává válnak
- modern állam mint intézmény
- általában tudatos tevékenységek eredményeként változik, szervezet-jellegű
- fizikai kényszerítés legitim alkalmazásának monopóliuma az övé
- kényszer: kedvezőtlen körülmények megléte, vagy bekövetkezésük lehetősége korlátozza az emberek döntési az eredeti szándékuktól eltérő irányban befolyásolja
- a kényszerítésnek a hátrányok bekövetkezésének valószínűsítését is magában kell foglalnia
- kényszer mindig tudaton keresztül hat, így pszichikai jellegű
- fajtái:
- személyes
- közösségi
- spontán
- szervezett
- kilátásba helyezett hátrányok fajtái
- fizikai
- vagyoni, erkölcsi
- intim-érzelmi
- jogi
- fizikai kényszer mellett meggyőzés, szervezés, ösztönzés eszköze
- prekapitalista társadalom: másnak is engedélyezi fizikai kényszer törvényes alkalmazását
- az állam a politikai jogi berendezkedés központi intézménye
- politikai harcok folynak az államhatalom megszerzéséért
5. Az állam a néptől és társadalomtól elkülönült és szuverenitással rendelkező közhatalom
- közhatalom már nem a felfegyverzett népek egésze
- az állam a munkamegosztás külön ága (államszervezet), + hatalmi viszony
- osztályjellegű (uralkodó osztály juttatja érvényre érdekeit)
- közhatalom = politikai hatalom lesz
- államérdek: más osztályok érdekeinek + össztársadalmi érdekek figyelembe vétele
- állam szuverenitása:
az állam és a társadalmi viszonyát fejezi ki, az államhatalom legfelső volta, felsőbbségi jellege befelé, az állam függetlensége kifelé
adott terület és lakosság felett korlátlan államhatalom (ebben az értelemben a prekapitalista államokra is igaz)
- modern államban:
- elkülönült politikai állam szuverenitása
- nemzeti szuverenitás
- állami szuverenitás és népszuverenitás ideológiája összekapcsolódik
- szuverenitás két síkja:
1. államközi sík (külső oldal)
2. állam belső szerkezetének és belső politikai erőkhöz való viszonyának síkján (belső oldal = teljhatalom = summa potestas). Tartalma:
- egyetemes szuverenitás (nincs olyan egység adott területen, amely ne függne az állam befolyásától, kivéve: diplomáciai immunitást élvezők)
- teljesség (jogilag korlátlan)
- jogalkotás, igazságszolgáltatás, államigazgatás, fizikai erőszak legális alkalmazásának monopóliuma)
- egységes belső szuverenitás (állam szervei együtt gyakorolják a hatalmat)
- elsősorban a legfelső állami szervek szabadsága
- szuverenitást korlátozó tényezők:
- gazdasági feltételek hiánya
- politikai viszonyokból adódó korlátok
- állam függőségbe kerül (uralkodó osztály, vagy más politikai szervezetekébe)
- állam csekély politikai ereje esetén
- jogi szabályozásból adódó korlátok (alkotmányos szabályok)
- nemzetközi jog, szerződések
- a szuverén állam a nemzetközi közjog alanya, más szuverén államokkal egyenlő hatalom (aequalis potestas), teljes nemzetközi jogképesség. Korlátoz:
- gazdasági előfeltételek hiánya (gazdasági függés)
- politikai szövetségek és gazdasági integrációk
- nemzetközi jogi alapelvek
- szuverenitás külső és belső oldala feltételezi egymást
- a szuverenitás politikai és jogi elv is
- nemzeti szuverenitás
- sajátos ideológia
- a szuverenitás a népet illeti meg (nép = nemzet)
- sajátos politikai-jogi elv
- nemzetek önrendelkezési joga (Pl.: kiválás)
- a politikai-jogi elv tényleges érvényesülése vagy hiánya
- nemzeti és állami szuverenitás közti viszony függvénye
6. Az állam mint a munkamegosztás külön ágát képező szervezet
- állami szervek rendszere:
- állami szervekből összetevődő jogilag szabályozott rendszer
- állami szerv: nem tulajdon szerint, hanem az a szerv, amelynek tevékenységében kifejeződik a közhatalom
- differenciált rendszer (különböző szint, típus)
- horizontális differenciáltság:
- sajátos feladat
- sajátos tevékenység, munkamódszer
- sajátos szervezeti felépítés
- sajátos jogi szabályozás
-
7 fő szervtípus:
- fegyveres
- állam első szerve: döntés kikényszeríthető
- prekapitalista államokban = hadsereg. Ok:
- rabszolgák és jobbágyok felett uraik felügyelnek
- meghódítandó és meghódított terület között nincs különbség
- technika legfejlettebb színvonala is test elleni
- hadsereg fejlődése
1. szabadokból álló, vagy privilegizált
2. zsoldoshadsereg, feudális függésen alapuló hadsereg
3. kényszerrel létrehozott tömeghadseregek
4. általános hadkötelezettségen nyugvó hadsereg
- rendőrség: belső elnyomás fő szerve (polgári forradalom idején)
- államigazgatási funkciók is (pl.: útlevélügy)
- szervezeti felépítés: alá-, fölérendeltség
- tevékenységük jogilag kevéssé szabályozott (+ belső szabályok)
- kezdetben: adóztatás, majd hivatalnoki rendszer
- abszolút monarchia: modern bürokratikus közig.
- személyükben szabad hivatalnokok
- rögzített hivatali hierarchia
- rögzített hivatali hatáskör
- szerződéssel kiválasztott hivatalnokok
- szakképzettség, főfoglalkozás
- ellenszolgáltatásként rögzített fizetés
- hivatali állás nem tulajdonba vehető
- szigorú, egységes hivatali fegyelem, ellenőrzés
- eljárások alapja: jogszabályok, technikai normák
- szervező-végrehajtó-rendelkező tevékenység
- rendelkezéseket hoznak
- hatósági igazgatás
- vállalat- és intézményirányítás
- módszerei:
- jogalkalmazás
- szervező tevékenység
- jogalkotó tevékenység
- hatáskör
- állami szervek közötti munkamegosztás szerint
- alkalmazható jogi eszközök szerint
- illetékesség
- állami szervek közötti munkamegosztás
- centralizált felépítés jellemzi
- kezdetben: uralkodók, papok, majd fórumrendszer
- abszolút monarchia: állami monopólium
- bíróságok differenciálódása:
- polgári és büntető, civil és katonai
- mellette segítő szervek: ügyészség, büntetés-végrehajtás, közjegyző, ügyvéd
- modern bíróság feladata: igazságszolgáltatás, a jog szabályainak alkalmazása és érvényre juttatása. Így tevékenysége:
- társadalmi konfliktus esetén jogvita formájában dönt
- tárgyaláson ügyfélként egyenjogú felek közreműködésével feltárják a jogvita alapjául szolgáló tényállást
- jog szabályait alkalmazva határozatot hoznak döntésről, jogkövetkezményről)
- alacsonyabb szintű bíróságok döntéseinek felülbírálása, jogerős ítélet hozatala
- szervezeti felépítés alapelve: bírói függetlenség (nem utasítható)
- fellebbezési fórumok hierarchiája
- alkotmánybíróságok: norma-kontroll (jogszabályok összhangban vannak-e az alkotmánnyal)
- ügyészség és hozzá hasonló szervek
- feladat: felügyelet a társadalom szabályozott életterületei felett
- nem hoznak ügydöntő határozatokat
- eljárást kezdeményeznek
- centralizált szervezet
- állampolgári jogok országgyűlési biztosa
(svéd eredet: ombudsman)
- állampolgári, etnikai kisebbségi jogok biztosítása
- jogsértés esetén orvoslást kezdeményez
- kismértékű jogi szabályozás
- szigorú centralizáltság
- első forma: rendi képviselet
- választók érdekeinek érvényre juttatása
- állami szervek fölötti társadalmi ellenőrzés biztosítása
- legjelentősebb állami kérdésekben döntenek konszenzussal
- alájuk rendelt állami szervek személyi összetételét és munkáját meghatározzák
- mindig testületi szervek
- mindig a lakosság által választott szervek
- alá- fölérendeltség: általuk alkotott jogszabályok hierarchiája szerint
- területi önkormányzatok
- helyi állami képviseleti szervek
- maximális önállóság, alárendeltség csak jogszabálynak
- helyi közügyeket intéznek, jogszabályt alkotnak
- döntéshozó - végrehajtó
- egyszemélyi - testületi
- rendes - rendkívüli
- kormányzás: az állami szervek
differenciáltsága miatt irányító erő
- hatalomkoncentráció esetén egy domináns állami szerv
- hatalommegosztás: kormányzati szervek együttes tevékenysége
-
államfő: állam egységének kifejezése, állam protokolláris képviselete
- további feladatai alkotmánytól függenek
- állami szervek vertikális differenciálódása:
1.
központi (egész államterület)
2. területi (adott terület)
3. helyi szervek
- optimális: területi fokozatoknak megfelelő szervezeti egységek
- állami szervek rendszere egységes rendszer (politikai berendezkedés szabja meg). Ezt jogilag az egységes jogi szabályozás biztosítja
- az államapparátus: munkamegosztás külön ága
- kezdetben: elkülönülés a termelő munkát végzőktől
- majd: más technikai jelleg, differenciálódás (= uralkodó osztály)
- később: államapparátus már nem = uralkodó osztály
- megfelelő szempontok alapján kiválasztott emberek
- származás
- családi, törzsi
- etnikai-nemzetiségi
- osztály
- vallási
- megbízhatóság
- politikai:
- lojalitás
- ideológiai-politikai azonosulás
- párttagság
- biztosítása:
- magas erkölcsi és anyagi elismerés
- privilégiumok
- folyamatos ideológiai-politikai befolyás
- szakmai alkalmasság
- kezdetben = fegyverforgatásban jártasság
- majd: írni-olvasni tudás, szervezési készség, jogszabályok ismerete
- műveltség, kulturáltság, végzettség
- rokonság szerint lehetséges
- állami munka = fő foglalkozás
- fenntartása: adók útján
7. Az állam társadalmi-gazdasági környezetével sajátos kölcsönhatásban van
8. Az állam sajátosságai és az államok rendszerezése
-antik gondolkodásban:
- a rendszerezés az államforma fogalmához kapcsolódott
- későbbiekben:
- az államforma egyértelműen rendszerezési-osztályozási kategória
- hatalomkoncentráló (állam szuverenitásának birtoklása egy állami szerv kezében)
- hatalommegosztó (több állami szerv között oszlik meg)
- megjelenik az államtípus és kormányforma fogalma
-
kormányforma:
- Jean Bodin: a kormányzás módja
- XIX. század: a központi állami szervek jogilag rögzített viszonya
-elkülönülnek az államok osztályozásának különböző szintjei
- általános (alapkategória: államtípus)
- különös
- fejlődési szakasz
- államforma (lásd fent)
- államszerkezet v. államszervezet
-
- milyen mértékben centralizált az államhatalom (államszervezet két kérdése):
- milyen mértékű a több települést átfogó adminisztratív területi egységek önállósága
- milyen mértékű a települések önállósága
- államrendszer
- a területet, a lakosságot tartalmazza
- környezeti tényezőit a történeti-politikai hagyományok, a politikai hagyományok, a politikai rendszer jellege és a nemzetközi ill. geopolitikai adottságai adják
- tartalmi jellemzői:
1. kormányforma
2. állam és lakosság kapcsolata
3. államszerkezet
4. államszervezet szintenkénti tagoltsága
5. államszervezet centralizáltsága ás az alsóbb szintek önállóságának foka
6. államszervezet horizontális differenciáltsága
7. államapparátus jellemzői
V. A JOG FOGALMA ÉS SAJÁTOSSÁGAI
1. Bevezető megjegyzések
- tárgyi jog: jogszabályokat jelöl (= pozitív jog = tételes jog)
- alanyi jog: egyes személyekhez fűződő jogosultságok
2. A társadalmi normák sajátosságai
- társadalmi normák = olyan magatartás-előírások, amelyekhez az előírás be nem tartása esetére olyan hátrányos következményt helyeznek kilátásba, amelyet általában meg is valósítanak. Előírják a helyest és a követendőt
.
- befolyásolják az emberek magatartását
- kellést fejeznek ki (Sollen –„Legyen”- jellegűek = minek kell lennie)
- érvényesség (be kell tartani)
- általánosság (általánosan megfogalmazott és követendő)
- ismételtség (több hasonló helyzetre irányul)
- társadalmi normák fogalmi eleme: szankció = a normasértés esetére kilátásba helyezett a normasértő számára hátrányos következmény
- érvényesülésüket kényszer (hátrány elszenvedésével való fenyegetettség) biztosítja
- hipotetikus szerkezet jellemzi ("ha-akkor" szerkezet)
- normatív következmény nem kauzálisan következik be (Zurechnung)
- normatív elvárást fejeznek ki (csalódás ellenére is érvényes marad)
- társadalmi norma: csak reális és érvényesülő előírás. Kell és ténylegesség egysége. Nem eszmény (ideál)
- kölcsönösség (reciprocitás)
- értékelést fejeznek ki
- fentiekből adódóan a társadalmi normák nélkülözhetetlen mozzanatai:
- magatartás leírása, megfogalmazása
- magatartás normatív minősítése (tilos, kötelező vagy megengedett)
- normasértés következményeinek előírása (szankció)
- társadalmi normák funkciói:
- magatartásminta nyújtása
- társadalmi konfliktusokat rendeznek
- lehetővé teszik mások magatartásának értékelését
- lehetővé teszik mások magatartásának előrebecslését
- társadalmi normák fajtái: szokás, erkölcs, jog, vallási,
- jog és más társadalmi normák különbsége: egy adott társadalomban jogrendszerből csak egy van, más normák általában differenciáltak
3. A jog fogalma
- jog:
- olyan magatartási szabályok összessége
- amelyeket az állam bocsátja ki és szankcionálja azokat
- így az adott társadalomban általánosan kötelezőek
- amelyek érvényesülését az állami szervek kényszerrel is biztosítják
- vitakérdés: - jog állami jellege (létezik- e jog állam előtt?)
- jog pluralitása (vannak-e államon kívüli jogalkotók?)
- kikényszerítés?: általában önkéntes jogkövetés
- nem jog az, ami csak mint szöveg létezik
4. A jog további sajátosságai
- jogelméleti gondolkodás irányzatai:
- jogpozitivizmus (hangsúly a jogon)
- természetjogi felfogás (elvont ideális jogelvek)
- jogszociológia (jog = ténylegesen érvényesülő jog)
- jog sajátosságai:
- objektív társadalmi szükséglet (pl.: érdekkonfliktusok rendezéséhez kell)
- sajátos társadalmi komplexus (jogi jelenségek összefüggnek = jogi rendszer)
- jogi normák másodlagos teleologikus tételezéseket tartalmaznak
- jogi szabályozás célja mások magatartásának befolyásolásán keresztül jelenik meg
- a jog sajátos tudatforma, ideológia
- társadalmi viszony (nem jogi társadalmi viszonyokat jogviszonyok formájában realizál
- belső rendezettség jellemzi
- fórumrendszer, formalizált eljárás, nyelvi megformálás egyértelműsége jellemzi
- működéséhez specialistákra, jogászokra van szükség
- történeti kategória (történeti fejlődéssel változik)
- különböző jogtípusok (ázsiai, antik, feudális, modern)
- jogtípus = egy adott társadalmi-gazdasági formációhoz tartozó jogrendszerek közös sajátosságainak az összessége
- jogtípuson belül: jogrendszercsoportok, jogrendszerformák
VI. JOGALKOTÁS ÉS A JOGFORRÁSOK
1. A problémakör jellege és helye a jogbölcseletben
- keletkezés kérdése
- társadalmi viszonyok hatása a jogfejlődésre
- jogszabályok létrejötte, következményei
- jogi normák általános tanulságai, törvényszerűségei
2. Jogi norma, jogtétel, jogszabály, jogforrás
-
jogi norma:
a jog legkisebb, még önmagában értelmes egysége, amelyik egy teljes, értelmezhető, követhető, alkalmazható magatartásszabályt alkot
- jogtétel (jog mondat):
a nyelvi megfogalmazás és megjelenés egysége (egy paragrafus, vagy bekezdés)
-
jogszabály:
egy állami aktussal elfogadott jogi normák összessége (egy vagy több jogi normát tartalmaz)
- jogforrás:
különböző jogszabályoknak a jogrendszerben elfoglalt sajátos helye, szerepe
- lehet materiális (jog tartalmának az eredete) és formális (jogi jelleg eredete)
- lehet belső (jogalkotó) és külső (jog megnyilvánulási formája)
- lehet elsődleges (legerősebb hatalom által közvetlenül alkotott) és másodlagos (legerősebb hatalom által felruházott szervek által alkotott)
- jogforrás tartalmának értelmezése:
1. genetikus
- jogforrás = azok a tényezők, amelyekből a jog származik
2. gnoszeológiai (megismerési értelemben)
- meghatározott módon létrejött, meghatározott szervek által alkotott jogszabályok összessége
3. Jogképződés és jogalkotás. A jogképződés módjai
-
jogképződés két módja
1. jogalkalmazói jogképződés
2. jogalkotás
4. A jogalkalmazói jogképződés
- jogalkalmazói szervek tevékenysége során, ahhoz kapcsolódva jogi normák jönnek létre
- szokásjog: jogalkalmazói jog szinonimája
1. nem jogi jellegű szokás
joggá válása vagy
2. jogalkalmazó szervek tevékenységének szokásossá válása révén válik joggá
- jogszokás:
1. a jogalkalmazói gyakorlat szokássá válása
2. társadalom tagjainak jogi jellegű szokásai
- bírói jog: nem pontos (más jogalkalmazó szerv is alkalmazza)
- a jogképződéssé minősítés feltételei:
- új magatartásszabály jöjjön létre (egyébként csak jogértelmezés)
- ily módon létrejött jogi normák általános érvényessége + állami kikényszeríthetősége
-
törvényhozás és jogalkalmazói jogképződés viszonya
1. engedélyezi
- jogalkalmazó szervek jogszolgáltatása = jogképződés
2. tiltja
- nem engedélyezi a saját maga által alkotott norma szerinti döntést (így az ő feladata lesz az adott kérdésben jogszabályt alkotni)
3. tilalom ellenére megtűri
- általános jogértelmezés leple alatt
- hallgatólagosan eltűrik
- nem jogalkotás, ha a döntés eseti és szórványos és társadalmi méretekben nem észlelhető
- legfelső bíróság általános jellegű döntése: addig jogalkotás, amíg az állami szervek hatályon nem kívül helyezik
- folytonosan egymásba játszanak az állami szervek tevékenységei
- jogalkalmazói jogképződés társadalmi tényezői
- jogalkotó szervek által alkotott jogszabályok elmaradnak a társadalmi viszonyok fejlődésétől
- jogalkotó szervek nem tudják, vagy nem akarják végrehajtani az igényelt változásokat
-
jogalkalmazói jogképződés jellemző vonásai
- a jogalkalmazó az eléje került egyedi jogeset eldöntésének folyamatában alkotja a jogi normát
- múltban megtörtént esetet utólag szabályoz
- induktív módon megy végbe (egyes esetekből von le következtetéseket)
- nem éri el az általánosság szintjét
- érvényesség nem azonnal jön létre
- politikai jellege elmosódottabb
- rendkívül hajlékony (igazodik a társadalmi viszonyok alakulásához)
- kevésbé áttekinthető, nyilvánossága korlátozottabb
- jogalkalmazói jog fajtái
- jogalkalmazói gyakorlatban kialakult jogi normák (ismételt elfogadottság)
- joggyakorlat által elfogadott jogszabálytervezetek (pl.: Tripartitum)
- precedens (egyedi ügyben való döntés alapján)
- legfelső szintű bíróságok általános jellegű határozatai (érvényesség a bírósági hierarchiából fakad)
5. A jogalkotás
-
a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel felruházott állami szervek tudatos, kizárólagosan általános és absztrakt magatartásszabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége. (Nem kapcsolódik össze más tevékenységgel)
- szándékolt, akaratlagos folyamat (külső akaratként jelennek meg a normák)
-
jogalkotói jog jellemzői
- nyíltan kifejezésre jut a jog alkotottsága
- a jövőben előforduló lehetséges elképzelt esetekre megfogalmazott jogi normákból áll
- megalkotása során nagy szerep a korábbi konkrét eseteknek, a korábbi jogi szabályozás kritikájának, ill. a politikai értékeléseknek
- elvontan és általánosan megfogalmazott jogi normákból áll
- általánosan kötelező jelleggel,
- érvényessége, kötelező ereje az alkotás akarati aktusából fakad
- alkalmas osztályok politikai törekvéseit az általánosság szintjén érvényre juttatni
- logikailag rendezett és nyelvileg szabatosan meghatározott és rögzített formában jön létre
- laikusok számára is áttekinthető, könnyebben megismerhető
- két fajtája:
1.
törvényhozás
- a legfelső szervek kimondottan jogalkotásra irányuló tevékenysége. -
- elmélet eredményeire támaszkodik, koncepcionálisan megalapozottabb
- képesek feltárni a társadalmi összmozgást, felismerni a szabályozási szükségletet
- leginkább alkalmas osztályérdekek kifejezésre juttatására
- időigényes jogalkotási forma
- tárgya általában legállandóbb jellegű és legjelentősebb társadalmi viszonyok
- megalkotása nyilvános vita eredménye
- legitimitásuk legkevésbé vitatható
- törvényhozás folyamata is jogilag szabályozott
2.
rendeletalkotás
- minden olyan jogalkotás, ami nem törvényhozás általában a parlamentnek alárendelt kormányzati és államigazgatási szervek kimondottan jogalkotó tevékenysége
- fajtái:
-
-
miniszteri rendeletek
- önkormányzati rendelet
- jellemzői:
- nem egész társadalomra, csak egy bizonyos részére koncentrálnak
- önmagukban és közvetlenül nem képesek osztályérdekek kifejezésére
- rendeletalkotó szervek partikuláris érdekei befolyásolhatják
- nyilvánosság hiánya, vagy korlátozottsága
- kevésbé időigényes, mint törvényhozás (gyorsan reagál a társadalmi körülményekre
- általában csak törvényi felhatalmazás alapján
6. A megismerési értelemben vett jogforrással összefüggő problémák
- jogforrások fajai:
1. jogalkalmazói
2. jogalkotói
vagy
1. rendes (azon jogszabályok, melyeket a jogalkotásra rendkívüli feltételek hiányában is feljogosított szervek alkotnak jogilag rögzített hatáskörükben)
2. rendkívüli körülményekre való tekintettel létrehozott szervek, vagy egyébként fel nem jogosított szerv, vagy kibővített hatáskörű szerv alkotja (időbeli hatályuk általában korlátozott)
- a jogforrási rendszer sajátosságai:
-
modern kontinentális jogforrási rendszerek sajátosságai:
- a jogalkotói jog kizárólagosságára való törekvés
- ok: legcélszerűbb jogalkotási forma
- cél: pl.: bírói jog beillesztése a jogalkotói jogba
- a törvény kiemelkedő szerepe
- állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit törvényben kell szabályozni
- 1987. évi XI. törvény: meghatározza a kizárólagos törvényhozási tárgyak körét
- a jogforrások hierarchiája
- a jogalkotási szervek hierarchiája alapján egységes jogrendszer
- állami hierarchia magasabb szintjén álló állami szerv által kibocsátott jogszabállyal nem lehet ellentéte alacsonyabb szinten elhelyezkedő állami szerv által alkotott jogszabály
- hierarchiába ütközés = érvénytelen a jogszabály
- érvénytelenség esetén a normakontrollra feljogosított szervek gondoskodnak a törvényes állapot helyreállításáról
- 1987. XI.: egy jogalkotó szerv = egy jogszabály (állami irányítás egyéb jogi eszközeinek elhatárolása)
- állampolgár nem tagadhatja meg számára kötelező jogszabály végrehajtását arra hivatkozva, hogy az ellentétes egy magasabb szintűvel
VII. A JOGI NORMA ÉS A JOGSZABÁLY
1. A jogi norma fogalma és szerkezete
- jogi norma struktúráját teleologikus jellege (céltételezése) határozza meg
- kettős célja:
1. kívánatos társadalmi viszony létrehozása vagy védelme
2. ezzel kapcsolatos meghatározott magatartások megakadályozása
- két feltételes (hipotetikus) relációt tartalmaz:
-
ha x körülmények fennforognak, akkor y magatartást kell tanúsítani
- ha y megvalósul, vagy nem valósul meg, akkor z jogkövetkezménynek kell beállnia
-
érvényessége: a benne előirt magatartás és jogkövetkezmény csak a jövőben keletkezik, de általában megvalósul a társadalmi viszonyokban
- jogi norma nélkülözhetetlen mozzanatai:
- tárgya: célként kitűzött magatartás jogilag releváns tények rögzítése segítségével történő leírása. Két fő magatartásforma:
- cselekedet
- tevés, tett
- nemtevés, tevéstől való tartózkodás
- tevékenység (utóbbi tovább tart és több cselekedetből áll)
- jogilag minősít egy magatartást (kötelező, tilos, megengedett) és jogkövetkezményt rendel hozzá
- jogkövetkezmények kilátásba helyezése vagy a jogi normában előirt magatartás tanúsítása, vagy az előírás megsértése esetére, vagy mindkét esetre
- magatartás: meghatározott alanyoknak, meghatározott körülmények között megvalósított, tudatos tárgyra irányuló viselkedése (alanytól, szituációtól elvonatkoztatva: önmagában vett magatartás)
- jogi norma logikai tartalma:
- jogilag szabályozott magatartás alanya
- szituációja
- önmagában vett magatartás, a magatartás jogi minősítése
- jogkövetkezmények előírása
-
jogi norma szerkezeti elemei:
- hipotézis (föltétel)
- a magatartás körülményeinek megfogalmazása
- a hipotézisben megfogalmazott feltételek bekövetkezése esetén a jogi norma címzettjének milyen magatartást kell, szabad, tilos tanúsítania
-
jogkövetkezmény
- a diszpozícióban előirt magatartás nem követése esetére a címzett számára negatív következmények kilátásba helyezése (szankció)
- vagy megfelelő magatartás tanúsítása esetén pozitív következmény kilátásba helyezése (joghatás)
- nyelvi megfogalmazás gyakran elleplezi, eltorzítja a jogi norma szerkezetét
- kategorikus jogi norma: előirt magatartás mindig követendő (nincs szükség hipotézisre)
- entinéma (szillogizmus): a benne lévő következtetés valamely kiinduló tételét természetesnek tartják és a nyelvi kifejezésben elhagyják
- jogi norma címzettje
- általában már a szabályozás előtt létezik (pl.: magyar állampolgár)
- lehet, hogy a jogszabály hozza létre (pl.: új szerv, poszt)
-
diszpozíció és jogkövetkezmény kapcsolatának fajtái
- tiltó: ha A, akkor ne B, mert ha B, akkor C szankció
- parancsoló: ha A, akkor B, mert ha nem B, akkor C szankció
- megengedő: ha A, akkor B, és ha B, akkor D joghatás
- tiltó (2): ha A, akkor ne B, és ha nem B, akkor D joghatás
- parancsoló (2): ha A, akkor B, és ha B, akkor D joghatás
- megengedő (2): ha A, akkor B, mert ha nem B, akkor elmarad a D joghatás
- megengedő (3): ha A, akkor B, mert ha nem B, akkor C szankció
- tiltó és parancsoló normák interdefinitivitása = egymásba való kölcsönös alakíthatóság
- tehát a diszpozíció és a jogkövetkezmény kapcsolata alapján a jogi normák 3 csoportja: parancsoló, tiltó, megengedő
- címzettek köre: 2 dimenzióban:
- saját követendő magatartásuk előírása
- mások magatartásának elbírálása
- extenzív implikáció logikai kapcsolata: mindig ha van A, akkor van B
- jogi normák 2 előírást tartalmaznak:
1. hipotézis és diszpozíció (jogi norma alanyának szól)
2. hipotézissel összeolvadt diszpozíció és jogkövetkezmény (jogalkalmazóhoz szól)
2. A jogi norma érvényessége, hatályossága
- érvényesség = kötelező erejük
- vizsgálatának szempontjai:
- jogszociológiai megközelítés:
- érvényességük feltétele tényleges érvényesülésük
- természetjogi megközelítés:
- érvényes-e az igazságtalan jogi norma
- jogpozitivista megközelítés:
- jogalkotás + jogi norma sajátosságai biztosítják
- érvényessége függ:
- államakaratként fejeződik ki + kényszer
- társadalmi bázistól (amelynek akaratát kifejezi)
- társadalmi mértékben való érvényesülésétől
- jogi norma érvényességének pozitív jogi mozzanatai:
- illeszkedjék be a jogforrások hierarchiájába
- megfelelő jogalkotási jogkörrel felruházott szerv hozza meg
- megfelelő módon legyen kihirdetve
- hatály: x időben, y területen, z személyek számára kötelezőek (érvényesek)
- időbeli
- kellő idő maradjon az alkalmazásra való felkészülésre
- megszűnés
- ha más jogszabály hatályon kívül helyezi
- ha a jogszabályban megszabott határidő lejár
- ha az AB megsemmisíti
- visszaható hatály: kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, vagy egy magatartást jogellenessé
- területi
- személyi
3. A jogi normák fajtái
1. regulativ jogi normák
- hipotetikus szerkezet, normatíve minősiett magatartás + jogkövetkezmény
- spontán módon kialakult társadalmi viszonyok védelmére alkalmas a leginkább
- általában tiltó, vagy megengedő normák
- érvényesülésükhöz nincs feltétlenül szükség állami szervek közreműködéséhez
- fajtái (hipotézis és diszpozíció alapján):
A) meghatározott tartalmú (pl.: csalást tiltó norma)
B) nem meghatározott tartalmú
- ezeken belül:
a) keretszabályok (a jogi norma tartalmát más, általában gazdasági jellegű jogszabályok adják meg
b) utaló normák (valamely jogszabály pontosan meghatározott rendelkezésére utal)
-
fajtái (kötelező erő alapján):
A) kogens (nem függ a jogi norma alanyainak megállapodásától)
B) diszpozitív (kötelező erő a jogi norma alanyainak megegyezésétől függ, az eltérés megengedett)
C) ajánló (nem kötelező, csak ajánlott. Inkább jogpolitikai elv, mint norma)
- jogszabály alanya számára előnyös joghatás
- általában megengedő diszpozícióhoz tartozik
- jogszabály alanya számára hátrányos
szankció
- joghatás:
- valamilyen anyagi előny biztosítása
- valamilyen jogi előny biztosítása
- jogvédelem
- szankció:
- halálbüntetés, testi szankciók
- szabadságelvonás, korlátozás
- jogoktól megfosztás, jogkorlátozás
- vagyoni
- érvénytelenségi (pl.: szerződés hatályon kívül helyezése)
- represszív: jogsértéstől való visszatartás a cél
- reparatív: jogsértéssel okozott érdeksérelem jóvátétele a cél
- súlyosság szerint lehet:
- lex plusquam perfecta (ellentétes magatartás érvénytelen + büntetendő
- lex perfecta (ellentétes magatartás érvénytelen)
- lex minusquam perfecta (ellentétes magatartás polgári jogilag érvényes de büntetik
- lex imperfecta (nem érvénytelen, nem büntetik = nem jogi norma)
- jogágak szerinti megkülönböztetés (büntetőjogi, polgári jogi)
- fajtái (anyagi és alaki jog szerint):
- anyagi: természetes és jogi személyek magatartását a mindennapi életükben szabályozzák
- alaki: az anyagi jogi normák érvényesítésére szolgáló eljárásban szabályozzák a jogalanyok magatartását (eljárásjogi normák), vagy az állami szervek felépítését, létrehozatalát szabályozzák (szervezeti jogi normák)
2.
feladatkijelölő normák
- spontán módon nem, vagy csak ritkán létrejövő magatartásokat szabályoz. (új társadalmi viszonyok létrehozásához kapcsolódó és szervezeti magatartások szabályozására)
- érvényesülésűkhez mindig szükség van állami szervre
- 5 szerkezeti eleme:
1. a feladatkitűzés olyan előírás, amelyben valamely állami szervet köteleznek valamilyen eredmény biztosítására, feladat ellátására
3. állami szerv anyagi jogi értelemben vett hatáskörökkel való felruházása
4. az állami szerv eljárásának szabályozása
5. jogkövetkezmények meghatározása
A) államjogi és munkajogi felelősség
B) szabálysértési felelősség szabályai
- parancsoló rendelkezések az elsődlegesek
- címzettjei:
- feladatot ellátó állami szervek
- állami szerv eljárása során érintett ügyfelek
- eljárás jogszerűségének elbírálására hivatott fórumok
- társadalmi háttere: állami beavatkozás kiszélesedése
3. jogrendszer egységességét biztosító jogi normák
A) jogszabályok érvényességét megszabó normák
B) kollíziós normák
- jogvitánál nemzetközi vonatkozás miatt több alkalmazhatóság esetén melyiket kell alkalmazni
C) értelmező rendelkezések (nem jogi normák!)
- valamilyen jogi normában használt fogalom vagy kifejezés szabatos és kötelező érvényű megfogalmazása
4. A jogi normák kapcsolódása
- a kapcsolódás fajtái:
1. alternativitás
- több jogi norma közül csak 1 alkalmazandó
- pl.: - főszabály-kivétel szerkezet
- általános és különös különválasztása
2. pozitív megerősítés és együttesség (inherencia)
- ugyanahhoz a magatartáshoz több jogkövetkezmény is kapcsolódik
- együttesen alkalmazandók
3. egymás utániság
- egyik jogi norma diszpozíciójának a meg-, vagy meg nem valósítása a másik norma hipotézisét képezi
- jogintézmény: egy meghatározott társadalmi viszonyt szabályozó jogi normák összessége
5. A jogi normák megjelenése. A jogtétel és a jogszabály
- jogi normák - jogtételek (jogi mondatok) - jogszabályok
- jogtétel típusai:
- jogi normatartalmat kifejező jogtételek. Típusai:
- a magatartás és a jogkövetkezmény előírás legfontosabb elemeit együttesen tartalmazó jogtételek
- csak a magatartás-előírás legfontosabb elemeit tartalmazó jogtételek
- magatartás-előírás bizonyos elemét tartalmazzák
- csak a jogkövetkezmény előírására vonatkoznak
- más hivatkozott jogtétel megfogalmazására utaló jogtételek
- más jogtételekre jogszabálycsoport körülírásával utaló jogtételek
- fogalom-meghatározó jogtételek
- értelmező rendelkezések
- megszorító jogi mondat
- más jogi normák érvényességére vonatkozóan tartalmaz előírást
- érvényességi feltételek
- hatályba lépés, hatályon kívül helyezés
- területi és személyi hatály meghatározása
- jogi célokat és jogi alapelveket tartalmazó jogtételek
- politikai célkitűzéseket tartalmazó jogtételek (általában nem jogi norma)
- szimbolikus jelentőségű, deklaratív jellegű megfogalmazások
- jogszabály: egy jogalkotási aktussal elfogadott jogtételek összessége
- preambulum: a jelentősebb jogszabályok tételes rendelkezéseit megelőző ténymegállapításokat, értékeléseket tartalmazó ünnepélyes bevezető, amely utal az adott jogszabály indokoltságára, jelentőségére, céljára
- jogszabályok szerkezeti elemei
- jogszabály címe, megjelölése
- preambulum
- általános jellegű tételes rendelkezések
- különös rész: egyes részletkérdéseket szabályozó jogtételek
- záró rendelkezések (hatályon kívül helyezés, hatályba léptetés, felhatalmazások)
- miniszteri indoklás
- jogszabályok fajtái:
- jogi normákat tartalmazó jogszabályok
- jogi normák érvényességét érintő jogszabályok
- egyedi intézkedéseket tartalmazó jogszabályok
- politikai célkitűzést tartalmazó jogszabályok
- szimbolikus, deklaratív jellegű jogszabályok
- kódex
- tőkés társadalom előtt: összefüggő joganyagok közzététele, célja a korábbi jog összefoglalása, egyesítése
- modern értelemben: a kodifikáció olyan jogalkotás, amikor a joganyag egymással szorosan összefüggő és más jogterületektől elhatárolt részét egyetlen jogszabályban alkotják meg
- homogén kódex: egy jogágba tartozó jogi normák
- komplex kódex: különböző jogágba tartozó jogi normák közös vonás alapján
- jellemző:
- viszonylagos teljességre törekvés
- viszonylagos általánosság
- rendszerezettek (valamennyi jogi normára vonatkozó előírások = általános rész; egyes jogi normák: különös rész)
- adott jogág egyéb jogszabályai alá vannak rendelve a kódexnek (tartalmi alárendeltség, nem hierarchikus)
- novella: a kódexek felülvizsgálata során, átfogó koncepció alapján végzett módosításuk
6. A jogszabályok közzététele, a jogszabályok megismerésének eszközei
- nem azonos a kihirdetéssel (utóbbi: érvényességi föltétel)
- a közzététel két típusa:
- kurrens (folyamatos, rendszeres rövid időközönkénti közzététel)
- hivatalos lapokban
- Magyar Közlöny:
- jogszabályok
- nemzetközi szerződések
- országgyűlés, köztársasági elnök + kormány: határozatai + jogi iránymutatásai
- AB határozatok
- Legfelsőbb Bíróság (LB) irányelvei és elvi döntései
- személyi kérdésekben döntések, kitüntetések
- Miniszterelnöki Hivatal (MH) szerkeszti
- Határozatok Tára:
- kormányhatározatok, amelyek közzétételét a kormány elrendelte
- MH szerkeszti
- nem nyilvános
- tárcalapok
- minisztériumok + országos hatáskörű szervek
- utasítások és jogi iránymutatások
- önkormányzatok által kiadott hivatalos lapok
- Cégközlöny
- Igazságügyi Minisztérium (IM) lapja
- havonta 2x, újonnan alakult cégek adatai
- hivatalos:
- Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye
- évenként
- Magyar Közlönyben megjelent jogszabályok, határozatok, jogi iránymutatások
- Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye
- ötévenként, cserélhető lapok
- tematikus
- kis jogszabálysorozat
- Bírósági Határozatok
- LB adja ki
- LB irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai, fontosabb eseti határozatok
- joganyag rendszerezésének eszközei
- hatályos jog hivatalos megállapítása és a jogforrási forma és a kibocsátás éve alapján rendezett közzététel
- a módosított részek és kiegészítések beillesztése az eredeti jogszabályba
- az alapjogszabály egyes szakaszait közvetlenül a végrehajtási jogszabályok rájuk vonatkozó szakaszai követik a jogforrási hierarchia sorrendjében (hierarchikus koordinálás)
- meghatározott joganyag felülvizsgálata, a szöveg kevésbé jelentős módosítása
- csak megfelelő felhatalmazás alapján lehetséges
VIII. A JOGÉRVÉNYESÜLÉS
1. A jogérvényesülésről általában
- a jogérvényesülés fogalma
- jogi szabályozás: emberi magatartások szabályozása. Feltétel: jogkövetés, ill. szankciók
- jogérvényesülés: az általánosan megfogalmazott jogszabály egyes emberek magatartásában megvalósul, realitássá válik.
A jog egyik lényegi jegye.
- érvényesülés (tényleges érvényesülés valósága) nem egyenlő az érvényességgel (a normák kötelező jellege). Az érvényesülés bizonyos mértékig feltétele az érvényességnek
- érvényesülés nem tévesztendő össze a jog hatékonyságával (sikerült elérni a kívánt társadalompolitikai célt. Feltételezi az érvényesülést)
- jogérvényesülés folyamata és mozzanatai
- a jogalanyok között viszonyok (= jogviszonyok) jönnek létre
- emberi magatartás lehet
- jogkövető (a jogszabályok előírása szerint megy végbe)
- általános jogalkalmazó szerv nélkül, automatikusan megy végbe
- ekkor a jog érvényesülése a szankció
- jogi szankcionálhatóság (viszony jogsértés és társadalmi követelmény között)
- jogi felelősségre vonhatóság (represszív szankció)
- a jogi felelősségre vonhatóság elbírálása + szankcionálás = jogalkalmazás
- jogérvényesülés módja
- jogkövetés, jogérvényesítés
- jogalkalmazás
-
jogérvényesítés és jogkövetés kizárja egymást; a jogalkalmazók szempontjából a jogérvényesítés egyben jogkövetés is
-
jogilag közömbös magatartás nem létezik
-
jogérvényesítés nem = jogalkalmazás (nem minden jogalkalmazás jogérvényesítés, de minden jogérvényesítés a jogalkalmazás körébe tartozik)
2. A jogkövetés
- a tudatos jogkövetés elősegíti a normának megfelelő jogtudat kialakulását, ill. tovább szilárdítja
- egyes ember magatartását a jogkövetés irányába mozdítja el a környezetében tapasztalt jogkövetés
- jogkövetés fogalma:
- abszolút mozzanata: a jogszabályok előírásainak megfelelő emberi magatartás
- objektív mozzanata: vmely magatartás attól függetlenül jogkövetés, hogy annak jogszerű jellege tudatosodik-e a magatartás alanyában
- jogkövetés jellemző vonásai:
- tömegesség (jogsértések száma elenyésző a jogszerű magatartáshoz képest)
- viszonylag konfliktusmentes
- hatalmi jelleg (állam és állampolgár politikai viszonyának lényeges eleme a jogkövetési kötelezettség)
- objektív oldala:
- jogi normák előírásainak megfelelő tevés vagy nem-tevés
- szubjektív oldala:
- magatartás alanyának a magatartáshoz való tudati viszonya (pl.: nem tartja rossznak, azért csinálja)
- jogi jelenségekkel szembeni tudati viszony = jogtudat
- jogismeret: jogszabályok helyes ismerete ("törvény nem tudása nem mentesít")
- jogkövetés tudatossága
1. tudatában van-e magatartásának jogkövető jellegének. Ok pl.:
- politikai elem hangsúlyos jelentése (választás)
- magatartás kiemelkedő vagyoni jelentősége
- adott magatartás fokozott konfliktus-veszélye
- adott jogviszony viszonylagos ritkasága
- tiltó norma esetén a jogsértő magatartás motívumának megjelenése
2. mennyiben azonosul tudatosan az adott jogrendszerrel.
Típusai:
- azonosulás a jogszabály által kifejezett értékekkel, érdekekkel
- szokásszerű jogkövetés (már nem tudatos, csak ösztönös)
- állami-jogi szankciók
- környezet, közvélemény elitélése
3. A jogsértés
-
minden olyan magatartás, ami nem jogkövetés
- objektív kategória, független a jogsértő tudatállapotától
- jogsértő magatartás: ágazati
- a jogsértés társadalomra veszélyessége
- valamennyi jogsértő magatartás közös vonása: veszélyes a társadalomra (nem csak önmagában, hanem mindennapossá válásuk miatt)
-
nem minden jogellenes, ami veszélyes a társadalomra (pl.: hazugság)
- a jogellenesség: jogalkotó által megállapított veszélyességi fok függvénye
- a jogsértés objektív oldala
-
jogsértés csak emberi magatartás lehet, tevésben vagy nem tevésben nyilvánul meg
- jogsértés szubjektív oldala:
- a magatartáshoz és az eredményhez való pszichikus viszony
- jogsértés fajtái
- jogsértés alanya szerint
- azon társadalmi szféra szerint, ahol a jogsértés végbemegy
- megsértett szabály jogági hovatartozása szerint
- jogsértés okai
- makrotársadalmi okok
- érdekellentétek
- ideológiai hatás
- jogi nevelés alacsony hatásfoka
- mikrotársadalmi okok
- szubkultúrák (más normák)
- szocializáció zavarai
- biológiai-társadalmi okok
- jogsértő személy adottságai (vérmérséklet, iskolai végzettség)
- jogsértések társadalmi szerepe:
- egyértelműen negatív az adott társadalomra nézve
- lehet pozitív (pl.: új, haladó magatartások)
4.
A jogviszony sajátosságai
- jogviszony fogalma:
- meghatározott személyek között a jogérvényesülés során létrejött viszony
- mindig társadalmi viszony (sohasem ember és dolog közötti viszony!)
- jogviszony és jogi norma viszonyában az utóbbi az elsődleges
- jogi normák realizálódása (jogszabályba foglalt normák megvalósulása)
1. a jogi normák keletkezése és a jogképesség állapota
2. jogviszonyok keletkezése a jogi tények hatására
- jogi normák konkretizálódása (absztrakt előírások konkrét tartalmat kapnak)
- a jogviszony nem empirikus ténylegesség, hanem követelmény (nem Sein, hanem Sollen)
- konkrét-egyedi jogviszonyok: megengedő diszpozíció esetében
- általános-egyedi jogviszonyok: tiltó jogi normák esetén (ha nem sértik meg)
- a jogviszony alanyai:
- jogviszony résztvevői:
jogalanyok (a hatályos jogrendszer szerint alanyi jogosultságok illethetik, vagy jogi kötelezettségek terhelhetik = jogképesség) Fajtái:
- természetes személyek
- ember
- modern jogrendszerekben a jogképesség általános és egyenlő
- jogi személyek
- emberek olyan együttese, amelynek jogképességét jogszabályok elismerik, vagyis amelyik saját nevében szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket
- jogképessége célhoz kötött, így korlátozott (pl.: 0 házasság)
- cselekvőképessége nincsen (képviselője útján cselekszik)
- állam
- jogi személyek önálló típusa
- nem = állam egyes szervei (ezek jogi személyek)
- jogképessége elvileg teljes, jogilag korlátlan
- jogképességének határai csak természetéből adódnak (pl.: nem lehet apa)
- cselekvőképesség: a természetes személynek az a képessége, hogy saját cselekményével jogot szerezzen, kötelezettséget vállaljon
- teljes cselekvőképesség
- korlátozott cselekvőképesség
- cselekvőképtelenség
- jogviszony tárgya:
- amire a jogviszony tartalmát kitevő alanyi jogosultság és kötelezettség irányul. Tehát a jogviszonyban résztvevő alanyoknak az a magatartása
, amelyre a jogviszony tartalmát kitevő alanyi jogosultságok és jogi kötelezettségek vonatkoznak
- jogviszony tartalma:
- azok az alanyi jogosultságok és jogi kötelezettségek, amelyek a jogviszonyok alanyait megilletik, vagy terhelik
- adott jogviszony tartalmát képező alanyi jogosultságok és kötelezettségek korrelatív jelenségek (egymást feltételezik)
- jogalany jogai feltételezik a jogvédelem lehetőségét
- jogalany jogai és kötelezettségei összekapcsolódnak
- jogalany számára alanyi jogok és kötelezettségek egy egységben jelenhetnek meg (pl.: tisztség betöltése)
- jogi tények:
- azok a körülmények, események, magatartások, amelyekhez a jogi előírások jogviszonyok keletkezését, változását, megszűnését rendelik
.
1. emberi magatartások (ember akaratától, tudatától függő tények)
- jogkövető
- jogügyletek, jogi aktusok (tudatosan jogviszonyt hoznak létre)
- állami aktusok
- deklaratív (megállapító)
- konstitutív (jogviszonyt létesítő, alakító)
- eredményre vezető cselekmények (nem tudatosan hoznak létre jogviszonyt)
- jogellenes
2. objektív események (tények, folyamatok a jogalanyok akaratától, tudatától függetlenül mennek végbe)
- jogalanyok személyén kívüli objektív körülmények
- pl.: villámcsapás, földrengés, ufók
- jogalany személyében adott, de akaratától független körülmények
- életkor, nem, szellemi és testi állapot, születés
IX. A JOGALKALMAZÁS
1. A jogalkalmazás sajátosságai
- a jog érvényesítése, a jog érvényesülésének módja
2. jogkövetés mellett állami szervek közreműködése kell a jogviszonyok keletkezéséhez (pl.: engedélyezési eljárások)
- erre feljogosított állami szervek tevékenysége, állami monopólium (csak modern államokra jellemző)
- a jogalkalmazó szervtől (csak közhatalmat gyakorló szerv lehet) különböző jogalanyokra irányul
- a jogalkalmazás jogi normák egyedi esetekre való vonatkoztatása
- jogalkalmazás a jogszabályok alapján hozott állami döntés
- jogalkalmazás során egyedi jogviszonyok keletkeznek, változnak, szűnnek meg, vagy állapítják meg ezek megszűnését, keletkezését, változását (előbbi: konstitutív; utóbbi: deklaratív)
- jogilag szabályozott eljárás keretei között zajlik
- jogalkalmazás során hozott döntés államilag kikényszeríthető
- jogalkalmazás szakismeretet igényel (hatályos joganyag ismerete, jogalkalmazási technika ismerete)
- a jogalkalmazói döntés általános hatást is kifejt
2. A jogalkalmazás fajai és típusai
- faj megkülönböztetése: a
jogalkalmazást végző szerv szerint
1. bírósági jogalkalmazás
2. államigazgatási jogalkalmazás
3. ügyészségi jogalkalmazás
4. fegyveres szervek jogalkalmazása
5. vállalati jogalkalmazás
- jogalkalmazás típusai:
1. jogvédelmi (iurisdikciós, regulatív normákhoz kapcsolódik)
- kialakult és spontán módon újratermelődő társadalmi viszonyok védelme, keletkező konfliktusok eldöntése, szankciók
- spontán módon kialakuló, ill. fejlődő viszonyok fejlődési, kialakulási lehetőségeinek biztosítása
2. közigazgatási
- társadalmi viszonyokból fakadó nemkívánatos következmények minimalizálása, a hátrányok kompenzálása, tevékenység engedélyezése, vagy tevékenységre kötelezés
- spontán módon nem, vagy nem eléggé hatékonyan működő tevékenységformák ösztönzése, tudatos szervezése
1. és 2. különbségei:
- 1.: inkább múltra, 2.: inkább jövőre orientált
- 2. döntés diszkréciója nagyobb
- 2.: nagyobb szerep a társadalomtudományi ismeretek felhasználására
- másként alakul a döntésekért való felelősség és az irányítás
3. A jogalkalmazás szakaszai és műveletei
- szakaszai:
1. a tényállás megállapítása
2. a jogszabály értelmezése
3. a határozat meghozatala
-
műveletei:
1.
a vonatkozó jogszabályok hiteles szövegének keresése, megállapítása és kötelező erejük (érvényesség, kollizió) vizsgálata. 2 fontos elv (latin pluszmunka):
- lex specialis derogat generali
2. tényállás megállapítása (ténymegállapítások (jogilag releváns tények) összegyűjtése, megértése, mérlegelése, bizonyítottnak tekintése)
- alap: ártatlanság vé
lelme
3. jogszabály értelmezése
- jogszabály-értelmezés fajai:
- jogszabályi
- hiteles (autentikus): az értelmezett normák és az értelmező rendelkezések kibocsátója és jogforrási formája is azonos
- legális (jogi normát alacsonyabb szintű jogszabály értelmezi)
- magasabb szintű jogszabály értelmezi az alacsonyabb szintűt
- jogalkalmazói (jogalkalmazói szerv értelmez)
- eseti (kauzális)
- általános jellegű határozatok
- jogirodalmi (doktrinális)
- értelmezés alanya magánszemély
- a jogszabály-értelmezés módszerei:
1. nyelvtani (interpretatio grammatica)
2. logikai (interpretatio logica)
3. rendszertani (interpretatio systematica)
4. történeti (interpretatio historica)
(- 1.-2. = a jogszabály-értelmezés alsó foka; 3-4..: felső foka)
- a jogszabály-értelmezés eredménye:
1. kiterjesztő (teljes értelmezés tágabb, mint az 1. fokon)
2. helybenhagyó (felső fok = alsó fok)
3. megszorító (jogi norma tartalma és terjedelme szűkebb annál, mint ami a nyelvtani és logikai értelmezés során megállapítható volt)
4. megállapított tényállás jogi minősítése
- adott jogi minősítés más jogi minősítéseket kizár
- jogi minősítése nem lehet vagylagos, részleges, átmeneti
5. jogkövetkezmények megállapítása
- nem lehet ellentétes a jogi minősítéssel
- általában mérlegelés után
(- diszkréció = a jogkövetkezmény megállapítására vonatkozó és jogszabályban biztosított mérlegelési lehetőség)
(- határozat meghozatala = tényállás jogi minősítésének és a jogkövetkezmények megállapításának egysége)
X. A JOGRENDSZER ÉS A JOGRENDSZEREK CSOPORTOSÍTÁSA
1. A jogrendszer fogalma és sajátosságai
- jogrendszer:
- egy adott állam érvényes jogi normáinak és ahhoz kapcsolódó egyéb jogi előírásainak a rendezett összessége
- valamely állam hatályos jogszabályainak a rendezett összessége
-de: nem azonos a
- rendszerjellege:
- ellentmondás-mentesség és koherencia
-tényleges sajátosság
- szakmai követelmény
- relatív optimum
- elérését, megközelítését a jogi dogmatika teszi lehetővé
- a jogi dogmatika a jogrendszer anyagát képező különböző jogszabályok rendszerezését és osztályozását végzi el
- fogalmak és tételek rendszere
- struktúrája:
- mikrostruktúra
- a jogi norma és a jogszabály szerkezeti összefüggései
- makrostruktúra
- vertikális (formális)
- a jogi normák keletkezése és kötelező ereje szerinti strukturáltság
- horizontális (tartalmi)
- jogi szabályozás tárgya és tartalma
-történeti
- a jog történetileg alakult rétegei
- funkcionális
- a közvetlenül magatartás-előírást tartalmazó elsődleges normák
2. A jogrendszer tagozódásnak alapja, a jogág meghatározása
a tagozódás alapja:
- a jogi szabályozás tárgya és módszere
- jogág:
- a jogrendszeren belül viszonylag elkülönült rész
- a jogi normák hasonló tartalommal és formával jellemezhető, azonos v. hasonló jellegű magatartásokat azonos módszerrel szabályozó összefüggő csoportja
- jogintézmény:
- az azonos társadalmi viszonyt szabályozó jogi normák
-jogterület:
- jogi normák többé-kevésbé összekapcsolódó és elkülöníthető összessége
- fajtái:
- jogágon belüli (erősebb kapcsolódás a jogág más jogi normáihoz és hasonlóság)
- jogágak közötti (eltérő tartalmú, de azonos v. hasonló társadalmi viszonyokra vonatkozó jogi normákat fog össze)
3. A magyar jogrendszer egyes jogágai
- alkotmányjog:
- az államhatalom gyakorlásának jogi alaprendjére vonatkozó jogszabályokat foglalja egységbe
1. előírás, mely rögzíti a társadalmi berendezkedés és az állam legfontosabb jellemzőit
2. állami berendezkedés alapvető szabályai
3. állampolgárok államhoz való viszonya
- közigazgatási (államigazgatási) jog:
- a közigazgatási szervek sajátos, rájuk jellemző tevékenységéhez, az ún. végrehajtó-rendelkező-szervező tevékenységhez kapcsolódó jogi normák összessége
- anyagi jogi szabályok:
1. a közigazgatási szervek hatáskörének és feladatának meghatározása
2. a közigazgatási szerv tevékenységével érintett jogalanyok kötelességeit és jogait
- alaki jogi szabályok:
1. szervezeti szabályok
2. eljárási szabályok (alapeljárás – jogorvoslati- és végrehajtási szakasz)
- pénzügyi jog:
- az állam, az állami szervek és gazdálkodó szervezetek pénzügyi tevékenysége, valamint a természetes és jogi személyek ezzel kapcsolatos magatartása
- büntetőjog
:
- azon jogi normák összessége, melyek az állami, a társadalmi, gazdasági rend és az állampolgárok személyének és jogainak védelme érdekében meghatározzák a büntetőjogi felelősség körét, azaz a büntetendő cselekményeket és elkövetésük esetén az alkalmazandó büntetéseket ill. intézkedéseket
- két rész:
1
2. büntetőeljárási jog:
- a büntetőjog alaki joga, a büntetőjog szabályainak alkalmazásával kapcsolatos tevékenység rendjét tartalmazza
- három fő rész:
1. általános (statikus)
2. dinamikus
3. különös és különleges eljárások
- a büntetőeljárás során jogerősen meghozott ítéletben kiszabott büntetőjogi büntetés végrehajtásának jogi szabályozása
- polgári jog
(civilisztika legfontosabb jogága):
- azon gazdasági, vagyoni viszonyokat szabályozza, amelyek áruviszonyok
- szabályozza a személyek egyes nem vagyoni viszonyait is
-
fő jogterületek:
1. személyiségi jog
2. dologi jog
3. kötelmi jog
(szerzodesek joga es karteritesek joga)
4. társasági jog
5. szellemi alkotások joga
6. öröklési jog
- családi jog:
- személyi viszonyokra vonatkozik
- szabályozza az állampolgárok családi és családi jellegű személyes és vagyoni kapcsolatait
-
1. a házasság intézményének szabályozása
2. a családi viszonyok szabályozása
3. a gyámság jogintézménye
- munkajog:
- az alkalmazásban történő munkavégzésre, annak feltételeire és díjazására, valamint az azokkal összefüggő kollektív tevékenységekre vonatkozó szabályokat tartalmazza
- társadalombiztosítási v. szociális jog
- mezőgazdasági jog
- polgári eljárásjog:
- azon magatartásokat szabályozza, melyek mindazon igények érvényesítésére irányulnak v. azokhoz kapcsolódnak, amelyeknek az elbírálása a polgári bíróság hatáskörbe tartozik
- két típus:
1.
peres:
- általános
- dinamikus
- különleges rész
2.
peren kívüli eljárás
-
nemzetközi magánjog:
- a nemzetközi elemeket is tartalmazó magánjogi vitában mely állam jogrendszerét kell figyelembe venni
- nemzetközi jog:
- az államok közti viszonyokat, az államoknak a nemzetközi életben tanúsított magatartását szabályozza
- európai jog:
- autonóm jogrendszer
4.
A jogrendszerek csoportosítása
- 4 jogcsalád:
- római-germán:
- kontinentális
- római jog az alapja
- jellemzői:
1. elsődleges jogforrási forma az írott jog
2. a jogi normák is előre tételezettek
3. a jogi normák megfogalmazása absztrakt módon történik
4. a jogalkotás és a jogalkalmazás elkülönül
5. a joganyag racionálisan rendezett rendszert alkot
6. közjogra és magánjogra való tagozódás a jogrendszeren belül
7. a jog viszonylag zárt rendszer
8. a jogászok fő feladata a jogi normák értelmezése és a jogesetnek az elvont jogszabály alá rendelése
- 3 csoport (jogkör):
- romanista
- germanista
- északi
- nem került sor a római jog recepciójára
- angol jog jellemzői:
1. jogforrási forma a
2. szabályai kevésbé elvontak és általánosak
3. az eljárási szabályok a fontosabbak
4. fejlődés kontinuitása töretlen
5. jog 3 rétege (common law, equity, statue law)
6. egy szabály akkor válik végleges érvényűvé, ha a gyakorlatban alkalmazni tudják
7. bírói ítélet = egyedi ügyben hozott döntés + magyarázat
8. megkülönböztetések módszere (distinctions)
9. nyílt rendszer, határai rugalmasak
10. esküdtszék jelentős szerepe
11. joguralom elve (rule of law)
-
az angolszász jogrend az USA-ban:
1. ahány tagállam, annyi jogrendszer (0 szövetségi common law)
2. alkotmány, legfelső bíróság fontossága
3. a legfelső bíróságokat saját precedensek nem kötik
- szocialista jogcsalád:
- államszocialista országok és Kuba
- jellemzői:
2. többnyire rendeletek és utasítások tartalmazták a normákat (nem törvények)
3. jogforrás differenciáltsága (vö. VI. fejezet)
4. eltérés a deklarált jog és azok tényleges érvényesülése közt
5. közigazgatási hatáskörök előtérbe kerülnek a bírósági hatáskörökkel szemben
6. önkényes jogalkalmazás, koncepciós perek
- profán jellegű tradicionális normák
- heterogén rendszer
- mintakövetés (gyarmatosítók ill. pl. Kína esetében a szovjet jog)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése