2012. december 20., csütörtök
2012. december 12., szerda
| A KIVITELEZŐ FELADATAI ÉS FELELŐSSÉGE |  |
| Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd | |
| 2008.09.09. | |
| Utolsó frissités ( 2009.03.21. ) | |
| A kivitelező felelősségi körébe tartozó körülményeket számos jogszabály rögzíti, azonban két jogszabályt mindenképpen érdemes kiemelni: az Építési törvényt és a Kivitelezési kódexet. Ezen két rendelkezésben található előírások összefoglalóan határozzák meg a kivitelező feladatait és felelősségét. A vonatkozó előírások legutóbb 2008. szeptember 1-jével módosultak.
Ki a kivitelező?
A Kivitelezési kódex bevezette a vállalkozó kivitelező és az alvállalkozó kivitelező fogalmát az alábbiak szerint:
- a vállalkozó kivitelező: olyan természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, akivel vagy amellyel az építtető, vagy az építtető nevében a beruházás-lebonyolító építési szerződést köt az építőipari kivitelezési tevékenység teljes elvégzésére, vagy egyes építési-szerelési munkák elvégzésére.
- az alvállalkozó kivitelező: olyan természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, akivel vagy amellyel a vállalkozó kivitelező vagy az alvállalkozó kivitelező építési szerződést köt az építőipari kivitelezési tevékenység részét képező építési-szerelési munka elvégzésére (a közbeszerzési eljárásokban az alvállalkozó fogalma: az a szervezet (személy), amellyel (akivel) az ajánlattevő a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés teljesítése céljából, e szerződésre tekintettel fog szerződést kötni vagy módosítani, kivéve, ha a szervezet (személy) tevékenységét kizárólagos jog alapján végzi) [290/2007. (X. 31.) Korm. rend. 10. §;2003. évi CXXIX. tv. 4. §].
A kivitelező feladatai
Az Építési törvény 2006. május 1-je előtt hatályos rendelkezése a kivitelező felelősségét állapította meg a megvalósított építmény, építményrész, szakmunka rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért, valamint az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős és végrehajtható építési engedélyben és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervekben foglaltak biztosításáért.
a) Az Építési törvény jelenlegi szabályai szerint a kivitelező felelős:
- az építőipari kivitelezési tevékenység jogszerű megkezdéséért és folytatásáért, az építési napló vezetéséért, kivitelezői jogosultságának meglétéért,
- az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős és végrehajtható építési engedélyben és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervekben, az ezek alapján készült, erre jogosult tervellenőrrel ellenőriztetett kiviteli tervekben előírtak betartásáért és betartatásáért,
- az elvégzett szakmunkák eredményeként létesült szerkezetek, berendezések, építmény, építményrész rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért,
- az építésügyi hatóság által meghatározott időtartamon belül az építmény környezetéből az építőipari kivitelezési tevékenység során keletkezett építési hulladék elszállításáért, a környezet és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotában történő átadásáért, a környezetben okozott károk megszüntetéséért (ezekért egyébként az építtető és a kivitelező együttesen felel)[1997. évi LXXVIII. tv. 40. §, 43. §].
b) A Kivitelezési kódex szerint a vállalkozó és az alvállalkozó kivitelező feladata a fentieken túlmenően:
- az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésekor az építtetőtől (alvállalkozó kivitelező esetében a vállalkozó kivitelezőtől) az építési munkaterület átvétele, annak szükség szerinti lőszermentesítése,
- az építési napló megnyitása az e jogszabályban meghatározottak szerint,
- az építési munkaterületen keletkezett építési-bontási hulladék mennyiségének és fajtájának folyamatos vezetése az építési naplóban a külön jogszabályban meghatározottak szerint,
- annak folyamatos ellenőrzése, hogy a hatósági engedélyek rendelkezésre állnak-e,
- az építés során már meglévő, illetve előkerülő természeti, kulturális örökségi, építészeti értékek megőrzése (ennek költségeit annak elszámolása esetén az építtető köteles megtéríteni),
- annak biztosítása, hogy az építési munkaterületen csak olyan személyek tartózkodjanak, akik erre jogosultsággal rendelkeznek, és az építési napló által igazoltan részt vesznek a napi munkában, annak ellenőrzésében és irányításában,
- a felelős műszaki vezető tartós akadályoztatása esetén gondoskodás a helyettesítésről,
- az átadás-átvételi eljárás során a berendezések, rendszerek működési próbája és a tapasztalt rendellenességek, hiányosságok megszüntetése, szükség esetén a próba megismétlése,
- a kivitelezés befejezésével a szükséges kivitelezői nyilatkozatok, mérési jegyzőkönyvek kiállítása, az alkalmazott építési termékek megfelelősségét igazoló tanúsítványok rendelkezésre bocsátása,
- az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmassá válásakor (az építőipari kivitelezési tevékenység befejezésekor) az építési munkaterület átadása az építtetőnek,
- az építési munkaterület őrzésének biztosítása,
- az építési munkák befejeztével az építési területről való levonulás végrehajtása[290/2007. (X. 31.) Korm. rend. 11. §, 13. §].
A kivitelező köteles-e jótállást vállalni?
Gyakran előfordul, hogy a kivitelező kijelenti, nem vállal garanciát vagy éppen 1 év garanciát hajlandó vállalni. Ezek a vállalkozók nem ismerik vagy nem akarnak tudomást venni a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendeletről, ez a jogszabály vonatkozik ugyanis a vállalkozók kötelező jótállásáról. A jótállási kötelezettség az építési szerződéssel az építési-szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt, építési szerződés hiányában pedig az építési-szerelési munka tényleges elvégzőjét (a vállalkozót) terheli. A szerződésben nem lehet kizárni vagy csökkenteni a jótállási kötelezettséget.
Kötelező jótállás vonatkozik:
- az újonnan épített lakásoknak és lakóépületeknek a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet mellékleteiben felsorolt épületszerkezeteire (pl. a lakóépület alapjai, fal- és födémszerkezetei, a lakások burkolatai – ideértve a festést, a mázolást, tapétázást is –, a lakóépületen levő ereszcsatornák és esővízlefolyó vezetékek, a lakóépület szigetelése és a külső vakolat), valamint a kiszolgáló helyiségeire és részeire (pl. tetőterasz, lépcsőház, hulladéktároló helyiség, garázs, teremgarázs);
- a lakás- és épületberendezések esetében csak azok beépítésére, illetve beszerelésére;
- meghatározott lakás- és épületberendezésekre (pl. tűzhely, főzőlap, redőny, a lakás elektromos vezetékeihez tartozó kapcsolók és csatlakozóaljak, a lakást szolgáló szellőztető berendezés és a klímaberendezés, a háztartásban keletkező hulladék gyűjtésére szolgáló berendezés) esetében magára a berendezésre is, ha azok a lakás alkotórészének minősülnek.
A vállalkozó mikor tagadhatja meg a munkavégzést? A vállalkozó a megrendelő utasítása és a felek által megkötött szerződés alapján köteles a kivitelezést végezni, így a munka megtagadására csak meghatározott esetekben van lehetőség. Az egyik eset az, amikor maguk a felek rögzítenek valamilyen feltételt a szerződésben, amely bekövetkezése esetében a vállalkozónak döntési lehetősége van: folytatja a tevékenységet vagy a munka felfüggesztése, befejezése mellett dönt. A másik eset amikor a munka befejezésének kérdése felmerülhet, az, amikor a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad. Ilyenkor a vállalkozó köteles figyelmeztetni erről a megrendelőt. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős, illetve fel sem merülhet, hogy a kivitelezést befejezze. Ha a figyelmeztetés megtörtént, azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozónak két lehetősége van: 1) eláll a szerződés; 2) ha nem áll el a szerződéstől, akkor a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára végezi el a munkát. A harmadik esetben ugyan felmerül a kérdés, de a vállalkozónak nincs mérlegelési lehetősége. A vállalkozó ugyanis a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. Ebben az esetben nem elég a figyelmeztetés, és a kivitelezés folytatásáért akkor is a vállalkozó lesz felelős. Az Építési törvény azt is előírja, hogy ha az építtető vagy megbízott képviselője utasítása jogszabályt, hatósági határozatot sért, vagy az élet- és vagyonbiztonságot veszélyezteti, a vállalkozó kivitelező az utasítást és az azt megtagadó jognyilatkozatot köteles az építési naplóba bejegyezni [1959. évi IV. tv. 392. §; 1997. évi LXXVIII. tv. 40/A. §]. Érintett jogszabályok: 290/2007. (X. 31.) Korm. rend.;2003. évi CXXIX. tv.;1997. évi LXXVIII. tv.;181/2003. (XI. 5.) Korm. rend.;1959. évi IV. tv.; |
2012. december 11., kedd
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ÉPÍTÉSÜGYI DÖNTÉSEI
| AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ÉPÍTÉSÜGYI DÖNTÉSEI |
| Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd | |
| 2008.08.08. | |
| Utolsó frissités ( 2008.10.01. ) | |
| Az Alkotmánybíróság több olyan döntést hozott az elmúlt években, amely radikálisan változtatja meg az építésügyben kialakult gyakorlatot, illetve számos esetben semmisített meg helyi építési szabályzati és egyéb önkormányzati rendeleti előírásokat. Óriási segítség lehet egy vitás esetben, ha ismerjük a taláros testület vonatkozó döntését, a helyi jogalkotók pedig még időben módosíthatják a saját önkormányzati rendeletüket, ha azt látják, hogy egy ugyan olyan szabályozást az alkotmánybírák alkotmányellenesnek találtak.
1. Útépítési és közművesítési hozzájárulás - 9/2005. (III. 31.) AB határozat
2. Helyi építési szabályzat - 62/2004. (XII. 14.) AB határozat
3. Helyi építési szabályzat elfogadása -26/2003. (V. 30.) AB határozat
4. Építési tilalom - 53/2004. (XII. 10.) AB határozat
5. Építési engedélyezési eljárás 61/2004. (XII. 14.) AB határozat
Érintett jogszabályok:
1949. évi XX. tv.; |
A POLGÁRI JOG RENDSZERE, ALAPELVEI
| A POLGÁRI JOG RENDSZERE, ALAPELVEI |
| Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd | |
| 2008.09.09. | |
| Utolsó frissités ( 2008.10.01. ) | |
| A polgári jog az a jogág, amellyel mindenki nap mint nap találkozik, de ezt talán nem is észleli. A Polgári Törvénykönyv - amelynek rövidítése: Ptk. - a leggyakrabban alkalmazott törvényünk, ezért nem árt megismeni, hogy mit találhatunk meg benne. A Ptk. elején található alapelvek pedig meghatározzák a tanúsítandó magatartás kereteit.
1. A polgári jog a jogrendszerben
Jogrendszer: jogi normák összessége. A jogrendszer két nagy részből áll: közjog és magánjog.
Jogág: az azonos társadalmi viszonyokat, azonos jogi módon szabályozó jogszabályok összessége.Fontosabb jogágak: a) Közjogi jogágak: büntetőjog, szabálysértési jog, pénzügyi jog, közigazgatási jogPolgári jog: a legfontosabb magánjogi jogág, amely meghatározza a többi magánjogi jogág általános szabályait, alapelveit.
2. A Ptk. rendszere
A polgári jog legfontosabb jogszabálya: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rövidítése: Ptk.).
A Ptk. hat részből áll:1. Bevezető rendelkezések (1-7. §) A törvény célja: A Ptk. az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - a Ptk-val összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni [1959. évi IV. tv. 1. §].2. A személyek (8-87. §) A magánszemélyek jogképessége és cselekvőképessége3. A tulajdonjog (88-197. §) A tulajdonjog tárgyai, tartalma és védelme4. A kötelmi jog (198-597. §) A szerződések általános szabályai5. Öröklési jog (598-684. §) Az öröklés általános szabályai6. Záró rendelkezések (685-688. §) Fontosabb fogalmak meghatározása (pl. jogszabály, közeli hozzátartozó, gazdálkodó szervezet, élettárs)3. A polgári jog alapelvei
A jogelmélet szerint az alapelveknek kettős jelentősége van: értelmező és hézagpótló szerepet töltenek be. Az értelmező szerepkör alkalmazására akkor kerülhet sor, ha egy jogszabályi rendelkezés meghatározása különféle megközelítésekből is lehetséges, ilyenkor az alapelvnek megfelelő értelmezést kell igénybe venni. A hézagpótló szerep akkor kerül előtérbe, ha egy adott jogviszonyra konkrét jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható, és ilyenkor a vitatott kérdést az alapelv alapján kell eldönteni.
Az alapelvek többsége a Bevezető rendelkezések között található, de vannak a Ptk. többi részében elhelyezett alapelvek is.
a) Rendeltetésszerű joggyakorlás elve
A Ptk. védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Azonban ezeket a jogokat csak a társadalmi rendeltetésének megfelelően lehet gyakorolni. A jogok gyakorlása nem járhat más jogának és érdekének indokolatlan és szükségtelen korlátozásával [1959. évi IV. tv. 2. §].
b) Jóhiszeműség és tisztesség elve
A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A jóhiszeműség többször nevesítve is megjelenik a Ptk-ban, és eltérő jogkövetkezményeket állapít meg attól függően, hogy a magatartás jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt (pl. a túlépítés, a ráépítés és a birtoklás szabályai).
Azt, hogy mi minősül tisztességes eljárásnak a Ptk. nem határozza meg, azt minden esetben a társadalmi erkölcsi normák alapján lehet meghatározni. Az adott magatartásnak a jogszerűségen túlmenően, tisztességesnek (erkölcsösnek) is kell lennie. A Ptk. több esetben külön jogkövetkezményt is fűz a nem tisztességes magatartáshoz, így például a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis (lásd például: EBH2003. 956) [1959. évi IV. tv. 200. §].
c) Kölcsönös együttműködés elve
A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A kölcsönös együttműködés szinte kizárólag a kötelmi (szerződéses) részben hangsúlyos, ahol külön bekezdés is rendelkezik ennek tartalmáról.
A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. Az együttműködési kötelezettség főként tájékoztatási kötelezettséget jelent, ennek megfelelően a Ptk. is előírja, hogy a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta [1959. évi IV. tv. 205. §].
Azt hangsúlyoznunk kell, hogy nem várható el a felektől, hogy saját gazdasági érdekeiket háttérbe szorítva járjanak el, és a másik félnek is kellő körültekintést kell tanúsítania. A legjobb példa erre az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokról való tájékoztatás és tájékozódás ellentmondásos jogi helyzete.
d) Az általában elvárható magatartás elve
Ha a Ptk. szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nincs előírás egy élethelyzetre, mindenkinek olyan magatartást kell tanúsítani, amely személy szerint tőle, az adott viszonyok között elvárható. Aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak a magatartása felróható lesz, és főszabály szerint felelősségre vonást von maga után.
Fontos kiemelni, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat [1959. évi IV. tv. 4. §].
e) Joggal való visszaélés tilalma
A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha
- a nemzetgazdaság megkárosítására, - személyek zaklatására (pl. a bérlő rendszeres ellenőrzése), - más jogainak és törvényes érdekeinek a csorbítására (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a tulajdonostárs helyzetét kihasználja, és a megváltási ár nem elegendő megfelelő ingatlan vásárlására) vagy - illetéktelen előnyök szerzésére (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a forgalmi érték időleges csökkenését kihasználva történik) vezetne.
A joggal való visszaélés tilalmába ütközik egy nyilatkozat megtagadása is, és a bíróság ítéletével pótolhatja ezt a nyilatkozatot, ha
- jogszabály által megkívánt nyilatkozatról van szó, - a megtagadás nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, - az érdeksérelem másként nem hárítható el, - a megtagadás joggal való visszaélésnek minősül (különösen akkor minősülhet ilyennek, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé) [1959. évi IV. tv. 5. §].
A jognyilatkozatnak bírósági határozattal való pótlásához a törvényben meghatározott valamennyi feltétel együttes megléte szükséges. Fontos kiemelni, hogy a szerződéskötés megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek - mindenki maga döntheti el, hogy kíván-e szerződést kötni -, ezért nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság szerződési nyilatkozatot ítélettel pótoljon. Ehhez kapcsolódik, hogy a társasház alapító okirata a tulajdonostársak szerződése, amelynek a módosításához szükséges szerződési nyilatkozat joggal való visszaélés címén nem pótolható bírósági határozattal.
Az érdeksérelem elhárításának nehéz, költséges volta nem jelenti azt, hogy a sérelem elháríthatatlan (lásd: BH1978. 375.).
A bíróság ítéletével nem pótolhat olyan nyilatkozatokat sem, amelyeket személyesen kell megtenni (pl. házassági nyilatkozatot).
Érintett jogszabályok:
1959. évi IV. tv.;
|
A JOGSZABÁLY ÉS A JOGFORRÁS
| A JOGSZABÁLY ÉS A JOGFORRÁS |
| Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd | |
| 2008.08.08. | |
| Utolsó frissités ( 2012.09.17. ) | |
| Azt mindenki tudja, hogy a jogainkat és kötelezettségeinek a jogszabályok határozzák meg, de azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy mit nevezünk jogszabálynak, azok hogyan keletkeznek, illetve, hogy az Európai Unió döntéshozó szervei is alkotnak számunkra kötelező előírásokat.
Mi a jogszabály?
Jogszabály: a jogalkotással felruházott állami szerveknek, meghatározott eljárás eredményeként meghozott normatív rendelkezése. Az általánosan kötelező magatartási szabályokat (az állampolgár jogait és kötelezettségeit) csak jogszabályban lehet meghatározni. Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg [Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés T) cikk]. Diszpozitív jogszabály: eltérhet tőle az alkalmazó, akkor kell figyelembe venni, ha a felek nem állapodnak meg más feltéelekben (pl. a Polgári Törvénykönyv szerződésekre vonatkozó részei). Kogens jogszabály: nem lehet tőle eltérni (a jogszabályok döntő többsége ilyen). Jogszabályok:
- Magyarország Alaptörvénye (lásd: Magyarország Alaptörvénye)
- Törvény (és a még hatályos törvényerejű rendelet), illetve Nemzetközi szerződés* - Kormányrendelet (és a még hatályos minisztertanácsi rendelet), illetve Nemzetközi szerződés* - Miniszterelnöki rendelet, Miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete - az önálló szabályozó szerv (pl. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének) vezetőjének rendelete** - önkormányzati rendelet, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének rendelete
* A magánszemélyek, állami szervek számára jogot és kötelezettséget megállapító nemzetközi szerződéseket törvénnyel vagy kormányrendelettel – a Magyar Közlönyben – ki kell hirdetni, így válnak a belső jog forrásává. A törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés az Alaptörvény alatt, de a törvény fölött, még a kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés a törvény alatt, de a kormányrendelet fölött helyezkedik el a jogforrási hierarchiában. Nemzetközi szerződésben foglalt normával ellentétes jogszabályt nem lehet alkotni, és a nemzetközi szerződés tartalma nem ütközhet az Alaptörvénybe se.
** Korábban az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok is bocsáthattak ki rendelkezéseket a kormány által meghatározott feladatkörben és törvényben kapott felhatalmazás alapján. Az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkári tisztség már megszűnt, de vannak még ilyen hatályban lévő rendelkezések.
Az Alaptörvény T) cikke határozza meg, hogy mely állami szervek milyen terjedelemben rendelkeznek jogalkotó hatáskörrel. Így az Országgyűlés Alaptörvényt és törvényt, a Kormány rendeletet, a Kormány tagjai rendeletet, az MNB elnöke rendeletet, az önálló szabályozó szerv vezetője rendeletet, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletet bocsáthat ki (lásd: A jogalkotó szervek c. fejezet).
Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete [Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés T) cikk]. Jogforrás: a jogalkotó szervek és az általuk meghozott jogszabályok. Jogforrási hierarchia: az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmánybíróság megsemmisíti azokat az alaptörvény-ellenes (korábban alkotmányellenes) jogszabályokat, amelyek a jogforrási hierarchia szabályába ütköznek. Példa: a siófoki építési szabályzat egyik szakasza alkotmányellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló 24/2005. (VI. 24.) AB határozat és az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet II. Fejezetének megsemmisítéséről szóló 89/2009. (IX. 24.) AB határozat. Melyek az Európai Unió jogszabályai? Az ún. közösségi jog az alábbi elemekből áll: a) Elsődleges jogforrások: - alapító szerződések (Treaties) és az ezt módosító, kiegészítő szerződések, - csatlakozási szerződések. b) Másodlagos jogforrások: - Rendelet: (regulation) minden tagállamra nézve kötelező érvényűek, közvetlenül alkalmazandók, anélkül, hogy a magyar jogba át kellene emelni (közvetlen hatály). - Irányelv: (directive) kötelező erejű jogszabályok, de be kell emelni a magyar joga - külön törvényt, rendeletet kell hozni a témában. Az irányelv általában az elérni kívánt célt határozza meg, míg az ehhez szükséges eljárási szabályokat az adott tagállam szabadon hozza létre. - Határozat: (decision) közvetlenül alkalmazandó de, csak azokra kötelező, akik a jogszabály címzettei. Magán- és jogi személyekre, illetve tagállamokra egyaránt vonatkozhat. - Ajánlás (recommendation) és vélemény (opinion): nem kötelezőek. c) Harmadlagos jogforrások: az Európai Bíróság által hozott döntések Fontos: - Az uniós jogszabályokat a Magyar Közlönyben nem hirdetik ki, csak az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the European Union). - A közösségi jog elsőbbséget élvez a magyar joggal szemben, ha a kettő ellentétben áll egymással, akkor az uniós jogszabályt kell alkalmazni (a közösségi jog elsőbbsége). - A közösségi jog hivatkozható a magyar bíróságok előtti eljárásban is (a közösségi jog közvetlen hatálya). Mik azok a közjogi szervezetszabályozó eszközök? A közjogi szervezetszabályozó eszközök nem jogszabályok, de fontosak az állami szervek működése szempontjából. 2011. január 1-jétől léptek a közjogi szervezetszabályozó eszközök az állami irányítás egyéb jogi eszközei helyébe, melyek a határozat, az utasítás, a jegybanki rendelkezés, a statisztikai közlemény és a jogi iránymutatás voltak. A közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal nem lehet ellentétes, és abban jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg. Állami szerv vagy köztestület tevékenységét és működését szabályozó – törvény alapján kiadható – más jogi eszköz a jogszabály mellett a közjogi szervezetszabályozó eszközzel sem lehet ellentétes [2010. évi CXXX. tv. 24. §]. Két közjogi szervezetszabályozó eszközt különböztetünk meg: - Normatív határozatban szabályozhatja az Országgyűlés, a Kormány és más testületi központi államigazgatási szerv, az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács saját szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját. Normatív határozatban szabályozhatja a helyi önkormányzat képviselő-testülete és a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete a saját és az általa irányított szervek tevékenységét és cselekvési programját, valamint az általa irányított szervek szervezetét és működését [2010. évi CXXX. tv. 23. §]. - Normatív utasításban szabályozhatja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a központi államigazgatási szerv vezetője, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke, a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője, valamint a polgármester és a jegyző a vezetése, az irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét. Törvényben meghatározott tárgykörben normatív utasítást adhat ki meghatározott szervek (az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az alapvető jogok biztosa, az önálló szabályozó szerv, valamint a Miniszterelnökség és a minisztérium) hivatali szervezetének vezetője, amely a szerv állományába tartozó személyekre kötelező [2010. évi CXXX. tv. 23. §]. Érintett jogszabályok: Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.); 89/2009. (IX. 24.) AB ha.; 1987. évi XI. tv.; 2010. évi CXXX. tv.; EUMSZ 288. cikk; |
HOGYAN ALKALMAZZUK A JOGSZABÁLYOKAT?
| HOGYAN ALKALMAZZUK A JOGSZABÁLYOKAT? |
| Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd | |
| 2008.08.08. | |
| Utolsó frissités ( 2012.09.17. ) | |
Gyakran még a jogászoknak is problémát okoz, hogy megtalálják azokat a jogszabályokat, amelyek egyértelműen eldöntik, hogy egy adott élethelyzetet melyik rendelkezés szabályozza. Találkoztam már olyan éveken keresztül tartó peres eljárással is, amelynek a végén a bíróság azt állapította meg, hogy a felek által hivatkozott jogszabályt nem is lehetett volna alkalmazni. Fontosak azok a jogszabályok is, amelyek a jogszabályalkotás pontos feltételeit írják elő, más kérdés, hogy ezeket mennyire tartják tiszteletben a jogalkotók. Tudnunk kell, hogy mit jelent a jogszabály érvényessége, hatálya, és hol nézhetünk utána a minket érintő rendelkezéseknek.Felhívnám a figyelmet arra is, hogy a jogszabály ismeretének hiánya nem mentesít az abban foglalt következményektől!
1. A jogszabályok érvényessége és hatályossága
Mikor érvényes egy jogszabály?
A jogszabályok „létrehozásának” alapvető szabályait a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény határozza meg.
A jogszabályok érvényességének négy alapvető feltétele van:
a) Az adott jogszabály megalkotására a jogalkotó hatáskörrel rendelkezik
b) A jogszabály megalkotása a szigorú eljárási szabályoknak megfelelően történt,
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában véve az az eljárási mulasztás, hogy a jogszabály-előkészítés során az érintett szervektől nem kértek véleményt, a meghozott jogszabályt nem teszi alkotmányellenessé (30/1991. (VI. 5.) AB hat.), illetve a jogalkotási törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása csak akkor eredményezheti az alkotmányellenesség megállapítását, ha az adott jogszabály az alkotmány valamelyik rendelkezésébe ütközik (14/1992. (III. 3.) AB hat.).
c) A jogszabályt szabályszerűen kihirdették
A jogszabály akkor válik törvényesen kihirdetetté, ha bármely állampolgárnak módjában áll a Magyar Közlönynek a szóban forgó számát megvásárolni (lásd: 24/1992. (IV. 30.) AB hat.). Törvényi vélelem, hogy a tényleges kihirdetés időpontja megegyezik a Magyar Közlöny megjelenési dátumával.
d) Magasabb rendű jogforrással nem ellentétes.
A jogszabály hatálya
Amit mindenképpen tudnunk kell:
- A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.
- A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre [2010. évi CXXX. tv. 2. §].
- Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé (a visszamenőleges jogalkotás tilalma) [2010. évi CXXX. tv. 2. §].
- Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek (vagyis a jogszabály nem tudása nem mentesít a jogkövetkezmények alól) [Magyarország Alaptörvénye Alapvetés R) cikk].
A jogszabályok hatályossága négy szempont alapján vizsgálható:
a) Időbeli
aa) Hatály kezdete (mikortól alkalmazandó):
- főszabály szerint a kihirdetés napját követő meghatározott napon (dátum szerint - pl. 2013. január 1. -, vagy időpont szerint - pl. a kihirdetést követő 45. napon);
- a kihirdetés napján (ha a szabályozás célja másként nem érhető el, a jogszabály hatálybalépésének napja a kihirdetés napja is lehet, ebben az esetben a hatálybalépés időpontját órában kell meghatározni, mely nem előzheti meg a kihirdetés időpontját);
- a kihirdetés időpontjában még bizonytalan (pl. a költségvetési törvény hatályba lépésével egyidejűleg);
- a hatálybalépés valamely jövőbeli feltétel bekövetkeztének időpontjához is köthető (például az országgyűlési képviselők 2010. évi általános választását követően megalakult Országgyűlés által választott miniszterelnök megválasztásával egyidejűleg lépett hatályba a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény);
- törvény rendelkezhet úgy, hogy a hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik [2010. évi CXXX. tv. 7. §].
ab) Hatály vége (meddig alkalmazandó):
- maga a jogszabály határozza meg, hogy meddig alkalmazható (pontos dátum, időtartam, egy másik jogszabály hatályba lépése, stb.);
- egy újabb jogszabály hatályon kívül helyezi;
- egy újabb jogszabály hatályon kívül helyezi, azzal, hogy új rendelkezések veszik át a korábbiak szerepét (általában ugyanabban a tárgykörben elfogadnak egy új jogszabály, ilyenkor átmeneti rendelkezésekkel is találkozhatunk, lásd: OÉSZ és OTÉK)
- ha azt az Alkotmánybíróság vagy a bíróság megsemmisíti.
A módosító rendelkezés és hatályon kívül helyező rendelkezés a hatálybalépéssel, vagy ha a módosító, illetve a hatályon kívül helyező rendelkezés a módosítást, illetve hatályon kívül helyezést meghatározott időponthoz vagy jövőbeli feltételhez köti, ennek az időpontnak vagy jövőbeli feltételnek a bekövetkezésével végrehajtottá válik. Ezek a jogszabályok ezt követően csak az érvényes jogszabályok között találhatók meg.
A hatályvesztés időpontjának meghatározása során rögzítik a hatályvesztés naptári napját, vagy azt, hogy valamely jövőbeli feltétel bekövetkeztének időpontjához kell kötni a jogszabály alkalmazhatóságát. Ha a szabályozás célja másként nem érhető el, a hatályvesztés időpontja órában is meghatározható [2010. évi CXXX. tv. 10-13. §].
b) Területi (hol kell alkalmazni):
- a jogalkotó szervek az esetek döntő többségében Magyarország területére alkotnak jogszabályt;
- az önkormányzati rendeleteket a helyi önkormányzat közigazgatási területére területén hatályosak [2010. évi CXXX. tv. 6. §].
c) Személyi (kire nézve kell alkalmazni):
A jogszabály személyi hatálya
a) Magyarország területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, valamint Magyarország területén kívül a magyar állampolgárokra;
b) önkormányzati rendelet esetében a helyi önkormányzat közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, az önkormányzati társulásban részt vevő helyi önkormányzatok, a társult képviselő-testületben részt vevő települési önkormányzatok közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre
terjed ki.
Amennyiben a jogszabály külön nem rendelkezik a személyi hatályról, akkor a fenti szabályok szerint alakulnak ezek a szabályok, vagyis csak a kivételek esetében van meghatározva a személyi hatály egy jogszabályban [2010. évi CXXX. tv. 6. §].
d) Tárgyi (milyen életviszonyokra kell alkalmazni):
Példa: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit főszabály szerint a közigazgatási hatósági ügyekben kell alkalmazni.
Honnan tudható meg, hogy egy jogszabály hol, meddig és kire hatályos?
Általános rendelkezések (a jogszabály eleje): itt tudjuk meg, ha a jogszabály területi, illetőleg személyi hatálya nem terjed ki az ország területén levő valamennyi jogalanyra, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra.
Záró rendelkezések (jogszabály vége):
- mindig megtalálható a jogszabály hatálybalépése, esetleg a jogszabály visszaható hatálya,
- az átmeneti rendelkezések,
- a jogszabály végrehajtására adott felhatalmazás,
- más jogszabály módosítása, hatályon kívül helyezése,
- ha a jogszabály az Európai Unió jogának való megfelelést szolgálja, erre az Európai Unió intézményei, valamint a jogalkalmazók tájékoztatása, illetve a megfelelő jogértelmezés érdekében a jogszabály végén, az irányadó uniós jogi aktus megjelölésével itt kell utalni.
Fontos: Ha csak az aktuális Magyar Közlönyt nézzük meg, vagy egy nem hatályos jogtárban keresünk, akkor nem biztos, hogy a számunkra megfelelő jogszabályt találjuk meg:
- magából a jogszabályból is kiderülhet, hogy hatálytalan (de ezt is módosíthatják),
- mindig az aktuális állapotnak megfelelő jogtárat kell beszerezni, vagy az interneten utánanézni a hatályos állapotnak.
A jogszabályok alkalmazhatóságának legfontosabb szabálya
A visszamenőleges jogalkotás tilalma mellett további garanciális szabály az is, hogy a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően
a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b) megkezdett eljárási cselekményekre
kell alkalmazni.
A jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálya alatt
a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b) megkezdett eljárási cselekményekre
a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell [2010. évi CXXX. tv. 15. §].
Példa: A 290/2007. (X. 31.) Korm. rendelet a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 41. § (7) bekezdése hatályon kívül helyezte 2009. október 1. napjával azzal, hogy annak rendelkezéseit a 2008. január 1. és 2009. október 1. között megkötött tervezési és kivitelezési (építési) szerződésekre, tervezett kivitelezési dokumentációkra, megkezdett építőipari kivitelezési tevékenységekre, megnyitott építési napló vezetésére az építmény használatbavételéig alkalmazni kell.
2. Hol ismerhetjük meg a jogszabályokat?
A Magyar Közlöny
A Magyar Közlönyt a kormányzati portálon történő elektronikus dokumentumként való közzététellel adják ki, amelynek szövegét hitelesnek kell tekinteni.
A Magyar Közlönyben kell kihirdetni a jogszabályokat, kivéve az önkormányzati rendeleteket. A minősített adatot nem tartalmazó közjogi szervezetszabályozó eszközt - a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetőjének normatív utasítása, a helyi önkormányzat képviselő-testületének és a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének normatív határozata, valamint a polgármester és a jegyző normatív utasítása kivételével – szintén a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
Érdekesség, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétesen a jogszabálynak a módosított, illetve a hatályukat vesztett rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalt szövege (az ún. egységes szerkezetű szöveg) a Magyar Közlönyben már nem tehető közzé [2010. évi CXXX. tv. 25-26. §]. Korábban a fontosabb, átfogó módosítások után a Magyar Közlönyben is közzétették az egységes szerkezetű szöveget.
A Magyar Közlöny a jogszabályok és a közjogi szervezetszabályozó eszközök mellett tartalmazza:
a) az Alkotmánybíróság azon határozatait és végzéseit, amelyeknek a Magyar Közlönyben való közzétételét törvény vagy az Alkotmánybíróság elrendelte,
b) a jogegységi határozatokat, valamint a Kúria azon határozatait, amelyeknek a Magyar Közlönyben való közzétételét törvény felhatalmazása alapján a Kúria elrendelte,
c) az Országos Választási Bizottság állásfoglalásait,
d) a minősített adatot tartalmazó, valamint az érintetteknek közvetlenül megküldött határozatok kivételével az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, a miniszterelnök és az Országos Választási Bizottság nem normatív határozatait,
e) a miniszterek azon nem normatív határozatait, amelyeknek hivatalos lapban való közzétételét jogszabály elrendeli, és
f) az Országgyűlés, a Kormány és más testületi központi államigazgatási szerv, az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács minősített adatot nem tartalmazó normatív határozatait [2010. évi CXXX. tv. 28/A. §].
Fontos, hogy az uniós jogszabályokat a Magyar Közlönyben nem hirdetik ki, csak az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the European Union).
A Magyar Közlönyt a postákon vagy a nagyobb hírlapárusító helyeken vásárolhatjuk meg, de meg is rendelhető. A Közlöny tartalma ingyenesen letölthető a következő címről:http://www.magyarkozlony.hu/
A Nemzeti Jogszabálytár
Több cég foglalkozik azzal, hogy interneten keresztül frissített joganyagot biztosít a megrendelőknek, ezt a szolgáltatást megvásárolva folyamatosan hatályos joganyaggal dolgozhatunk. A cégek által biztosított különféle funkciók (pl szövegek összehasonlítása, időgép, jogszabálykapcsolatok) nagyban megkönnyítik a jogalkalmazók munkáját.
A jogszabályok egységes szerkezetű szövegét a Nemzeti Jogszabálytárban (www.njt.huhonlapon) találhatjuk meg, amely a kormany.hu kormányportálról, valamint a kormányzati portálról(www.magyarorszag.hu) is elérhető. A Nemzeti Jogszabálytárban bárki, térítésmentesen letöltheti - az önkormányzati rendelet kivételével - a lekérdezés napján hatályos jogszabálynak
a) a lekérdezés napján hatályos szövegét,
b) a lekérdezés napját megelőző valamennyi időállapotát a lekérdezés napját megelőző öt évre visszamenőleg és
c) a lekérdezés napját követő három időállapotát.
Az egységes szerkezetű szöveget a jogszabály vagy a jogszabályt megváltoztató jogszabály kihirdetését követő három munkanapon belül kell közzétenni azzal, hogy a változással érintett jogszabálynál a várható módosulásra a kihirdetést követően haladéktalanul utalni kell [2010. évi CXXX. tv. 29. §; 338/2011. (XII. 29.) Korm. rend. 2-3. §, 8. §].
Az önkormányzati rendeletek kihirdetése
A képviselő-testület rendeletalkotási jogköre kiterjed
- a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá
- törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására.
Az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos - a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott - módon kell kihirdetni.
A helyben szokásos mód általában a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján való kifüggesztést vagy a helyi lapban történő közzétételt jelenti [1990. évi LXV. tv. 16. §].
3. Hogyan jelölik a jogszabályokat?
Mi található a jogszabály megjelölésében?
A jogszabály megjelölése (elnevezése) tartalmazza [2010. évi CXXX. tv. 27. §]:
a) A jogalkotó megnevezését, nevének rövidítését (törvény és a törvényerejű rendelet esetében nincs ilyen)
Ha a rendeletet több miniszter együttesen adja ki, első helyen a kiadásért elsősorban felelős minisztert, majd a többit betűrendben tüntetik fel.
b) A jogszabály kihirdetésének idejét
Törvénynél és törvényerejű rendeletnél a kihirdetés idejeként a Magyar Közlönyben való megjelenés évét kell feltüntetni, más jogszabálynál - az évet követően, zárójelben - a megjelenés hónapját és napját is.
Az önkormányzati rendeletnél a kihirdetés időpontja az önkormányzati közlönyben való megjelenésre, illetőleg a helyben szokásos módon való kihirdetésre utal.
c) A jogszabály számát
A törvény számát római számmal, a többi jogszabályét arab számmal jelölik. A jogszabályokat a jogalkotó szervek szerint évenként 1-től kezdődően folyamatosan kell számozni. Az együttesen kiadott jogszabályt az első helyen feltüntetett jogalkotó szerv jogszabályainak sorszámát alapul véve, e jogszabályok közé sorolva kell megszámozni.
d) Megnevezését és címét.
Példák a jogszabályok megjelölésére
a) Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) – korábbi alkotmány: 1949. évi XX. törvény
b) Nemzetközi szerződés kihirdetése: a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 155. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi LXXV. törvény
c) Törvény (törvényerejű rendelet):
- az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) - rövidítve: 1997. évi LXXVIII. tv.
- a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.)
- a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.)
-a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet - rövidítve: 1976. évi 24. tvr. (2008. január 1-jével hatályát vesztette!)
d) Kormányrendelet (minisztertanácsi rendelet):
- a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet
- az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet
- az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK)
- a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet (2008. január 1-jével hatályát vesztette!)
e) Miniszterelnöki rendelet, Miniszteri rendelet
- az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet (Eljárási kódex)
- az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (Kivitelezési kódex)
- az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet
- egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet
f) Önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete
- a biztosítók és a független biztosításközvetítők panaszkezelésére vonatkozó szabályokról szóló 9/2012. (IX. 11.) PSZÁF rendelet
g) Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének rendelete
a filmalkotások korhatár szerinti megjelölésének feltételeiről és a korhatár besorolási kategóriák feltüntetésének módjairól, valamint az állami támogatás igénybevételének alapjául szolgáló filmgyártási költségek megállapításáról szóló 10/2012. (III. 28.) NMHH rendelet
h) Önkormányzati rendelet
- a fővárosi közterületek használatáról és a közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet
- a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában levő közterületek használatáról és rendjéről szóló 60/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet
- 4/2000. (III. 22.) Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat rendelete a Budapest Főváros XII. kerület Városrendezési és Építési Szabályzatáról
4. Melyik jogalkotó által kiadott jogszabályt kell keresni?
Ha nem találunk meg egy jogszabályt, általában annak az az oka, hogy a rendszeresen változtatott hatáskörök és intézményi elnevezések miatt követhetetlen a jogalkotó elnevezése. Jól szemlélteti a probléma felmerülését az, hogy az építésügy "gazdáinak" elnevezésében és személyében az elmúlt néhány évben hány alkalommal következett be változás. A módosításokat a minisztériumok elnevezéséről szóló jogszabályban tudjuk követni (lásd: 2002. évi XI. törvény, a 2006. évi LV. törvény és a jelenleg hatályos 2010. évi XLII. törvény) [2006. évi LV. tv. 1. §].
Az építésüggyel kapcsolatos feladatkörök alakulása
a) 2002. május 27. napjától az építésügy ágazati irányítását a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter helyett a belügyminiszter látta el, míg a lakásgazdálkodás, lakáspolitika tekintetében pedig a feladatköröket a gazdasági minisztertől vette át. A területfejlesztésért a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lett a felelős.
b) 2003. május 19. napjától a területfejlesztésért, területrendezésért a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter helyett a Kormány által kijelölt miniszter járt el (az európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter - 70/2003. (V. 19.) Korm. rendelet).
c) 2004. október 29. napjától létrejött a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszteri poszt, és a feladatköre az alábbi minisztériumoktól kerültek a tárca nélküli miniszterhez:
- a területfejlesztési, területrendezési és területpolitikai feladatok az európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli minisztertől,
- az építésügyi és lakásügyi feladatok a belügyminisztertől,
- a lakástámogatások folyósítása a pénzügyminisztertől (lásd: 293/2004. (X. 28.) Korm. rend.).
d) 2006. június 9. napjától létrejött az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, és ez a Minisztérium lett a felelős a területfejlesztésért, az építésügy ágazati irányításáért, a lakásgazdálkodásért és lakáspolitikáért (lásd: 2006. évi LV. tv. 1. §).
e) 2006. július 31. napjával megszűnt az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal és Országos Területfejlesztési Hivatal is, jogutódjuk szintén az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. Ahol bármilyen rendelet Országos Lakás- és Építésügyi Hivatalt, Országos Területfejlesztési Hivatalt, Nemzeti Területfejlesztési Hivatalt, vagy Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalt említ, ott az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot kell érteni (lásd: 149/2006. (VII. 21.) Korm. rend. 1-2. §).
f) 2008. május 15. napjától létrejött a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, és ez a Minisztérium volt felelős a területfejlesztésért és területrendezésért, a településfejlesztésért és településrendezésért, az építésügyért és a fejlesztéspolitikáért. A lakásgazdálkodással és lakáspolitikával kapcsolatos feladatokat az Önkormányzati Minisztérium látta el (lásd: 2008. évi XX. tv. 2. §).
g) 2012. május 29. napjától az ismételten létrejövő Belügyminisztérium vette át az építésügyért, a területrendezésért, a településfejlesztésért és településrendezésért való felelősséggel kapcsolatos feladatokat, míg a lakásgazdálkodásért és lakáspolitikáért a Nemzetgazdasági Minisztérium a felelős [2012. évi XLII. tv. 2. §].
Mindig az aktuális minisztérium által kiadott jogszabályokat keressük?
Erre a kérdésre a következő nem túl egyértelmű válasz adható: IGEN és NEM.
Ha egy teljesen új jogszabály jelenik meg a témában, akkor azt jelenleg a belügyminiszter fogja aláírni (vagyis a keresett rövidítés: BM rendelet), de több oka van annak, hogy az előírások többségét mégsem fogjuk így megtalálni:
- lehet, hogy az adott kérdést törvény, kormányrendelet vagy EU rendelet szabályozza,
- a legtöbb szabály már megszületett, és azt a korábbi kibocsátók rendeleteiként (pl. ÖTM, ÖM, FVM, BM, TNM rendelet) találjuk meg,
- előfordul, hogy több miniszter ad ki rendeletet, és akkor nem feltétlenül a BM fog az első helyen szerepelni.
Nagyon figyeljünk arra is, hogy a hatályos jogszabályokban általában nem vezetik át a felelős minisztérium elnevezésében bekövetkezett változást. Általában az új jogszabály csak annyit mond, hogy ahol bármilyen jogszabály az alábbi rendelkezést tartalmazz (pl. földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert említ), azon ezt (pl. belügyminisztert) kell érteni. Ezzel persze teljesen összezavarják a gyanútlan és jogkövető állampolgárt, mivel az általa olvasott rendeletből az derül ki, hogy például az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal látja el az adott feladatot, de a hivatal már évek óta megszűnt.
Érintett jogszabályok:
2010. évi CXXX. tv.; Magyarország Alaptörvénye; 338/2011. (XII. 29.) Korm. rend.; 1990. évi LXV. tv.; 2006. évi LV. tv.; 2012. évi XLII. tv.; |
ÉPÍTÉSÜGYI BÍRSÁG
| |||||||||||
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)