jOGI ALAPTAN 3

Jogi alaptan eloadas a Magyar Mernoki Kamaraban 2012. december 5.-en. 1. resz. eloado dr. Mezey Andras ugyved.

Jogi alaptan eloadas a Magyar Mernoki Kamaraban 2012. december 5.-en. 2. resz. eloado dr. Mezey Andras ugyved.

A KIVITELEZŐ FELADATAI ÉS FELELŐSSÉGE

Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd

2008.09.09.

Utolsó frissités ( 2009.03.21. )

A kivitelező felelősségi körébe tartozó körülményeket számos jogszabály rögzíti, azonban két jogszabályt mindenképpen érdemes kiemelni: az Építési törvényt és a Kivitelezési kódexet. Ezen két rendelkezésben található előírások összefoglalóan határozzák meg a kivitelező feladatait és felelősségét. A vonatkozó előírások legutóbb 2008. szeptember 1-jével módosultak. Ki a kivitelező? A Kivitelezési kódex bevezette a vállalkozó kivitelező és az alvállalkozó kivitelező fogalmát az alábbiak szerint: - a vállalkozó kivitelező: olyan természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, akivel vagy amellyel az építtető, vagy az építtető nevében a beruházás-lebonyolító építési szerződést köt az építőipari kivitelezési tevékenység teljes elvégzésére, vagy egyes építési-szerelési munkák elvégzésére. - az alvállalkozó kivitelező: olyan természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, akivel vagy amellyel a vállalkozó kivitelező vagy az alvállalkozó kivitelező építési szerződést köt az építőipari kivitelezési tevékenység részét képező építési-szerelési munka elvégzésére (a közbeszerzési eljárásokban az alvállalkozó fogalma: az a szervezet (személy), amellyel (akivel) az ajánlattevő a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés teljesítése céljából, e szerződésre tekintettel fog szerződést kötni vagy módosítani, kivéve, ha a szervezet (személy) tevékenységét kizárólagos jog alapján végzi) [290/2007. (X. 31.) Korm. rend. 10. §;2003. évi CXXIX. tv. 4. §]. A kivitelező feladatai   Az Építési törvény 2006. május 1-je előtt hatályos rendelkezése a kivitelező felelősségét állapította meg a megvalósított építmény, építményrész, szakmunka rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért, valamint az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős és végrehajtható építési engedélyben és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervekben foglaltak biztosításáért. a) Az Építési törvény jelenlegi szabályai szerint a kivitelező felelős: - az építőipari kivitelezési tevékenység jogszerű megkezdéséért és folytatásáért, az építési napló vezetéséért, kivitelezői jogosultságának meglétéért, - az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős és végrehajtható építési engedélyben és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervekben, az ezek alapján készült, erre jogosult tervellenőrrel ellenőriztetett kiviteli tervekben előírtak betartásáért és betartatásáért, - az elvégzett szakmunkák eredményeként létesült szerkezetek, berendezések, építmény, építményrész rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért, - az építésügyi hatóság által meghatározott időtartamon belül az építmény környezetéből az építőipari kivitelezési tevékenység során keletkezett építési hulladék elszállításáért, a környezet és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotában történő átadásáért, a környezetben okozott károk megszüntetéséért (ezekért egyébként az építtető és a kivitelező együttesen felel)[1997. évi LXXVIII. tv. 40. §, 43. §]. b) A Kivitelezési kódex szerint a vállalkozó és az alvállalkozó kivitelező feladata a fentieken túlmenően: - az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésekor az építtetőtől (alvállalkozó kivitelező esetében a vállalkozó kivitelezőtől) az építési munkaterület átvétele, annak szükség szerinti lőszermentesítése, - az építési napló megnyitása az e jogszabályban meghatározottak szerint, - az építési munkaterületen keletkezett építési-bontási hulladék mennyiségének és fajtájának folyamatos vezetése az építési naplóban a külön jogszabályban meghatározottak szerint, - annak folyamatos ellenőrzése, hogy a hatósági engedélyek rendelkezésre állnak-e, - az építés során már meglévő, illetve előkerülő természeti, kulturális örökségi, építészeti értékek megőrzése (ennek költségeit annak elszámolása esetén az építtető köteles megtéríteni), - annak biztosítása, hogy az építési munkaterületen csak olyan személyek tartózkodjanak, akik erre jogosultsággal rendelkeznek, és az építési napló által igazoltan részt vesznek a napi munkában, annak ellenőrzésében és irányításában, - a felelős műszaki vezető tartós akadályoztatása esetén gondoskodás a helyettesítésről, - az átadás-átvételi eljárás során a berendezések, rendszerek működési próbája és a tapasztalt rendellenességek, hiányosságok megszüntetése, szükség esetén a próba megismétlése, - a kivitelezés befejezésével a szükséges kivitelezői nyilatkozatok, mérési jegyzőkönyvek kiállítása, az alkalmazott építési termékek megfelelősségét igazoló tanúsítványok rendelkezésre bocsátása, - az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmassá válásakor (az építőipari kivitelezési tevékenység befejezésekor) az építési munkaterület átadása az építtetőnek, - az építési munkaterület őrzésének biztosítása, - az építési munkák befejeztével az építési területről való levonulás végrehajtása[290/2007. (X. 31.) Korm. rend. 11. §, 13. §]. A kivitelező köteles-e jótállást vállalni? Gyakran előfordul, hogy a kivitelező kijelenti, nem vállal garanciát vagy éppen 1 év garanciát hajlandó vállalni. Ezek a vállalkozók nem ismerik vagy nem akarnak tudomást venni a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendeletről, ez a jogszabály vonatkozik ugyanis a vállalkozók kötelező jótállásáról. A jótállási kötelezettség az építési szerződéssel az építési-szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt, építési szerződés hiányában pedig az építési-szerelési munka tényleges elvégzőjét (a vállalkozót) terheli. A szerződésben nem lehet kizárni vagy csökkenteni a jótállási kötelezettséget. Kötelező jótállás vonatkozik: - az újonnan épített lakásoknak és lakóépületeknek a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet mellékleteiben felsorolt épületszerkezeteire (pl. a lakóépület alapjai, fal- és födémszerkezetei, a lakások burkolatai – ideértve a festést, a mázolást, tapétázást is –, a lakóépületen levő ereszcsatornák és esővízlefolyó vezetékek, a lakóépület szigetelése és a külső vakolat), valamint a kiszolgáló helyiségeire és részeire (pl. tetőterasz, lépcsőház, hulladéktároló helyiség, garázs, teremgarázs); - a lakás- és épületberendezések esetében csak azok beépítésére, illetve beszerelésére; - meghatározott lakás- és épületberendezésekre (pl. tűzhely, főzőlap, redőny, a lakás elektromos vezetékeihez tartozó kapcsolók és csatlakozóaljak, a lakást szolgáló szellőztető berendezés és a klímaberendezés, a háztartásban keletkező hulladék gyűjtésére szolgáló berendezés) esetében magára a berendezésre is, ha azok a lakás alkotórészének minősülnek. A jótállási időtartam kezdete az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontja, időtartama: 3 év. A vállalkozó a jótállási jegyet lakásonként külön-külön köteles kiállítani, és azt az átadás-átvételi eljárás során a jogosultnak átadni (ha nem kapott a tulajdonos jótállási jegyet, ettől függetlenül a jótállási kötelezettség fennáll és érvényesíthető) [181/2003. (XI. 5.) Korm. rend. 1. §, Melléklet]. A vállalkozó mikor tagadhatja meg a munkavégzést? A vállalkozó a megrendelő utasítása és a felek által megkötött szerződés alapján köteles a kivitelezést végezni, így a munka megtagadására csak meghatározott esetekben van lehetőség. Az egyik eset az, amikor maguk a felek rögzítenek valamilyen feltételt a szerződésben, amely bekövetkezése esetében a vállalkozónak döntési lehetősége van: folytatja a tevékenységet vagy a munka felfüggesztése, befejezése mellett dönt. A másik eset amikor a munka befejezésének kérdése felmerülhet, az, amikor a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad. Ilyenkor a vállalkozó köteles figyelmeztetni erről a megrendelőt. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős, illetve fel sem merülhet, hogy a kivitelezést befejezze. Ha a figyelmeztetés megtörtént, azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozónak két lehetősége van: 1) eláll a szerződés; 2) ha nem áll el a szerződéstől, akkor a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára végezi el a munkát. A harmadik esetben ugyan felmerül a kérdés, de a vállalkozónak nincs mérlegelési lehetősége. A vállalkozó ugyanis a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. Ebben az esetben nem elég a figyelmeztetés, és a kivitelezés folytatásáért akkor is a vállalkozó lesz felelős. Az Építési törvény azt is előírja, hogy ha az építtető vagy megbízott képviselője utasítása jogszabályt, hatósági határozatot sért, vagy az élet- és vagyonbiztonságot veszélyezteti, a vállalkozó kivitelező az utasítást és az azt megtagadó jognyilatkozatot köteles az építési naplóba bejegyezni [1959. évi IV. tv. 392. §; 1997. évi LXXVIII. tv. 40/A. §]. Érintett jogszabályok: 290/2007. (X. 31.) Korm. rend.;2003. évi CXXIX. tv.;1997. évi LXXVIII. tv.;181/2003. (XI. 5.) Korm. rend.;1959. évi IV. tv.;

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ÉPÍTÉSÜGYI DÖNTÉSEI

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ÉPÍTÉSÜGYI DÖNTÉSEI

Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd

2008.08.08.

Utolsó frissités ( 2008.10.01. )

Az Alkotmánybíróság több olyan döntést hozott az elmúlt években, amely radikálisan változtatja meg az építésügyben kialakult gyakorlatot, illetve számos esetben semmisített meg helyi építési szabályzati és egyéb önkormányzati rendeleti előírásokat. Óriási segítség lehet egy vitás esetben, ha ismerjük a taláros testület vonatkozó döntését, a helyi jogalkotók pedig még időben módosíthatják a saját önkormányzati rendeletüket, ha azt látják, hogy egy ugyan olyan szabályozást az alkotmánybírák alkotmányellenesnek találtak. 1. Útépítési és közművesítési hozzájárulás - 9/2005. (III. 31.) AB határozat 2. Helyi építési szabályzat - 62/2004. (XII. 14.) AB határozat 3. Helyi építési szabályzat elfogadása -26/2003. (V. 30.) AB határozat 4. Építési tilalom - 53/2004. (XII. 10.) AB határozat 5. Építési engedélyezési eljárás 61/2004. (XII. 14.) AB határozat Érintett jogszabályok: 1949. évi XX. tv.;

 

A POLGÁRI JOG RENDSZERE, ALAPELVEI

A POLGÁRI JOG RENDSZERE, ALAPELVEI

Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd

2008.09.09.

Utolsó frissités ( 2008.10.01. )

A polgári jog az a jogág, amellyel mindenki nap mint nap találkozik, de ezt talán nem is észleli. A Polgári Törvénykönyv - amelynek rövidítése: Ptk. - a leggyakrabban alkalmazott törvényünk, ezért nem árt megismeni, hogy mit találhatunk meg benne. A Ptk. elején található alapelvek pedig meghatározzák a tanúsítandó magatartás kereteit. 1. A polgári jog a jogrendszerben Jogrendszer: jogi normák összessége. A jogrendszer két nagy részből áll: közjog és magánjog. Jogág: az azonos társadalmi viszonyokat, azonos jogi módon szabályozó jogszabályok összessége. Fontosabb jogágak: a) Közjogi jogágak: büntetőjog, szabálysértési jog, pénzügyi jog, közigazgatási jog b) Magánjogi jogágak: polgári jog, családi jog, munkajog, társasági jog c) Vegyes jogágak: versenyjog, környezetvédelmi jog, társadalombiztosítási jog Polgári jog: a legfontosabb magánjogi jogág, amely meghatározza a többi magánjogi jogág általános szabályait, alapelveit. 2. A Ptk. rendszere A polgári jog legfontosabb jogszabálya: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rövidítése: Ptk.). A Ptk. hat részből áll: 1. Bevezető rendelkezések (1-7. §) A törvény célja: A Ptk. az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - a Ptk-val összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni [1959. évi IV. tv. 1. §]. Alapelvek, általános rendelkezések 2. A személyek (8-87. §) A magánszemélyek jogképessége és cselekvőképessége A jogi személyek jogképessége, létrejötte és megszűnése A jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön rendelkezések Az állam mint jogi személy A személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok 3. A tulajdonjog (88-197. §) A tulajdonjog tárgyai, tartalma és védelme A tulajdonjog megszerzése A közös tulajdon A társasház-tulajdon A használati jogok Az állami tulajdonjog A birtok és a birtokvédelem 4. A kötelmi jog (198-597. §) A szerződések általános szabályai A semmisség és a megtámadhatóság A szerződést biztosító mellékkötelezettségek A teljesítés és a beszámítás A szerződésszegés A szerződés megszűnésének egyes esetei Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért Egyes szerződések (pl. az adásvétel, a vállalkozás, a bérlet, a megbízás, a biztosítás) 5. Öröklési jog (598-684. §) Az öröklés általános szabályai A törvényes öröklés A végrendelet Öröklési szerződés A kötelesrész 6. Záró rendelkezések (685-688. §) Fontosabb fogalmak meghatározása (pl. jogszabály, közeli hozzátartozó, gazdálkodó szervezet, élettárs) 3. A polgári jog alapelvei A jogelmélet szerint az alapelveknek kettős jelentősége van: értelmező és hézagpótló szerepet töltenek be. Az értelmező szerepkör alkalmazására akkor kerülhet sor, ha egy jogszabályi rendelkezés meghatározása különféle megközelítésekből is lehetséges, ilyenkor az alapelvnek megfelelő értelmezést kell igénybe venni. A hézagpótló szerep akkor kerül előtérbe, ha egy adott jogviszonyra konkrét jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható, és ilyenkor a vitatott kérdést az alapelv alapján kell eldönteni. Az alapelvek többsége a Bevezető rendelkezések között található, de vannak a Ptk. többi részében elhelyezett alapelvek is. a) Rendeltetésszerű joggyakorlás elve A Ptk. védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Azonban ezeket a jogokat csak a társadalmi rendeltetésének megfelelően lehet gyakorolni. A jogok gyakorlása nem járhat más jogának és érdekének indokolatlan és szükségtelen korlátozásával [1959. évi IV. tv. 2. §]. b) Jóhiszeműség és tisztesség elve A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A jóhiszeműség többször nevesítve is megjelenik a Ptk-ban, és eltérő jogkövetkezményeket állapít meg attól függően, hogy a magatartás jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt (pl. a túlépítés, a ráépítés és a birtoklás szabályai). Jóhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről nem tud, és kellő gondosság tanúsítása mellett nem is tudhat róla. Rosszhiszemű: aki a látszattól eltérő valós tényekről tud, vagy kellő gondosság tanúsítása mellett tudhatna róla. Azt, hogy mi minősül tisztességes eljárásnak a Ptk. nem határozza meg, azt minden esetben a társadalmi erkölcsi normák alapján lehet meghatározni. Az adott magatartásnak a jogszerűségen túlmenően, tisztességesnek (erkölcsösnek) is kell lennie. A Ptk. több esetben külön jogkövetkezményt is fűz a nem tisztességes magatartáshoz, így például a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis (lásd például: EBH2003. 956) [1959. évi IV. tv. 200. §]. c) Kölcsönös együttműködés elve A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [1959. évi IV. tv. 4. §]. A kölcsönös együttműködés szinte kizárólag a kötelmi (szerződéses) részben hangsúlyos, ahol külön bekezdés is rendelkezik ennek tartalmáról. A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. Az együttműködési kötelezettség főként tájékoztatási kötelezettséget jelent, ennek megfelelően a Ptk. is előírja, hogy a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta [1959. évi IV. tv. 205. §]. Azt hangsúlyoznunk kell, hogy nem várható el a felektől, hogy saját gazdasági érdekeiket háttérbe szorítva járjanak el, és a másik félnek is kellő körültekintést kell tanúsítania. A legjobb példa erre az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokról való tájékoztatás és tájékozódás ellentmondásos jogi helyzete. Példa: A Legfelsőbb Bíróság több döntésében is kiemelte, hogy a vevőnek a szerződés megkötése előtt a tőle elvárható módon kell eljárni, és ehhez tartozik az ingatlan-nyilvántartás adatainak megtekintése is. A vevő így az eladó tájékoztatásának hiányában is egyértelműen és közhitelesen tudomást szerezhetett volna az általa megvásárolni kívánt ingatlanra vonatkozó valamennyi fontosabb jogról, illetve tényről. Az ingatlan-nyilvántartás adatai megtekintésének elmulasztása tehát a vevő kockázata, amellyel szemben nem hivatkozhat arra, hogy az egyébként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett adatokról, jogokról és tényekről az eladó tájékoztatási kötelezettsége révén kívánt tudomást szerezni (BH1997. 491.). d) Az általában elvárható magatartás elve Ha a Ptk. szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nincs előírás egy élethelyzetre, mindenkinek olyan magatartást kell tanúsítani, amely személy szerint tőle, az adott viszonyok között elvárható. Aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak a magatartása felróható lesz, és főszabály szerint felelősségre vonást von maga után. Fontos kiemelni, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat [1959. évi IV. tv. 4. §]. Példa: Az a körülmény, hogy a vétel tárgyát képező felépítményt a szerződés lakóházként, az ingatlan-nyilvántartás pedig hétvégi házként tünteti fel, nem ad alapot a hibás teljesítés megállapítására. A vétel tárgya a vevők által megtekintett, ismert állapotú házas ingatlan volt. Az, hogy a felépítményt a szerződés lakóházként, az ingatlan-nyilvántartás pedig hétvégi házként tünteti fel, nem ad alapot hibás teljesítés megállapítására. A felépítmény jogi minősítése tekintetében esetleg fennálló tévedésüket az alperesek maguknak okozták azzal, hogy a szerződéskötés előtt elmulasztották megtekinteni az ingatlan tulajdoni lapját. Az ebből eredő kárukat a vevők nem háríthatják át az eladókra (BH1998. 271.). Példa: Ha az elővásárlási jog jogosultja részére a vételi ajánlat közlése nem szabályszerűen történt, hanem arról más módon szerzett tudomást, ez a körülmény nem akadályozza annak megállapítását, hogy a jogosult nem élt az elővásárlási jogával. Az elővásárlásra jogosult részére megküldött levél az ingatlan-nyilvántartás adatai szerinti lakhelyéről nem kereste jelzéssel érkezett vissza, mert az elővásárlásra jogosult onnan már évekkel ezelőtt elköltözött és az ingatlan-nyilvántartás nem a tényleges lakcímét tüntette fel. Ettől függetlenül az elővásárlásra jogosult tudomást szerzett a vételi ajánlatról. Az elővásárlási jog a tulajdonost megillető rendelkezési jog korlátozása, mely feljogosítja az elővásárlásra jogosultat arra, hogy egyoldalú nyilatkozattal a vevő helyett maga léphet be az adásvételi szerződésbe. A tulajdonjogból fakadó egyik részjogosítvány, a rendelkezési jog korlátozása és a jogbiztonság követelménye miatt az elővásárlásra jogosultnak e joga gyakorlása során jóhiszeműen és tisztességesen kell eljárnia, oly módon, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elővásárlásra jogosult akkor jár el ezeknek az elveknek megfelelően, ha akkor kéri a sérelmére elkövetett jogsértés orvoslását, amikor arról tudomást szerez és egyben azonnal kifejezésre juttatja vételi szándékát. Az elővásárlásra jogosult a vele szemben elkövetett jogsértés - a vételi ajánlat közlésének hiánya - tudomásra jutását követően a jogsértés orvoslását nem kérte és vételi szándékát sem juttatta kifejezésre. Jelen pert csak egy év elteltével indította meg. Ezekből a körülményekből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy az elővásárlásra jogosult nem kívánt élni elővásárlási jogával. Elfogadó nyilatkozatát késedelmesen tette meg, ezért az indokolatlan időmúlás az elővásárlási jogot elenyésztette. A vételi ajánlat közlésének hiányában is megállapítható, hogy az elővásárlásra jogosult az elővásárlási jogának gyakorlásáról ráutaló magatartással lemondott (BH2005. 320.). e) Joggal való visszaélés tilalma A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha - a nemzetgazdaság megkárosítására, - személyek zaklatására (pl. a bérlő rendszeres ellenőrzése), - más jogainak és törvényes érdekeinek a csorbítására (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a tulajdonostárs helyzetét kihasználja, és a megváltási ár nem elegendő megfelelő ingatlan vásárlására) vagy - illetéktelen előnyök szerzésére (pl. a közös tulajdon megszüntetése, ha az a forgalmi érték időleges csökkenését kihasználva történik) vezetne. A joggal való visszaélés tilalmába ütközik egy nyilatkozat megtagadása is, és a bíróság ítéletével pótolhatja ezt a nyilatkozatot, ha - jogszabály által megkívánt nyilatkozatról van szó, - a megtagadás nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, - az érdeksérelem másként nem hárítható el, - a megtagadás joggal való visszaélésnek minősül (különösen akkor minősülhet ilyennek, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé) [1959. évi IV. tv. 5. §]. A jognyilatkozatnak bírósági határozattal való pótlásához a törvényben meghatározott valamennyi feltétel együttes megléte szükséges. Fontos kiemelni, hogy a szerződéskötés megtagadása nem minősül joggal való visszaélésnek - mindenki maga döntheti el, hogy kíván-e szerződést kötni -, ezért nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság szerződési nyilatkozatot ítélettel pótoljon. Ehhez kapcsolódik, hogy a társasház alapító okirata a tulajdonostársak szerződése, amelynek a módosításához szükséges szerződési nyilatkozat joggal való visszaélés címén nem pótolható bírósági határozattal. Az érdeksérelem elhárításának nehéz, költséges volta nem jelenti azt, hogy a sérelem elháríthatatlan (lásd: BH1978. 375.). A telekalakítás akkor engedélyezhető, ha a tulajdonváltozásban az érdekeltek megállapodtak. A telekalakítást ellenző tulajdonos (társtulajdonos) jognyilatkozata ítélettel nem pótolható. Az építésügyi hatóság ugyanis csupán azt bírálja el, hogy város (község) fejlesztési és rendezési tervek figyelembevételével a telekalakítás feltételei mennyiben állnak fenn. Miután azonban a telekalakítás az érintett ingatlantulajdonosok számára egyben tulajdonváltozást is eredményez, a telekalakítás engedélyezése csak az érdekelt személyek szerződése alapján kérhető (BH1978. 280). Ha a gyámhatóság a kiskorú ingatlanának átruházásához szükséges jóváhagyást megtagadja, közigazgatási jogkörben jár el, jóváhagyó nyilatkozatát ezért a Ptk. alapján a bíróság nem pótolhatja. A jóváhagyást megtagadó határozat bírói felülvizsgálatának a közigazgatási perek szabályai alapján van helye (EBH1999. 92.). A bíróság ítéletével nem pótolhat olyan nyilatkozatokat sem, amelyeket személyesen kell megtenni (pl. házassági nyilatkozatot). Érintett jogszabályok: 1959. évi IV. tv.;

A JOGSZABÁLY ÉS A JOGFORRÁS

A JOGSZABÁLY ÉS A JOGFORRÁS

Írta: dr. Jámbor Attila ügyvéd, főiskolai tanársegéd

2008.08.08.

Utolsó frissités ( 2012.09.17. )

Azt mindenki tudja, hogy a jogainkat és kötelezettségeinek a jogszabályok határozzák meg, de azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy mit nevezünk jogszabálynak, azok hogyan keletkeznek, illetve, hogy az Európai Unió döntéshozó szervei is alkotnak számunkra kötelező előírásokat. Mi a jogszabály? Jogszabály: a jogalkotással felruházott állami szerveknek, meghatározott eljárás eredményeként meghozott normatív rendelkezése. Az általánosan kötelező magatartási szabályokat (az állampolgár jogait és kötelezettségeit) csak jogszabályban lehet meghatározni. Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg [Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés T) cikk]. Diszpozitív jogszabály: eltérhet tőle az alkalmazó, akkor kell figyelembe venni, ha a felek nem állapodnak meg más feltéelekben (pl. a Polgári Törvénykönyv szerződésekre vonatkozó részei). Kogens jogszabály: nem lehet tőle eltérni (a jogszabályok döntő többsége ilyen). Jogszabályok: - Magyarország Alaptörvénye (lásd: Magyarország Alaptörvénye) - Törvény (és a még hatályos törvényerejű rendelet), illetve Nemzetközi szerződés* - Kormányrendelet (és a még hatályos minisztertanácsi rendelet), illetve Nemzetközi szerződés* - Miniszterelnöki rendelet, Miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete - az önálló szabályozó szerv (pl. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének) vezetőjének rendelete** - önkormányzati rendelet, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének rendelete   * A magánszemélyek, állami szervek számára jogot és kötelezettséget megállapító nemzetközi szerződéseket törvénnyel vagy kormányrendelettel – a Magyar Közlönyben – ki kell hirdetni, így válnak a belső jog forrásává. A törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés az Alaptörvény alatt, de a törvény fölött, még a kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés a törvény alatt, de a kormányrendelet fölött helyezkedik el a jogforrási hierarchiában. Nemzetközi szerződésben foglalt normával ellentétes jogszabályt nem lehet alkotni, és a nemzetközi szerződés tartalma nem ütközhet az Alaptörvénybe se. ** Korábban az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok is bocsáthattak ki rendelkezéseket a kormány által meghatározott feladatkörben és törvényben kapott felhatalmazás alapján. Az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkári tisztség már megszűnt, de vannak még ilyen hatályban lévő rendelkezések.   Az Alaptörvény T) cikke határozza meg, hogy mely állami szervek milyen terjedelemben rendelkeznek jogalkotó hatáskörrel. Így az Országgyűlés Alaptörvényt és törvényt, a Kormány rendeletet, a Kormány tagjai rendeletet, az MNB elnöke rendeletet, az önálló szabályozó szerv vezetője rendeletet, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletet bocsáthat ki (lásd: A jogalkotó szervek c. fejezet). Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete [Magyarország Alaptörvénye, Alapvetés T) cikk]. Jogforrás: a jogalkotó szervek és az általuk meghozott jogszabályok. Jogforrási hierarchia: az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmánybíróság megsemmisíti azokat az alaptörvény-ellenes (korábban alkotmányellenes) jogszabályokat, amelyek a jogforrási hierarchia szabályába ütköznek. Példa: a siófoki építési szabályzat egyik szakasza alkotmányellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló 24/2005. (VI. 24.) AB határozat és az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet II. Fejezetének megsemmisítéséről szóló 89/2009. (IX. 24.) AB határozat. Melyek az Európai Unió jogszabályai? Az ún. közösségi jog az alábbi elemekből áll: a) Elsődleges jogforrások: - alapító szerződések (Treaties) és az ezt módosító, kiegészítő szerződések, - csatlakozási szerződések. b) Másodlagos jogforrások: - Rendelet: (regulation) minden tagállamra nézve kötelező érvényűek, közvetlenül alkalmazandók, anélkül, hogy a magyar jogba át kellene emelni (közvetlen hatály). - Irányelv: (directive) kötelező erejű jogszabályok, de be kell emelni a magyar joga - külön törvényt, rendeletet kell hozni a témában. Az irányelv általában az elérni kívánt célt határozza meg, míg az ehhez szükséges eljárási szabályokat az adott tagállam szabadon hozza létre. - Határozat: (decision) közvetlenül alkalmazandó de, csak azokra kötelező, akik a jogszabály címzettei. Magán- és jogi személyekre, illetve tagállamokra egyaránt vonatkozhat. - Ajánlás (recommendation) és vélemény (opinion): nem kötelezőek. c) Harmadlagos jogforrások: az Európai Bíróság által hozott döntések Fontos: - Az uniós jogszabályokat a Magyar Közlönyben nem hirdetik ki, csak az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the European Union). - A közösségi jog elsőbbséget élvez a magyar joggal szemben, ha a kettő ellentétben áll egymással, akkor az uniós jogszabályt kell alkalmazni (a közösségi jog elsőbbsége). - A közösségi jog hivatkozható a magyar bíróságok előtti eljárásban is (a közösségi jog közvetlen hatálya). Mik azok a közjogi szervezetszabályozó eszközök? A közjogi szervezetszabályozó eszközök nem jogszabályok, de fontosak az állami szervek működése szempontjából. 2011. január 1-jétől léptek a közjogi szervezetszabályozó eszközök az állami irányítás egyéb jogi eszközei helyébe, melyek a határozat, az utasítás, a jegybanki rendelkezés, a statisztikai közlemény és a jogi iránymutatás voltak. A közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal nem lehet ellentétes, és abban jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg. Állami szerv vagy köztestület tevékenységét és működését szabályozó – törvény alapján kiadható – más jogi eszköz a jogszabály mellett a közjogi szervezetszabályozó eszközzel sem lehet ellentétes [2010. évi CXXX. tv. 24. §]. Két közjogi szervezetszabályozó eszközt különböztetünk meg: - Normatív határozatban szabályozhatja az Országgyűlés, a Kormány és más testületi központi államigazgatási szerv, az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács saját szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját. Normatív határozatban szabályozhatja a helyi önkormányzat képviselő-testülete és a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete a saját és az általa irányított szervek tevékenységét és cselekvési programját, valamint az általa irányított szervek szervezetét és működését [2010. évi CXXX. tv. 23. §]. - Normatív utasításban szabályozhatja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a központi államigazgatási szerv vezetője, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke, a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője, valamint a polgármester és a jegyző a vezetése, az irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét. Törvényben meghatározott tárgykörben normatív utasítást adhat ki meghatározott szervek (az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az alapvető jogok biztosa, az önálló szabályozó szerv, valamint a Miniszterelnökség és a minisztérium) hivatali szervezetének vezetője, amely a szerv állományába tartozó személyekre kötelező [2010. évi CXXX. tv. 23. §]. Érintett jogszabályok: Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.); 89/2009. (IX. 24.) AB ha.; 1987. évi XI. tv.; 2010. évi CXXX. tv.; EUMSZ 288. cikk;